A férfiak régen tudják: kell egy barát! És nem is hagyják, hogy a nők ebbe belekotnyeleskedjenek.
Marika néni hatvanévesen fedezte fel a női társaság előnyeit, Saci viszont már húszéves korában tudta, milyen isteni érzés pár barátnővel összebeszélni, leülni egy jó helyen, és beszélni, beszélni... mondani azt, ami éppen az eszébe jut, Jutka szerelmét, összeszedni a híreket, nagyokat nevetni... A barátnőkkel olyan szabadnak érzi magát az ember!
(Kép forrása: www.instagram.com/chemports ©)
Hiányzik a kispad
A szociológusok szerint a női és férfitérfelet meghatározta a munkamegosztás. Az ősember a vadászat végén leült a tűzhöz a vadásztársaival, és beszélgetett, történeteket meséltek egymásnak. A férfiak kommunikációja más volt, mint a nőké, akik a táborhelyen maradtak. Később a férfiak a kocsmákban gyűltek össze, a nők otthon, házimunka, tollfosztás közben beszélgettek. A nők ma is szívesen beszélgetnek a folyosón állva, akár ismeretlen szomszédasszonyokkal is. A háború után a nők munkába álltak, s ezzel megváltozott az (addig elkülönült) női és férfitérfél. Főleg a függőfolyosó, a gang volt zseniális találmány. A nők, ha kedvük támadt, kimentek a gangra, és beszélgettek. Mindig tudták, mi történik körülöttük, akkor is, ha éppen bent voltak a lakásban. Ezért járnak ma a nők kávézgatni.
Főzzünk valami jót!
Nézzük csak meg, milyen legendás férfibarátságok vannak. A férfiak gyakran találkoznak férfiakkal, és még akkor is szakítanak rá időt, ha fülig szerelmesek. Sportolnak, iszogatnak, terveket szőnek, ábrándoznak, viccelődnek, ugratják egymást... Szó, mi szó, a nők gyakran irigylik a férfiaknak ezt a bizalmas együvé tartozását, irigylik a „kebelbarátot”, féltékenyek rá. A nőket, sajnos, arra nevelték, hogy csak a kedvesükre figyeljenek.
A nők nem „ugranak le” a sarki bisztróba, nem keresnek ürügyeket – foci, barkácsolás stb. – , hogy együtt lehessenek a barátnőikkel. Nem kár? Még kávézgatni se kellene ahhoz, hogy találkozhassunk egymással. Ma már nincs tollfosztás, hát miért ne lehetne gyereknap? Vagy főzőnap? És munka közben mindenki elmondhatná, ami a szívét nyomja.
Támasszuk fel a régi ismeretségeket! Ne hagyjuk ki az e-mailezést se! Egy-egy szabad estén írjunk pár sort régi ismerőseinknek. Érdekes lesz megtudni, hogyan él a másik. Üzenetet is hagyhatunk, és lehet, hogy régi ismerősünk kellemesen meglepődik majd!
A nők másak. Valljuk meg őszintén: nem vagyunk hozzászokva, hogy segítsük és támogassuk egymást. Sokkal inkább ahhoz szoktunk hozzá, hogy a másik nőt versenytársnak tekintsük. (A jobb nőstényt, akire jobban odafigyelnek a férfiak, ezért majd jobban megy férjhez, és a többi.) Mindennek történelmi gyökerei vannak. Régen a nőnek saját jogán nem lehetett vagyona, nem tanulhatott, dolgozhatott, ezért sorsa kizárólag a férfitól függött. Ha jól ment férjhez, jó élete volt, nem kellett robotolnia.
Ma azonban már más idők járnak. A nők nem nyújtanak segítő kezet egymásnak. Példa erre a tudományos élet. Vezető pozícióban a női tudós ritka, mint a fehér holló. S akik mégis fölverekedték magukat, egy cseppet sem elfogadóbbak nőtársaikkal szemben, mint a férfiak. Azok a nők, akik valamit már letettek az asztalra, fennen hangoztatják, hogy semmi bajuk a női diszkriminációval, ezért nem látják okát annak, miért kellene segíteniük más nőknek.
