A gátmetszés a legtöbbször elvégzett szülészeti beavatkozás. Nem önző igény, hogy a legtöbben igyekeznek elkerülni ezt a beavatkozást, és természetes, hogy a legtöbb nőt elborzasztja a gátmetszés gondolata. Miért olyan gyakori ez a beavatkozás, milyen veszélyei lehetnek, megelőzhető-e, illetve milyen módon lehet csillapítani a gátseb okozta fájdalmat és kellemetlenséget?
Erről beszélgettünk dr. Farkas Eszter (Budapest) szülész-nőgyógyász szakorvossal.
(© instagram.com/rozgonyi_eszter_dula)
– Sokan azt mondják, hogy a természetes szülésbe nem fér bele a gátmetszés. Mit jelent ma a természetes szülés kifejezés?
– Ennek nincs meg a pontos definíciója, mindenki kicsit mást ért alatta. Van, akinek a hüvelyi úton történő szülést jelenti – és azon túl pedig bármilyen beavatkozás belefér. Van, aki számára akkor természetes a szülés, ha tényleg semmilyen beavatkozás nem történik. Olyan is van, aki már azt is beavatkozásnak tartja, ha valaki hozzászól az anyához, esetleg csak ránéz. Számomra alapvetés az, hogy csak akkor nyúljunk bele egy szülési folyamatba, amikor arra feltétlenül szükség van. S akkor is megfelelően kommunikáljunk az anyával, tartsuk tiszteletben a testét.
– Az egyik leggyakoribb beavatkozás – amiről hallunk jót és rosszat egyaránt – épp a gátmetszés...
– Jelenleg nagyjából 70 és 90 százalék közé szokták tenni a gátmetszéssel történő szülésék arányát. Az először szülőknél ez inkább a 90 felé közelít. Második, harmadik szülés esetén a szövetek tágulékonysága miatt már kevesebbszer van szükség erre a beavatkozásra. A WHO 1998-ban megfogalmazta azt, hogy 10 százalék körül kellene lennie a gátmetszések arányának. A jelenlegi állásfoglalás nem ennyire konkrét, mert úgy tartják, hogy nehéz meghatározni az optimális arányt. Az érdekesség viszont az, hogy amikor az előbb idézett WHO-adat nyilvánosságra került, akkor a 2006-os és a 2020-as adatokat összevetve az Amerikai Egyesült Államokban 17 százalékról 5 százalékra csökkent a gátmetszéssel szülő nők aránya. Ha mi egyszer legalább ezt a 17 százalékot elérnénk, az is óriási haladás lenne.
Nem lehet azt mondani, hogy állva, guggolva vagy fekve kisebb lesz a gátsérülés esélye, hiszen ez nagyon egyéni. Bármennyire is tájékozódnak a témában a kismamák, sajnos, nem rajtuk fog múlni...
– Mi az oka annak, hogy ennyire magas ez az arány?
– A megszokás, illetve sajnos a szakmai iránymutatás is emellett érvel. A jelenleg érvényes magyar szülészeti tankönyv nagyon egyértelműen és pontosan leírja, hogy miképp kell vezetni a szülést, hogyan irányítsuk a kitolási szakaszt, és egyértelműen leteszi a voksát a gátmetszés mellett.
– Nagyon sokan már akár a teherbe esést megelőzően elkezdik edzeni a gátjukat különböző olajos masszázsokkal annak érdekében, hogy kevesebb sérülés történjen.
– A tapasztalatok azt mutatják, hogy az egyéni felkészülésnek nincs túl nagy jelentősége. A szakirodalom ír is arról, hogy nem tartja igazán hasznosnak, ha a nők már előre olajokkal masszírozzák a gátjukat. A gátizomtorna már másik téma! Ez a női gátnak a szülés után való regenerációs képességét, illetve ezt megelőzően a tágulékonyságát is jócskán tudja segíteni. Hogy lesz-e és mekkora lesz a sérülés, illetve utána mennyi időt vesz igénybe a regeneráció: az bizony nem az egyéni felkészülésen múlik. Sokkal inkább azon, hogy mennyire engedik szabadon kiválasztani a vajúdó kismamának, hogy milyen pozíciót vesz fel. Nagyon sokat számít a gyakorlottság is.
