Gombaszögön megújult az Andrássy-kúria, s megújult a pálos cserépkályha is, valamint a kúriában minden ív és hajlat, amelynek levegője van: mégpedig történelmi levegője. A gombaszögi pálosok völgye csak úgy ontja magából a kincseket – így találták meg a pálosok régi cserépkályhájának cserepeit. Ezek alapján született meg a kályha, s lelt otthonra az Andrássyak rokokó kúriájában. (Amúgy az épületben egy, az 1500-as évekből származó részt is azonosítottak, még a Bebekek idejéből.)
Régi házból új született, ami több mint egy új, mert a ház is fontos, de még fontosabb az, ami benne van: a régi történetek. (© Fotó: Dömötör Ede és Nászaly Gábor)
Olyan, mint a régi... Ott voltunk, amikor a pálosok cserépkályháját összerakták tavaly áprilisban.
A pálos cserépkályha második megszületése: a helyszín a gombaszögi völgy, amelyet a pálosok völgyének is nevezhetünk. A tündérmese hat évvel ezelőtt indult, amikor a Gombaszögi Nyári Tábor szervezőcsapata úgy döntött, hogy megpróbálja megmenteni a tábor területén fellelhető értékeket.
„Lépni kellett – meséli Orosz Örs, a Sine Metu egyesület motorja –, tanúi voltunk ugyanis annak, ahogy egy középkori falat csak úgy ledózeroltak. Akkor döntöttük el, hogy megpróbáljuk gondozásba venni azt, ami még megmaradt. A magyar állam segítségével sikerült szimbolikus összegért hozzájutni az Andrássy-kúriához, a pálos kolostortemplomhoz és kolostorromhoz. Ezek nemzeti műkincsek. A kolostor pincéjében leltünk rá a cserépkályha maradványaira.”
Tudtad-e? A pálos rend részére Bebek György építtetett kolostort a gombaszögi völgyben. A Bebekek a Magyar Királyság egyik legnagyobb hatalommal bíró családja voltak. Az 1500-as évek végén kihaltak, így jutottak az Andrássyak Krasznahorka büszke várához (és a kúriához).
Mit ne mondjunk, romhalmaz volt az egész. Örsék csak találgatták, hogyan kerülhetett a pincébe... Nagy valószínűséggel a fafödémek kiégtek az emeletek között, a kályha pedig bezuhant a pincébe. A régi cserepek alapján rekonstruált új kályha a szintén megmentett és felújított Andrássy-kúriába került, egy eredeti kéményhez kapcsolva.
A fenti képet a kályha belsejéből fotóztuk.
Tudtad-e?
A pálosok az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend. Az esztergomi kanonok, Boldog Özséb alapította, amikor összefogta a Pilisben élő remetéket. Ez 1250-ben történt. S hogy megkülönböztethessék magukat a kóbor, szürke kámzsás remetéktől, fehér ruhát kaptak (mert sokan közülük még utána is az erdő magányában éltek). A pálosok sokat imádkoztak és sokat dolgoztak. A rend székhelye ma a lengyel Częstochowában van.
A pálosok fehér ruhája. A pálos szerzetesek Árpád-házi szenteket ábrázoló cserépkályhát rendeltek Gombaszögön. S ha minden igaz, akkor az új kályha is ki fog bírni még pár száz évet.
A rekonstrukció
A kassai származású, ma Vizsolyban alkotó Éliás Ádám (33) keramikusként, szobrászként és restaurátorként már hosszú évek óta a gombaszögi értékmentő csoport tagja.
Éliás Ádám szobrász, a csempék újraalkotója.
A pálos kályha első születése az 1500-as évek elejére datálódik. Újjászületése körül Éliás Ádám bábáskodott. Szó szerint a két kezével rekonstruálta. Hogyan csöppent a történetbe? – kérdezzük a művésztől.