Holott ezek a nők jól tudják, hogy az észen és tudományos eredményeken kívül sok minden másra is szükség van ahhoz, hogy egy nő érvényesüljön, és magasabb posztra kerüljön. Mégpedig ismeretségre, összeköttetésekre, közös klubtagságra, azonos politikai pártállásra, no meg persze – közös iszogatásra. Erre a nőknek nincs idejük, mert gondoskodni kell a családjukról. Ebből következik, hogy a férfiak sokkal inkább támogatják egymást, mint a nők. A nők, sajnos, inkább féltékenykednek egymásra, ami a férfiak között viszonylag ritka.
Ki kit diszkriminál?
Nelli más városba költözött, és új orvosokat keresett. A barátnője megadta neki a körorvosa, fogorvosa és bőrgyógyásza telefonszámát. „Nem, nem, nem akarok nőket, jobban bízom a férfi orvosokban” – hadarta Nelli. Meglepő volt, hiszen ő maga csúcsmenedzser a munkahelyén a sok törtető férfi között. Vajon miért nem hisznek a nők a nőkben? Miért vonják kétségbe sikereiket és eredményeiket?
A férfiak sohasem tesznek ilyet. Épp ellenkezőleg: segítik, pártolják egymást, társaságokat alapítanak, összeesküvéseket szőnek, és semmi kedvük egy nőt maguk közé engedni. A szociológusok ezzel kapcsolatban egy furcsa jelenséget emlegetnek: a nők gyorsan haladhatnak felfelé a ranglétrán – aztán beleütköznek az üvegplafonba. Miért?
Mert a férfiaknak nincs kedvük átengedni a helyet. Érdekviszonyokban élnek, „erőből” cselekednek, és semmi kedvük változtatni ezen. Előnynek érzik, hogy teljesen áttekinthetik a helyzetet, tartanak a másfajta, női gondolkodástól, cselekvési módoktól, amelyeket nem értenek. Itt az ideje, hogy a nők is támogassák egymást. Vetkőzzék le előítéleteiket, ne diszkriminálják egymást, ne válasszanak férfi orvost az okos és kedves orvosnők helyett.
Gondolkodjanak el: nem lenne jobb, ha a nők is leülnének néha a fehér asztal mellé, és meginnának egy-egy pohár bort? Feldobott állapotban olyan jó gondolatok jutnak az ember eszébe! S ha nem, legalább annyi hasznuk lesz, hogy jobban megismerik egymást.
A jó barátnő használ a házasságnak
Viola imádja az édesanyját. Múltkor lehangolt volt.
– Az édesanyám hatvanéves. Csodálatos anya és csodálatos háziasszony. A család a mindene. Most mégis panaszkodik, hogy nincs barátnője, akivel beszélgethetne. Soha nem járt sehová.
Gabika, a barátnő elgondolkodva hallgatta.
– Hogyhogy nincs egy barátnője sem? Az én anyukámnak több is volt. Sokszor elment hazulról egy-egy órára meginni egy kávét vagy beszélgetni Ilonka nénivel, Mari nénivel, Janka nénivel... Ez teljesen természetes volt.
A nők ritka tehetséget mutatnak abban, hogy férjhezmenetelük után vagy ha megismerkednek valakivel, elmarják maguk mellől a legjobb barátnőiket. „A férjem miatt, a gyerekeim miatt, a barátom miatt...” Gabika és még négy fiatal lány szoros baráti kört alkottak a gimnáziumban. Amikor tizenhét évesek lettek, az egyik lány, Maja járni kezdett egy lehetetlen fazonnal, és ez szétverte a társaságot. Maja két évvel később szakított a barátjával. Döbbenten vette észre, hogy légüres térben áll. Egyedül van! „Soha többet nem teszek ilyet” – mondta. A fiúja miatt megszakította a kapcsolatot a barátnőivel. Azóta újra összemelegedett velük, és az aktuális pasija akár fejre is állhat, akkor is összejár velük.
