Öt nő: öt különböző személyiség, ötfajta életút; sorsuk azonban egy adott ponton mégis összefonódott. Három éve, amikor elküldték jelentkezésüket a Womanpress Kiadó kreatívírás-kurzusára, aligha sejthették, hogy közös kedvtelésük közösséggé – mi több, barátokká – kovácsolja őket. S mennyi fordulatos novellával lennénk ma szegényebbek, ha mindez másképp történik…
Sercegő tollak, töretlen lelkesedés, megannyi báj és nevetés: ismerjük meg a Kék Róka Íróka írócsoportot!
A kaland kezdete
2020 januárjában a Womanpress Kiadó online kreatívírás-tanfolyamot hirdetett kezdőknek Bolemant Lilla (szerkesztő, korrektor, a Phoenix Polgári Társulás elnöke – a szerk. megj.) vezetésével. „Erre jelentkeztünk mi, öten” – vág a történet közepébe Emőke, majd rögtön hozzáteszi: „A lányok közül mindenkinek volt már kisebb-nagyobb tapasztalata az írás terén, a csoportban egyedül én számítottam zöldfülűnek.”
Hogy mi motiválta őket, hogy belevágjanak?
Volt, aki így próbálta hasznosan tölteni a hideg téli estéket. Más régóta dédelgetett álma felé tette meg az első lépést, megint más pedig több évnyi diákújság-mentorálás után döntött úgy, hogy a szépirodalmi műfajok felé veszi az irányt. Közös azonban bennük, hogy egyikük sem bánta meg a döntését…
Adott tehát öt hasonló korú, de különböző vérmérsékletű nő, egyaránt jó írói vénával megáldva. Mindannyian lelkesek, ahhoz azonban igencsak szerencsés csillagállásra lenne szükség, hogy az első pillanattól kezdve egymás támaszai legyenek. A Kék Rókák esetében azonban pontosan ez történt!
„A 6 hetes kurzus hamar eltelt, addigra azonban annyira összeszoktunk és megkedveltük egymást, hogy kár lett volna megszakítani a közös munkát. Ezért aztán úgy döntöttünk, hogy a jövőben mentor nélkül folytatjuk tovább” – árulja el Emőke, majd a többiek folytatják: „Tiszteljük és elfogadjuk egymás véleményét, s megtanultuk méltósággal kezelni a kritikát. Nem véletlen, hogy a mottónk is ez: Az erős nők támogatják egymást!
Kellett egy név…
„Otthon voltam: éppen a konyhában foglalatoskodtam, amikor a lelki szemeim előtt megjelent egy könyvgerinc, s rajta egy kék színű róka” – kapcsolódik be a beszélgetésbe Kinga, a csoport névadója. „Akkor már tudtuk, hogy kelleni fog egy név, így bátorkodtam bedobni az ötletet: – Mit szólnátok, ha a csoportot Kék Rókának neveznénk? A lányok azonnal megszerették. Az „Íróka” pedig adta magát, mert egyrészt előrevetíti, hogy egy irodalmi csoportról van szó, a csengése mégis játékos, bohókás. És ez remekül passzol hozzánk! Azóta egyébként kék rókás bögrék, füzetek, kitűzők és tollak hada sorakozik mindegyikünknél…”
De kik is pontosan a Kék Rókák?
Benkő Tímea (49, Tardoskedd): Az érsekújvári Pázmány Péter Gimnázium magyar–szlovák szakos tanára, a Bázis – Magyar Irodalmi és Művészeti Egyesület tagja. A Vasárnap című hetilapban rovatot vezetett Tanárok a katedrán címmel, melyben az iskolai élet mókás és elgondolkodtató mozzanatait ragadta meg. 2022-ben megjelent, Tanári című könyvében ezeket a történeteket gondolta tovább és formálta regénnyé.
Benkő Tímea
Szomík Szilvia (49, Komárom): 2003-ban másodmagával megnyerte a Vasárnap magazin Riport kerestetik pályázatát, majd egy online hírportállal működött együtt tudósítóként. Jelenleg irodai asszisztensként dolgozik, szenvedélyét – az írást – azonban továbbra is lelkesen műveli. Kedvelt zsánerei a mese és a novella; szövegeit időnként egy csipet misztikummal is megfűszerezi.
