Az első francia császárné, Joséphine de Beauharnais. Napóleon ugyan elvált tőle, de élete végéig rajongott érte. Ki volt ez a titokzatos nő?
Napóleon első feleségeként vált híressé. Önerőből küzdötte fel magát a párizsi arisztokrácia felső köreibe, s lett belőle szalondáma. Jozefina első francia császárnéként nagy hatással volt a közízlésre. Házassága ugyanakkor korán zátonyra futott, miután nem tudta utóddal megajándékozni a császárt, aki ennek ellenére élete végéig visszajárt hozzá.
Jozefina az empire stílusú császári trónuson, Napóleon császárrá koronázása után. A képet François Gérard báró festette (1804).
Nemrégiben debütált a mozikban Ridley Scott legújabb filmje, melyben Napóleon felemelkedését és bukását mutatja be. A film azóta számos kritikát kapott a történelmi hitelesség sajátos értelmezése miatt. A fiatal, ambiciózus tüzértiszt például a filmben végignézi Marie Antoinette nyilvános lefejezését, miközben a valóságban ekkor az ország másik oldalán tartózkodott, Toulon ostrománál.
A művészi szabadság a számos fiktív történés mellett magát Jozefinát is jobb fényben tüntette fel, aki – bár fiatalon is páratlan szépségnek tartották – nagyon rossz fogakkal rendelkezett, emiatt aztán gyakran csukva tartotta a száját. A rossz fogakat megmagyarázza Jozefina gyermekkora: a lány egy karib-tengeri francia gyarmaton, Martinique szigetén született 1763-ban, mégpedig egy elszegényedett arisztokrata családban.
Apja, az egykori tengerésztiszt egy cukorültetvény tulajdonosa volt, a fiatal Jozefina pedig előszeretettel rágcsált cukornádat, amit később a fogai bántak.
Különös házasság
Persze, abban a korban ez nem ment ritkaságszámba, hiszen a fogászat még igencsak gyerekcipőben járt. Az is megszokott volt, hogy a fiatal lányok egyedül a házasságtól remélhették sorsuk valamiféle javulását. Jozefina 15 éves (!) volt, amikor nővére, Catherine-Désirée férjhez készült menni Alexandre de Beauharnais vikomthoz, ám a lány nem sokkal az esküvő előtt meghalt. A francia katonatiszt így végül Jozefinát vette feleségül.
A boldogság azonban nem tartott sokáig. Férje nem igazán mutatott érdeklődést iránta, kifejezetten zavarta gyarmati műveletlensége, emellett szeretőket tartott, s rendre megalázta a fiatal Jozefinát. A vikomt végül zárdába küldte, annyira elege lett a szeleburdi lányból. Ott viszont a fiatal lány olyan szinten kitanulta a korabeli illemszabályokat és viselkedési normákat, hogy a kolostor ajtaján már az az öntudatos és művelt nő lépett ki, aki néhány éven belül a párizsi társasági élet kedvence lett („valaki”, akit nem lehet megkerülni). Jozefina tíz évig tartó, viszontagságokkal teli házasságából 2 gyermek született. Fia, Eugène de Beauharnais komoly katonai és politikai pályát futott be, míg lánya, Hortense később hozzáment Napóleon öccséhez (közös fiuk később III. Napóleon néven vált ismertté). Jozefina és férje útjai már 1786-ban különváltak, s legközelebb csak a francia forradalom idején keresztezték egymást. (Ezek szerint a válás már akkoriban sem ment ritkaságszámba, főleg a jó társaságban: a gazdagoknak és szépeknek ugyanis mindig több volt szabad.)
A Bonaparte család és a szeretők
A nagy francia forradalom szélviharként söpört végig a korabeli Franciaországon, a jakobinus terror pedig Jozefinát is utolérte. Csak Robespierre bukásának köszönhette, hogy nem jutott férje sorsára, aki a hírhedt nyaktiló, a guillotine áldozatául esett. A két gyerekkel hátrahagyott, anyagi problémákkal küzdő özvegy ekkoriban már otthonosan mozgott a párizsi körökben, így gazdag és magas rangú szeretőkre tett szert. Köztük volt Paul Barras, a francia Direktórium – avagy az országot irányító testület – befolyásos tagja is, aki egy este bemutatta őt egy 27 éves, fiatal és törekvő katonának. Ezt a katonát Bonaparte Napóleonnak hívták.
A férfi első pillantásra beleszeretett a nagyvilági dámába, Jozefina azonban nem érzett különösebb vonzalmat iránta, bár szerfelett ambiciózusnak tartotta. Így aztán öt hónappal később, 1796 márciusában megesküdtek. Jozefina 4 évet letagadott életkorából, míg férje másfél évvel idősebbnek vallotta magát: így a 6 évnyi korkülönbség papíron szinte nem is létezett. A Bonaparte család viszont nem szívlelte a frigyet, részben a nő kora, részben szabados életstílusa miatt. Jozefina ekkoriban már valószínűleg meddő volt.
Egyes történészek szerint az évekig tartó, mérgező hatású sminkszerek és a fogamzásgátló tusolók használata is közrejátszhatott a dologban. Más források szerint egyszer leszakadt alatta az erkély, s a baleset hatására vált terméketlenné...