– Másfél évvel ezelőtt kaptam meg az ásatási anyagot. Volt olyan csempedarab, amelyik kilencven százalékban megmaradt, és volt olyan, amelyikből csak féltenyérnyi. Tizenhatféle csempe került elő, ebből tizenöt volt rekonstruálható. A Szent Istvánt ábrázoló fülkés csempe annyira töredékes volt, hogy nem tudtam rekonstruálni. Így is csak két apró cseréptöredékből tudjuk, hogy egyáltalán Szent Istvánt ábrázolta... Négyféle virágmotívumos csempét találtunk, egy fél csempét sorzárónak és még kétféle frízszerű, indamotívumosat. Egyet-egyet Szent Katalinnal és Szent Borbálával: ők voltak a bányászok védőszentjei (Gömör, ugye, bányavidék volt). Ezek – a virágmintás fülkés szentek – magasabb csempék, és felülre kerültek... Majdnem ekkora csempék ábrázolják Szent Lászlót és Szent Imrét is. Aztán vannak a kisebb fülkés csempék, legfelül zárósornak pedig a címeres angyalt ábrázoló csempék... (Sorolja és mutatja.)
A csempefüzérek.
– Milyen volt eredetileg ez a kályha? És honnan tudhatjuk, hogy így nézett ki?
– A kályha nagyságát a csempetöredékek mennyiségéből tudjuk felbecsülni. Amelyik csempéből több volt, az nagyobb felületen lehetett. Amelyikből kevesebb, az nyilván egy sor volt, a fél csempék pedig sorindításra szolgáltak. Korabeli festményeken, metszeteken elvétve még találkozni ilyen ábrázolásokkal. Szerencsére hasonló kályhákból Visegrádon több is van: így volt viszonyítási alapunk.
– Ez a mostani kályha mekkora?
– A padka 130 x 130 centiméter. Ezen helyezkedik el a hasáb alakú rész növényi motívumokkal, majd erre jön a figurális csempékből álló henger. Magasságra 260-280 centi körül van, 250 csempét gyártottam le hozzá (és pluszban néhányat a biztonság kedvéért). Mivel ez rekonstrukció, majdnem korabeli technológiát használtam hozzá. Így lehet ugyanis a leghitelesebben másolni az eredetit, s ez is volt a cél. Igazság szerint ezzel a kivitelezéssel kidobnának egy mai kályhagyárból, mert szó szerint hibákat kellett ejteni annak érdekében, hogy ne legyenek tökéletesek a csempék. Úgy vannak bepréselve, hogy nem mindegyiken látszik tisztán minden részlet, vagy néhol vastagabb rajtuk a máz, néhol váltakoznak a mattabb és fényesebb részek. Megfolyt a festék? Úgy hagytuk! Több száz évvel ezelőtt még így csinálták, az akkor használatos technológiákkal erre futotta. Eredetileg ezeket a csempéket metszett fa vagy égetett agyag negatívokba préselték. Ma fakeretbe helyezzük a kiöntött gipszformát, arra rányomkodjuk a kinyújtott agyagot, a felületét textilbe nyomjuk: így érjük el az eredeti felületi struktúrát! A gipszformáról levéve, száradás után égetjük ki az agyagot, ezt követi a mázazás, majd még egy égetés. Régen csak egy kupacszerű negatív létezett, abba nyomkodták az agyagot, még az élével sem törődtek.
– Kik dolgoztak össze a végeredmény érdekében?
– Rengeteg ember rengeteg munkája van ebben a kályharekonstrukcióban! A vezető régész Peter Tajkov volt a Kassai Műszaki Egyetemről. Ő kiásta, dokumentálta, majd a régészeti tábor önkéntesei Balogh Árpád vezetésével összeállították a megmaradt részeket. Az egész egy hatalmas puzzle volt! A kiegészítést és a csempe legyártását én készítettem, baráti segítséggel, mert ennyi idő alatt nem győztem volna egyedül. A csoporttal, amellyel összeraktuk a kályhát, előre egyeztettünk, hogy milyen kompromisszumokat lehet kötni. Persze én nem vagyok kályhás: Rácalmásról jelentkezett Bányi Zoltán kályhaépítő és csapata, akik önkéntes munkával építették meg a kályhát.