Szomík Szilvia
Gyurkovics Anikó (43, Siposkarcsa): Magánvállalkozó, a Szlovákiai Magyar Írószövetség tagja és a Tollforgatók Polgári Társulás elnöke. Meséket, romantikus novellákat és horrornovellákat is ír, illetve a fantasy műfajt is kedveli. Jelenleg második regényén dolgozik, mely a gyermekvállalás kérdéskörét boncolgatja, s a bonyodalmak is ebből bontakoznak ki.
Gyurkovics Anikó
Tehetséggondozás mesterfokon!
2022 októberében a Szlovákiai Magyar Írók Társasága (SZMÍT) és a Gyurkovics Anikó vezette Tollforgatók Polgári Társulás együttműködési megállapodást kötött. Céljuk, hogy a jövőben közösen kutassák fel a felvidéki írótehetségeket, és segítsék csatlakozásukat a SZMÍT alatt működő Grendel Lajos Mentorprogramhoz (amely az utóbbi években kezdte meg a jó tollú fiatalok tehetséggondozását). Anikóhoz hasonlóan a pedagógus Tímea is fontosnak tartja a következő generáció támogatását, ő az érsekújvári gimnázium diákjait szervezte be a magyarországi Láma Kiadó kreatívírás-tanfolyamára.
Gyökeres Kinga (46, Somorja): Sokáig Londonban, majd Kínában élt, a pandémia óta azonban hazai pályán tevékenykedik idegenvezetőként és angoltanárként. Műfajok terén a mese és a fantasy állnak legközelebb hozzá, korábban több meseíró pályázatot is megnyert. Kiadásra váró kötete a beszédes Sárga fotel meséi nevet kapta, Kinga ugyanis előszeretettel jelentkezik be sárga foteljéből a társaság online találkozóira.
Gyökeres Kinga
Benko Emőke (52, Érsekújvár): Magyart és angolt tanít az érsekújvári elektrotechnikai szakközépiskolában, valamint coachként segíti a kamaszokat (és szüleiket) az élet különböző területein. A publikálás terén a Womanpress kurzusa hozta meg számára az áttörést – előtte ugyanis kizárólag a fióknak írt. Történeteiben előszeretettel feszeget tabunak számító témákat.
Benko Emőke
Egy írócsoport kulisszái
Az öt hölggyel egy őszi napon, a dunaszerdahelyi Bonbon Hotel halljában beszélgetünk. Az első pillanattól érződik, hogy összeszokott társaságról van szó: a jókedv és a nevetés garantált, vidám sztorizgatásuk közepette pedig egy írócsoport működésébe is belelátunk.
– Hogy képzeljük el: milyen feladatok várnak az emberre egy kreatívírás-tanfolyamon?
Kinga: – Például adott egy véletlenszerűen kiragadott mondat. Az embernek 10 perce van rá, hogy kreáljon belőle egy történetet – természetesen a végén csattanóval. De létezik olyan gyakorlat is, melyben különböző szituációkat, jeleneteket próbálunk megeleveníteni úgy, hogy több szereplő oldaláról is bemutatjuk a történéseket. Rengeteg variáció van.
Önkifejezés száz szóban!
A százszavas kihívás lényege, hogy minden napra adott egy szó, melynek kapcsán rövid – száz szónál nem hosszabb – történetet írnak a bekapcsolódók. A feladat szépsége, hogy egyetlen szóból akár százféle százszavas születhet.
A Kék Rókák a közösségi médiában is kiterjesztették a próbatételt: idegenek is csatlakoztak hozzájuk, hogy megalkossák saját szösszeneteiket.
Emőke: – Vagy ott vannak a százszavasok! Ezeket nem csak mi, az olvasók is nagyon szeretik. Amikor a fiús osztályomnak felolvastam az egyik ilyen írásomat, lélegzet-visszafojtva hallgatták, majd a végén megkérdezték: „Ezt a tanárnő írta?” „Látjátok: nem csak holt írókról tanulunk, én élek és írok!” – feleltem. (Nevet.) Egyébként sok hasonló írástechnikai feladatot végzünk magyarórán, a diákok nagyon élvezik őket. Sőt, azóta már írópalántákra is leltem!
– A tanfolyam idején Bolemant Lilla mentorált benneteket, majd a saját kezetekbe vettétek az irányítást. Hogy képzeljük el a váltást?