A hűtlenkedő császárné
A család fenntartásai beigazolódni látszódtak, hiszen amíg Napóleon háborúzott, addig Jozefina továbbra is élénk társasági életet élt, s a szeretőket sem vetette meg. Persze, ezen a téren a férjet sem kellett félteni, csak épp neki otthonról hamar megsúgták felesége félrelépéseit. Ez különösen annak fényében érződhetett fájdalmasnak, hogy a hadvezér szerelmes levelek hadával bombázta hitvesét, melyekben rendre hogyléte felől érdeklődött.
A hűtlenség mozzanata az új filmben is kiemelt szerepet kapott... Ám kizárólag Jozefinát vádolták, aki a valóságban is könyörgött férjének, hogy bocsásson meg neki, s ne hagyja őt el. Noha a készítők azt sugallták: megvetik a feleséget a félrelépései miatt, azért nem árt tudatosítani, hogy Napóleon hónapokra magára hagyta hitvesét. S Jozefina egy felvilágosult, szexuálisan is jóval tapasztaltabb nő volt, mint a férje: így korszellem ide vagy oda, testi szükségletei a végén mindig győzedelmeskedtek. Mindenesetre a pletykák után Jozefina „észhez tért”, szakított korábbi életmódjával, s hűségesen támogatta férjét, aki 1804-ben császárrá koronázta saját magát, őt pedig császárnévá. Az egykori cukorültetvényes lányából így az ország legfontosabb és legnagyobb hatalmú nője lett.
A biológiai óra azonban ketyegett: Napóleon dinasztiát akart alapítani. Az újdonsült császárné fürdőkúrákkal próbált segíteni terméketlenségén, de mindhiába. A nyomás egyre nőtt, a nép utódot akart, míg végül 1809 decemberében politikai okokból felbontották a házasságot. Napóleon végül elvette I. Ferenc osztrák császár legidősebb lányát, Mária Lujzát, ám az évek alatt elvághatatlan kötelék alakult ki közte és Jozefina között, aki jelképesen megmaradhatott „örökös császárnénak”. A császár gyakran látogatta egykori hitvesét, s gondoskodott is róla: ajándékba adta neki a malmaisoni kastélyt, rendezte adósságait, továbbá évi 3 millió frank járadékra tette jogosulttá.
Halála és öröksége
A sikertelen oroszországi hadjáratot követően Napóleon megbukott, s 1814-ben Elba szigetére száműzték. A bukás Jozefinát is érzékenyen érintette, akinek jóléte a császár kegyeitől függött. Így aztán nem máshol, mint egy másik uralkodónál, I. Sándor orosz cár személyében keresett új pártfogót. Így volt férjének ellenfele gyakori vendég lett Malmaisonban. 1814 májusában együtt nyitottak meg egy fényes bált – ám az az éjszaka végzetesnek bizonyult. Hosszú sétára indultak a parkban, a lenge öltözetű Jozefina pedig megfázott, s öt nappal később tüdőgyulladásban hunyt el.
Egyik utolsó kívánsága az volt, hogy csatlakozhasson Napóleonhoz Elbán, de nem engedélyezték neki. Az egykori császár, miután értesült élete szerelmének haláláról, két napig ki sem mozdult a házából.
Bizonyos értelemben Jozefina már Napóleon előtt is nagy hatással volt Franciaországra, hiszen fia és lánya később fontos szerepet játszottak az állam életében. Császárnéként erőteljesen formálta a kor divatját, s tulajdonképpen neki köszönhető az empire szabásvonalú ruha elterjedése, amely szabadabb viseletet biztosított a nőknek, fűzők és merevítők nélkül. Életének egyik fő műve a Château de Malmaison átalakítása volt, amely az empire stílus erős bástyájává vált (a képen).
A kor művészei gyakran megfordultak a kastélyban: Jozefina maga is szenvedélyes művészetpártoló és műgyűjtő volt. Nevéhez köthető a Louvre gyűjteményének megalapozása, miután a napóleoni hadjáratokon rabolt műkincseket és festményeket a múzeumnak adományozta. Szerette a kertészetet és a botanikát, malmaisoni kertjében több mint százfajta rózsa termett. Itt jött létre többszöri keresztezés útján a ma ismert rózsafajták őse, a tearózsa is. A malmaisoni kertben továbbá kenguruk, struccok, majmok, fekete hattyúk és zebrák is otthonra leltek.
Jozefina egész életében férfiak között lavírozva próbált érvényesülni. Ám egy olyan korban, amikor a nők nem voltak egyenrangúak a férfiakkal, s rájuk zárták a szalonok ajtaját, nem igazán létezhetett más út előtte. Érdemei ugyanakkor világos bizonyítékai annak, hogy hatalmát okosan használta fel, hiszen erőteljesen formálta a francia kultúrát is.
Így aztán történelmi hitelesség ide vagy oda, az új Napóleon-film egyik erénye mindenképp az, hogy felkelti az érdeklődést az első francia császárné élete iránt.
Mit köszönhetünk Jozefinának?
Jozefina, az első francia császárné nagy hatással volt a franciák borkultúrájára, lévén, hogy malmaisoni kastélyában több mint 13 ezer palack bort tárolt a világ minden tájáról. A gyűjtemény közel felét bordeaux-i borok alkották, amelyeket ma a legjobbak közt tartunk számon – abban a korban viszont még nem voltak olyan népszerűek. Nagyrészt Jozefina kifinomult ízlését dicséri a pártfogásuk, másrészt házvezetője (aki egy márki volt) is befolyással volt rá, miután társtulajdonosa volt egy Bordeaux térségében található dűlőnek. A képen Jozefina ruhája Malmaisonból.
