Horňák Simon Alica elképzelni sem tudná a karácsonyt hangos nevetés, gyerekzsivaj, na meg persze a nagybácsik és a nagynénik „nagytanácsa” nélkül. Az asztalt tizenöten (jobb években húszan) ülik körbe...
„Végre beköszöntött a december. Az én hónapom! Diós és mákos kalács illata lebeg a konyha felől. Ebből tudom, már nincs messze a karácsony” – réved vissza gyerekkorába Hubay Éva, a szentendrei Karácsonyi Múzeum megálmodója és tulajdonosa.
Annyira helyesek a gyerekek, amikor a karácsonyi műsor alkalmával nagy beleéléssel zengik a Micimackó Hull a hó és hózik-zik-zik kezdetű refrénjét! Kár, hogy ezt ritkán követi a színpadon a betlehemi történet bemutatása, dramatizálása.
Elővenni, leporolni, aktualizálni a régi értékeinket úgy, hogy azok a 21. század gyerekeinek is érdekesek legyenek: ezt tűzte ki zászlajára Varga Lia pedagógus és csapata.
Az adventtel legalizáljuk azt, hogy jók vagyunk. Adventben nem restelkedünk miatta! Mert ma mindenütt azt halljuk, hogy „minek jónak lenni a mai világban”.
Az ajándékozás általános alapszabálya, hogy meg kell tudni, minek örülne a másik. Általában fáradozni kell azért, hogy kipuhatoljuk, mi jelentené számára a valódi meglepetést.