A két főtudor, Orosz Örs és Éliás Ádám.
– Mit ad a szobrásznak egy ilyen munka?
– Ez az első ilyen munkám. Nagy élmény, hogy a kezembe foghatom ezeket a több száz éves cserépdarabokat! Ilyen régi tárgyakat már csak a múzeumi tárlókban nézegethetünk az üveg mögött – én pedig dolgozhattam velük! Az eredeti csempék hátoldalán látszanak a készítők ujjlenyomatai és a textilminták, amelyeken a mesterek az agyaglapokat nyújtották. Biztosan jó érzéssel töltené el őket, hogy még ötszáz év után is fontos valakinek a munkájuk. Megmentettünk egy újabb értéket a múltból.
Egy régi cserép, amelynek részeit ki kellett pótolni.
– Hol készülhetett a régi kályha?
– A besztercebányai kályhamanufaktúrában. A motívumok jellemzőek voltak arra a korra. Valószínűleg a cég többféle szentes negatívval rendelkezett: volt nekik félalakos, egész alakos, fülkés, s ezek a megrendelő igényei szerint kerültek fel a kályhára. Esetünkben a pálos szerzetesek egy Árpád-házi szenteket ábrázoló cserépkályhát rendeltek meg. A fülkés csempekialakítás gyakori volt (a szentet a fülkében helyezték el).
– És a virágmotívumos csempék? Ezekről mit lehet tudni?
– Háromféle középről induló virágmotívum van, valamint egy pálmaszerű. Ezek a kályha alsó részébe kerültek. Az alsó rész mindig négyszög vagy téglalap alakú, azon helyezkedik el a kályha henger alakú teste – az alapot pedig a virágmotívumos csempék képezik. Van négyféle egész csempe és egyféle fél csempe, ezeken kívül van két indamotívumos fríz: abból egy egész sor látható. Eredetileg két kályha lehetett, ezeket később egybeépíthették. Nem tudjuk pontosan. Főleg a figurális csempéknél figyelhető meg, hogy kétféle ábrázolás van.
– A zöld szín eredeti?
– Igen. Annyi a különbség, hogy mi a csempéinket elektromos kemencében égettük ki. A régiek fás kemencét használtak, ezért a mázaik változatosabbak: a fatüzeléses kemencében ugyanis nem egyenletes a hőfok. Az elülsők akár 30 fokkal magasabb hőfokon éghetnek, mint a hátsók. Azt is tudni kell, hogy a mai csempék kész gyári alapanyagokból készülnek – régen meg abból az agyagból alkottak a mesterek, amelyet kibányásztak.
Büszkeség feszíti a mellemet, hogy ma itt áll előttünk ez a szép és jól működő cserépkályha. Nem kis dolgot vittünk véghez!
Az Andrássy-kúriában a Sine Metu egyesület múzeumot nyitott. (A Sine Metu egyesület az egész projekt kitalálója, régiségeink megmentője.) Megújult az intézőlak is, ahol a Mandevilla nevű kávézó üzemel. Álljunk meg itt is, ha erre járunk! A múzeumban a gombaszögi pálos kolostor feltárásakor előkerült leleteket és a gömöri vasércgyártás tárgyi emlékeit nézhetjük meg.
Sajnos, az állam a gömöri kúriák megmentését elhanyagolja, ami szégyen – hiszen a Sajó völgyét átszövi a történelem. Büszkeség, hogy a határon átnyúló Interreg magyar–szlovák társulás együttműködésének keretében a Sine Metu egyesületnek sikerült megmenteni a kúriát és az intézőlakot.
TOVÁBBI GYÖNYÖRŰ KÉPEKÉRT KATTINTSANAK GALÉRIÁNKRA!
⬇︎⬇︎⬇︎
