Claude Oscar Monet (1840-1926) Párizsban látta meg a napvilágot, de szülei nem sokkal születése után elhagyták a várost, és Le Havre-ban telepedtek le. Monet itt töltötte nyomorúságos gyermekkorát.
Már iskolás éveiben érdekelte az ecset – így szülei tiltakozása ellenére (akik kereskedőnek szánták) beiratkozott a helyi művészeti középiskolába. Ebből az időszakból fennmaradt karikatúrái és szénrajzai hűen tükrözik tehetségét.
Kép a Tavirózsák sorozatból (1917-1919) (© Honolulu Museum of Art)
Tizenhét éves korában, édesanyja korai halála után felköltözött Párizsba, gyermektelen nagynénjéhez. Ettől kezdve csak a festészetnek élt. Kezdettől fogva csak a tájkép érdekelte. Első képeit – műterem hiányában – egy csónakban festette. Mindegyik képe egy-egy felfedezés, a festészet csodája.
Pályája nehezen indult, a kritikusok a legbecsmérlőbb jelzőkkel illették. A felkelő nap impressziója című képe kiállítása után egy vitriolos tollú kritikus elnevezte őt és a hozzá hasonló stílust követő barátait (Manet, Pissarro, Renoir, Sisley) impresszionistáknak.
Monet fáradhatatlanul festett, mégis súlyos anyagi gondjai voltak. Kilátástalanságában végül a Szajnába vetette magát, de szerencsére kimentették.
Két évvel később feleségül vette nagy szerelmét, Camille-t. Második gyermekük születése után vidékre költöztek, egyik művészetpártoló barátjuk házába. Camille egy évvel később meghalt, és Monet búcsúképpen megfestette róla legmegrázóbb festményét, Camille a halálos ágyon címmel.
Azért, hogy megtalálja saját útját, megfestette ugyanazt a tájat más-más fényviszonyok közt is. Így láthatjuk a Szénaboglyák, Nyárfák, Nő napernyővel című képein, hogy mennyire más egy előretörő napsugár, egy szélroham vagy a napnyugtát követő homály hatására ugyanaz a táj. 1883-ban Givernyben telepedett le, amely attól kezdve állandó lakhelye lett. Itt festette meg legszebb képeit, melyeken a kert, a virágok az állandó főmotívumok, csak a fényviszonyok változnak. Ezért a szem hozzászokik ahhoz, hogy mindig ugyanazt látja – és nem a téma ragadja meg, hanem a szüntelenül változó fény. A fény lesz a hőse ettől kezdve minden képének.
Claude Monet (© Nadar)
Givernyben születik meg a legismertebb sorozata, a Tavirózsák, mely 250 képből áll. Ahogy pályája egyre inkább felfelé ível, és kezd sikeres lenni, úgy a magánélete is rendeződik (a második feleség, Alice mellett).
Öregkorára azonban szürke hályog nehezíti meg a látását, de a festést nem hagyja abba. Utolsó képein a betegség következtében a színek sokkal erősebbek, néha természetellenesen erősek.
Tavirózsák
A Tavirózsák a legnevesebb képe. Két szakaszban dolgozott rajta. A kisebb képeket 1898 és 1908 között festette, míg az óriási méretű vásznait – melyeket a francia államnak ajándékozott – 1916-tól tíz évig festette. A Tavirózsákat valójában erőteljes és gyenge festékfoltok alkotják, melyek a fény hatására az árnyalatok új meg új kombinációiban fonódnak össze. A kép olyan elevenen tárja elénk a Giverny kert illatos világát, hogy a nézőnek az a benyomása: mindez a szépség csupán kéznyújtásnyira van tőle. A fény játékával elvarázsol.