Emőke: – A kurzus idején heti egyszer, online találkoztunk, s a mentorunk feladatai szerint haladtunk. Felolvastuk a többiek előtt a legújabb írásunkat, majd véleményeztük, javítottuk egymás munkáit. Lényegében így történik ez a mai napig. A keddi találkozók megmaradtak, csak most már magunk között osztjuk be, ki vezeti az aznapi foglalkozást. (Sokszor kreatívírás-könyveket hívunk segítségül.) A közös munka egyébként az elejétől fogva annyira jól működött, hogy hamar elhatároztuk: a való életben is szeretnénk találkozni. Amikor ez összejött, nyilvánvalóvá vált, hogy nem csak az online térben értjük meg egymást. Azóta havi egy alkalommal személyesen is összeül a csapat.
– Miről szólnak ezek a találkozók?
Anikó: – Sok nevetésről, beszélgetésről, írásról! Minél többet írunk, annál jobban fejlődik az íráskészségünk, ami érezhető is a munkáinkon. Már az első közös nyarunkon jelentek meg műveink kiadásban. Kingának a Szitakötő folyóiratban publikálták egy meséjét, négyünknek pedig a Holdtitok című antológiában jelentek meg novelláink.
A pályázat kiírásában egy fényképet közöltek, rajta egy sűrű erdő mélyén lévő házikóval és teliholddal. Ehhez kapcsolódóan születtek meg a szövegek. Még könyvbemutatónk is volt Komáromban!
Szilvia: – Időnként persze az is előfordul, hogy a találkozó inkább beszélgetéssé alakul át. De van, hogy pontosan erre van szükségünk: hogy beszélgessünk egy jót!
Tímea: – Rengeteg nagyszerű pályázat van. Amit írunk, a kezdetek óta elküldjük mindenhová, ahová csak lehet. Folyamatosan jönnek a pozitív visszajelzések, s már bekerültünk újságokba, antológiákba, illetve időről időre online felületeken is megjelenünk… Tulajdonképpen ezek alapozták meg az írói pályánkat.
– S közben – talán észrevétlenül – márkát építettetek.
Anikó: – Igen, de fogalmunk sem volt róla, hogy ezt tesszük! (Nevet.) Ugyanakkor működött, hiszen egyre többen kezdték el követni a munkásságunkat, s folyamatosan növekszik azoknak a száma, akik tudják, mi is az a Kék Róka Íróka csoport. Sőt, már az is előfordult, hogy az utcán utánam szóltak: „Jé, egy Kék Róka!”
– Összességében mit gondoltok: nehéz írni?
Szilvia: – Néha magam is rácsodálkozom, mennyire könnyen jönnek a szavak. „Jé, ezt én írtam?” Máskor meg bizony szenvedés az egész. Azt viszont mostanra kitapasztaltam, hogy a legtöbb jó ötlet zuhanyozás vagy mosogatás közben születik. (Mosolyog.)
Kinga: – Volt, hogy megálmodtam egy sztori töredékét, majd felkeltem, és egyszerűen leírtam. Mintha maguktól születtek volna a helyszínek és a karakterek, mintha magát írta volna a cselekmény. S persze, az is s előfordul, hogy bármit csinálok, nem megy, és csak az üres lap tátong előttem.
Kingát iskolába, könyvtárakba hívják, hogy olvassa fel a meséit, és beszélgessen a gyerekekkel. A kicsik nagyon élvezik a foglalkozásokat: volt, hogy a mesékhez feladatlapokat is dolgoztak ki a tanító nénik.
Anikó: – Ezt én is alátámaszthatom. A regényemmel olyan könnyedén haladtam, hogy másfél hónap alatt elkészült. Máskor meg – amikor például szembejön egy szimpatikus pályázat – csak ülök felette, s ezerszer átírom, csűröm-csavarom a történetet. Vannak tehát könnyebb és nehezebb napok is – ám valahol ez adja az írás egyik szépségét.
A jövő zenéje
Anikó, Tímea, Szilvia, Kinga és Emőke életében most már komoly helyet foglal el az írás. Talán komolyabbat, mint azt 2020 januárjában képzelni merték. A saját érdeklődésükön belül mindannyiuknak megvannak a saját céljaik, ugyanakkor egy közös álmot is dédelgetnek: egy Kék Róka Íróka-antológia kiadatását.
S hogy miről mesélnek majd az írásaik?
Öt nőről, akik mindannyian mások, a különbségeik ellenére mégis vállvetve haladnak előre és támogatják egymást. S bár jó írókra mindig szükség volt – és lesz is – a világban, az efféle őszinte emberi kapcsolódásokra még inkább.