(Kép forrása: www.instagram.com/chemports ©)
A barátnők nem csak arra jók, hogy megkönnyítsék az ember életét. A barátnők – több szem többet lát alapon – tanácsokat tudnak adni, mellénk állnak, ha lelkileg le vagyunk törve, és meghallgatnak, ha ránk jön a depis hangulat, vagy lelkizni szeretnénk (a jó barátnő közelsége még a magas vérnyomást is leviszi!). A barátnő végigkíséri az ember életét, ismer bennünket óvodáskorunk óta, tudja, melyik szavunk, melyik grimaszunk mit jelent, velünk van az esküvőnk napján, a szüléskor, a beteg gyerek mellett, és támogat bennünket, amikor a válás a földre taszít. Ezekben a nehéz percekben van legnagyobb szükségünk a barátnőre, aki megért minket, és minden erejével támogat.
A barátnő a legbiztosabb pont az életünkben, amikor mindenki elhagy bennünket. Ha nincsen senki, aki szorult helyzetünkben akár éjjel háromkor is eljön hozzánk, és segít, akkor gyorsan lássunk munkához. Lehetünk negyven- vagy ötvenévesek – jó barátnőre mindig szert tehetünk. Talán csak egy kicsit nehezebben, mint gimista korunkban.
„Butaságot csinálsz”
Egy biztos: a nőket mindig egy másik nő érti meg legjobban. A férfiak a nők világában tájékozatlanok, és meg sem értik őket. Nem tehetnek róla – de ez a helyzet. A lelkizésünk nem érdekli őket, születésükkor nem kapták meg az odafigyelés képességét és türelmét. Az érzelmi labirintus ismeretlen terület számukra. Így vannak beprogramozva. Ráadásul a nők sokat kockáztatnak, ha a kedvesüknek mondják el legféltettebb titkaikat. Elveszíthetik a titokzatosságukat. A férfi azt hiheti, a nő most már nyitott könyv számára, és attól a perctől kezdve (nem tehet róla) már nem vágyik utána.
Tehát nem és nem, és harmadszor is nem: a nő az érzéseivel, sejtéseivel, előérzeteivel és nyugtalansági rohamaival forduljon a barátnőjéhez. A férfitól mást kaphat: szexet, védelmet, tetteket.
A hagyomány szerint
A nők beszélgetéssel szabadulnak meg a stressztől és a feszültségtől, beszélgetéssel oldják meg a problémáikat. A figyelő barátnő látványa csökkenti a vérnyomást és a koleszterinszintet, a problémák megszellőztetése jótékonyan hat a szívre. A barátnőre azért is szükség van, hogy kifejezzük önmagunkat, gondolatainkat, hogy megértsük, kik vagyunk.
Az elmúlt századokban a sírig tartó romantikus barátságok nagy társadalmi értéket képviseltek. A társadalom el is várta a nőktől, hogy rokonlelket találjanak, és tartós kapcsolatot alakítsanak ki vele. Sajnos, a tizenkilencedik század végén és a huszadik században a nők vetélytársat kezdtek látni a barátnőkben a férfiakért folyó harcban. Butaság! A barátnőnek megengedjük, hogy tapintatosan kritizáljon bennünket, hiszen jól ismer minket. Előtte nem játsszuk meg magunkat, hiszen kívülről lát bennünket, és meg tudja mondani, hol hibáztunk.
Ne nyafogjunk!
Lehet, hogy az élet kegyetlen volt hozzánk, és van mit elpanaszolnunk, mégis vigyázzunk, hogy meg ne unja a barátnőnk az örökös önsajnálatot. A nyafogó nő mindenkinek idegeire megy. Ne legyünk mindig negatívak. Beszéljünk másról is, ne csak arról, most ki halt meg, kit ütött el az autó, hogy a világban mindenki lop, csal, és a szomszédasszony rákos. Barátnőnk nem azt várja, hogy leszívjuk az energiáit, hanem azt, hogy feltöltődhessen mellettünk.