Dr. Farkas Eszter (© l33.hu)
– A vajúdás közben jól megválasztott pozíció csökkentheti a gát sérülésének kockázatát. Nagyon fontos a kitolási szakaszban, hogy optimális pozícióban történjen; ezt egyrészt az anya is érzi, másrészt a szakember is látja. Megvannak az egyértelmű jelei annak, hogy melyek azok a pozíciók, amelyekben jól elő tud bújni a fejecske – és melyekben stagnál. Nem lehet azt mondani, hogy állva, guggolva vagy fekve kisebb lesz a gátsérülés, hiszen ez tényleg nagyon egyéni. A legnehezebb talán az, hogy bármennyire is tájékozódnak a témában a kismamák, nem rajtuk fog múlni.
– Mi a helyzet a vízben történő vajúdással és szüléssel?
– A meleg víz alkalmazását alapvetően ajánlani szoktuk a gát védelmére, hiszen ha egy meleg vizes kádban vajúdik a kismama, az tudja lazítani a szöveteket. Gyakoribb az, hogy ezt a módszert meleg vizes borogatás formájában használják, leginkább az utolsó néhány összehúzódás során, illetve amikor már ténylegesen gördül kifelé a baba feje, ezzel segítve azt, hogy lazuljanak a szövetek.
A WHO megfogalmazta, hogy 10 százalék körül kellene lennie a gátmetszések arányának. A jelenlegi állásfoglalás nem ennyire konkrét, mert úgy tartják, hogy nehéz meghatározni az optimális arányt...
– Milyen veszélyei lehetnek annak, ha egy szülés során akkor is alkalmaznak gátmetszést, amikor egyébként elkerülhető lenne?
– Akik a gátmetszés mellett érvelnek, azt szokták mondani, hogy ennek köszönhetően kevesebb lesz a sérülés, gyorsabban megszületik a baba. Ezzel elkerülhető például az, hogy oxigénhiányos legyen a pici. Természetesen van olyan, amikor ez indokolt – ha valami miatt nagyon sürgős, hogy megszülessen a baba. A szülésnek bizonyos szakaszában a császármetszés már nem járható út. Hiszen ha a baba feje áthaladt a medence bemenetén, akkor már csak hüvelyi úton tud megszületni. Ha egy ilyen ponton a szülést siettetni kell, akkor a gátmetszés sokat segíthet. Általában egyébként a gátmetszés okozta seb nagyobb szokott lenni, mint amikor magától sérül a gát egy spontán gátrepedésnél.
– Érvként szokott még felmerülni az, hogy a metszéssel elkerülhető, hogy túlnyúljanak a szövetek. Ámde a szakirodalom alapján a méh és a hüvelyfal süllyedése nem előzhető meg gátmetszéssel; s akár történt gátmetszés, akár nem, fontos az intimtorna végzése a regeneráció segítésére. Hosszú távú mellékhatás lehet a szexuális funkciózavar. Rengeteg olyan nő van, aki hónapokkal, de akár egy évvel a gátmetszés után is érzékenységet tapasztal a szexuális együttlét során.
– A szülés után visszatérő menstruációval ez miképp van összefüggésben?
– Amíg nem tér vissza a menstruáció, addig a hüvelyben egy menopauzához hasonló állapot áll fenn. Vagyis a hüvelyszárazság akkor is jelen van, ha semmilyen beavatkozás nem történt a szülés során. A szexuális együttlétet tehát ez is nehezítheti.
– Milyen módon lehet csillapítani a gátseb okozta fájdalmat és kellemetlenséget?
– Az első 24 órában jelentősen tudja csökkenteni a fájdalmat a jegelés – ez alkalmanként 10-20 percig tartson. Vannak erre a célra kifejlesztett jégbetétek és jégakkuk. Ez azoknak is jól jöhet, akiknek egyébként nincs olyan sérülésük, amit varrni kellett. Nagyon fontos a gátseb tisztán tartása, hogy minél kisebb legyen a fertőzés kialakulásának esélye. A betétet lehetőleg legalább 4 óránként cseréljük. Amennyire csak tudjuk, minimalizáljuk a gyógyuló gátra helyezett nyomást. A babánál nehezebb súlyt ne emeljünk az első hat hétben! Pár nap elteltével aztán bizonyos jó minőségű olajok is segíthetik a seb gyorsabb gyógyulását (mi a Panarom márka olajait szoktuk ajánlani). Hasznosak lehetnek később az Aloe vera tartalmú, illetve hialuronsav-tartalmú krémek és gélek is.
– Milyen fokozatai vannak a gátrepedés következtében létrejövő sérüléseknek?
– A klasszikus értelemben vett gátrepedéseknél a hüvely és a végbél közti bőrrel fedett gát az, ami megsérül. Ez lehet egy felületes, de lehet egy komoly sérülés is. Elsőfokú gátrepedésnél csak a gátat fedő bőr reped. Ez is fájdalmas, de sokszor annyira kis fokú, hogy még öltések behelyezésére sincs szükség. Másodfokú gátrepedésnél a bőrön kívül már a gátizmok egy része is sérül. Itt a gátizmok legkülső rétegéről van szó, az ellátásuknál már szükség van öltésekre is, és a gyógyulás több fájdalommal jár. Harmadfokú gátrepedésnél már a gyűrű alakú végbélzáró izmot is eléri a repedés. Ennek ellátása már van, hogy nem a szülőszobán, hanem műtőben, altatásban történik – következménye lehet akár székletinkontinencia is. Negyedfokú repedésnél a repedés ráterjed a végbél nyálkahártyájára – ez a legsúlyosabb fokozat. Az ellátás ideális esetben műtőben, altatásban zajlik, sokszor akár sebész bevonásával.
A szakirodalom arról ír, hogy nem tartja igazán hasznosnak, ha a nők már előre olajokkal masszírozzák a gátjukat...
– A természetes szülés hívei szerint rengeteg sérülés a forszírozott szülések következménye. Mi erről a véleménye?
– A harmad- és negyedfokú sérülések szerencsére ritkák, de tény, hogy leginkább a forszírozott szülésekkel hozhatók összefüggésbe. Például, ha felülről nagy erővel rányomnak a vajúdó nő hasára, vagy ha túl sok oxitocint kap a kismama, de természetesen a szöveti adottságok is közrejátszanak. A sérülésekben mostanában az első szülés későbbi életkorra való kitolódásának is szerepe van. Az évek előrehaladtával ugyanis csökken a kismedence rugalmassága, sérülékenyebbé válik, a gát könnyebben reped; sőt az izmok és a kötőszöveti elemek is könnyebben szakadnak el vagy nyúlnak túl. Hajlamosító tényező lehet az is, ha nagy a baba, vagy ha az édesanyánál fennállt terhességi cukorbetegség.
– Ha valakinél történt egy nagyobb sérülés, akkor mire kell odafigyelnie egy következő szülés során?
– Spontán teherbe esésnél nagyjából egy év a javasolt regenerációs időszak, de a gátmetszés gyógyulását egyébként sem úgy kell elképzelni, mint a császármetszését. Ha valakinél az előző szülés során történt egy nagy fokú sérülés, akkor ott mindenképp tanácsos átnézni az okokat: forszírozott volt-e a szülés, esetleg volt-e gondozatlan cukorbetegség. Ha végbélsérüléssel járó gátsérülés történik, akkor tényleg nagyon aprólékosan körbe kell járni a dolgot, és sebésszel együtt eldönteni, hogy javasolt-e a spontán szülés, mert ilyenkor nagyobb az esély egy újabb sérülésre. Természetesen figyelembe kell venni az anya kérését is, mert érthető módon sokan nem szeretnék kockáztatni az újabb nagy fokú gátsérülést.
