Tisztelt Szerkesztőség! Egyik múltkori számukban megjelent, Laptoppal az ágyban című írásuk késztetett arra, hogy kiöntsem lelkemet.
Öt éve vagyunk együtt a férjemmel. Örök életében a számítógépek érdekelték őt, s szakmájául is azokat választotta. Ezzel nem lenne semmi gond, ha nem foglalnák őt le ennyire. Egyre inkább azt érzem, hogy a technika vívmányai sokkal fontosabbá váltak neki, mint én.
Hazajön a munkából, gyorsan bekap valamit, és már el is merül a notebookjában, babrál a telefonjával, vagy ha más nincs, a tévét bámulja. Ha a háztartási munkákban a segítségét kérem, mindig sürgős dolga támad, s ott tartunk, hogy már beszélni is alig akar velem. Esténként az ágyban is a laptopját szorongatja az ölében, különféle gyermeteg játékokat játszik, az interneten vásárolgat, s én hiába szólok hozzá, nem felel.
Ha megkérem, hogy tegye el a gépet, mert fontos dologról szeretnék beszélni vele, hirtelen ideges lesz, és kijelenti, hogy fáradt, majd alvást színlel. Olyan érzésem van, mintha menekülne az emberi társaság és a valóság elől.
A számítógép a szexuális életünket is befolyásolja. Lassan ott tartunk, hogy már kezdeményezni sem merek, mert rengeteg próbálkozásom fulladt veszekedésbe és sírásba.
Különféle praktikákat vetettem be, a szexi fehérneműtől kezdve a jelmezig mindent, de ő ezektől inkább csak dühös lett, nem vágyakozó. Beszélni pedig nem hajlandó az érzéseiről. Havonta ha egyszer sikerült őt rászednem az együttlétre, amelyeket viszont nem tudtam élvezni, mert úgy éreztem, hogy zsarolom, kényszerítem őt. Nemrégiben úgy döntöttem, várakozó álláspontra helyezkedem: türelmesen kivárom, míg ő kíván meg engem.
Ennek lassan négy hónapja, és semmi jelét nem mutatja a kívánásnak. Még csók is ritkán csattan köztünk, általában meg kell elégednem egy rövidke puszival. Pedig nem volt mindig ilyen. Rengeteget gondolkodom, de nem tudom, hol rontottuk el. Van saját házunk, autónk, biztos állásunk. Én nagyon vágyom már egy kisbabára, de ilyen körülmények közt nem sok esély van rá. Kérem szépen a kedves olvasókat, hogy ha van ötletük, miként tudnám visszakapni a férjemet, írjanak nekem. Köszönöm.
Erika
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk
