Az esküvő gyorsan lezajlik, a mézeshetek elröpülnek, de a házasság felbontása hosszadalmas. Kinél maradjon a gyermek, ha anya és apa úgy dönt, külön folytatja az életét? Sokszor az nyer, aki gyorsabb, rámenősebb és könyörtelenebb…
A hazai gyermekelhelyezési törvény alapvetően igazságos, azonban a megvalósítással már sok probléma akad. Olyankor a legegyszerűbb a helyzet, ha a szülők meg tudnak egyezni a válás egyes pontjaiban; de ha a bíróságtól, a szociális osztálytól vagy a rendőrségtől várják a probléma megoldását, az sosem vezet békés tárgyaláshoz. Sokszor csalódnak a válóper folyamán, és a végén azt kérdezik: hát van igazság a földön?
Ahogy mondani szokás, a paragrafus görbe, könnyedén lehet csűrni-csavarni. A család életét itt nem a fényképalbumok, hanem vastag köteg hivatalos iratok jelentik. Mindig az jár jobban, aki tudja, hogyan működik a törvény, és ismeri a trükköket, kiskapukat. Sajnos, emiatt nem mindig az igazság győz. Nagy különbségek lehetnek egyes járások bírósági gyakorlataiban is. Vegyük például azt az esetet, amikor az anya akadályozza az apát abban, hogy találkozzon a gyerekével. Az egyik szociális osztályon a munkatárs elmegy a terepre, hogy lássa, miképpen zajlik le a találkozás, milyenek a körülmények, és beszél a gyerekkel is. A másik szociális munkatárs csak annyit mond az apának: jelentse fel a feleségét. Hogy lehetséges az, hogy ennyire különbözően értelmezik a törvényeket? Ez nem más, mint az emberek hibája.
Nem lehet közömbösnek lenni ott, ahol családok sorsáról van szó. A közöny tragédiát is okozhat egy-egy esetben. Hogy egy még súlyosabb példát említsünk: az apa elvitte sétálni négyéves fiát, és nem vitte haza az anyához. Három évbe telt, míg az anyuka újra láthatta a kisfiút, hiába járt egyik hivatalból a másikba. A perek a saját tempójuk szerint folynak. Átlagos munkahelyen egy alkalmazottnak rövid úton kitennék a szűrét, ha három évig nem végezné el a munkáját, a bíróságon azonban ennyi várakozás teljesen normális. A gyerek pedig annál a szülőnél van, akinek sikerült megkaparintania.
Kit érdekel a gyerek?
A gyermekelhelyezési per folyamán sokszor nem kérik ki a gyerek véleményét. Egy tizenhárom éves kislány elmondta, amikor kérte, hogy az apjával maradhasson, a kirendelt igazságügyi pszichológus leintette, hogy neki ebbe nincs beleszólása. A gyerekeket a válóperben a szociális osztály munkatársa képviseli, aki sokszor sem a körülményeket, sem a gyermek kívánságait nem tudja felmérni, vagy sablonszerűen készíti el a véleményét. Akkor cselekedne helyesen, ha többször és kötetlenül elbeszélgetne vele: ismernie kellene a családi körülményeket és a szülőket, hogy reális véleményt írhasson. A valóságban azonban ezek a beszélgetések csak pár percig tartanak, a kérdések pedig sugallják a válaszokat.
Az EU-s statisztikák szerint az esetek 85%-ban a gyermek az anyánál kerül elhelyezésre. Ennek oka az, hogy az európai családmodellben az anya gondozza a gyermekeket, az apa a megélhetéshez szükséges anyagi javakat teremti elő.
Manapság egyre inkább egyenjogúsodnak a házasfelek olyan értelemben, hogy a gyerek nevelésével nemcsak az anya foglalkozik. Ma már az apák is otthon maradnak szülési szabadságon, hogy az anya dolgozhasson, építhesse a karrierjét. A bírósági ítéletek viszont nem tükrözik a változást. Nem mindig az a helyes, ha az anyának ítélik a gyereket. A gyermekelhelyezés akkor is nehéz, ha meghallgatják a gyerek véleményét. Ha az anyával megy a pszichológushoz, akkor azt mondja, hogy az anyjával akar maradni, amikor pedig az apjával van ugyanitt, akkor apuka mellett tenné le a voksát. A kisgyerekek befolyásolhatók, de még a nagyobbak számára is nehéz a döntés. A gyerekek mind a két szülőt akarják.
Az ideális válás
A „legjobb” válás közös megegyezésen alapul. A tapasztalat azt mutatja, hogy ha a felek a közös vagyon elosztásában képesek megegyezni, akkor a gyerekelhelyezést is megoldják. Ha viszont az egyik fél úgy érzi, hogy a vagyon elosztása nem volt igazságos, akkor a gyereket zsarolásra használja fel: „Ha nem adod oda a pénzt, nem kapod meg a gyereket.” Az a jó megegyezés a gyerek és a szülők szempontjából is, ha nem számolják a gyerekkel töltött perceket, ha nincs merev ragaszkodás a „délután háromtól ötig”-hez, ha a válás utáni gyereknevelés nem különbözik a válás előtti gyerekneveléstől.
Persze új szabályok alakulnak ki. Ki marad otthon a gyerekkel, amikor beteg? Ki viszi iskolába? Ki viszi zenére, kosarazni, úszni? Ha eddig az apa hozta-vitte a sportkörre, miért ne vihetné ezután is? Egy mediátor sokat segíthet a válás folyamán. A válóper előtt és alatt a házastársak idegesek, minden apróságon összevesznek. De ha a közvetítő közbelép, elég egy-két szó, és a dolgok elrendeződnek.
A pszichológusi és a többi szakvélemény
Minden szakvélemény hatásos eszköz lehet annak a kezében, aki elkészítteti. Varázslatos hatással bír, és sok bajt okozhat, ugyanis igazi csoda lenne, ha húsz perc alatt egy idegen képes volna felismerni egy ember alkalmasságát a gyermeknevelésre. Sok szakvélemény sablonos és felületes, ezért nem volna szabad perdöntőnek elfogadni. Képletesen szólva a szakvélemény olyan fegyver, amellyel ölni lehet.
A gyermekelhelyezési perekben ítélkező bírák túlnyomó többsége nő, akik szintén családanyák. A kutatók szerint valószínűsíthető, hogy a válófélben lévő férjek többsége attól tart, a bíróságon nincs esélye más döntésre, ezért inkább lemond a közös felügyeleti jogról.
Az ügyintézés lassú, és számtalan mód van a kibúvóra, késleltetésre, taktikázásra. Lehet-e reális képet alkotni egy emberről vagy egy házastársi kapcsolatról tizenöt perc alatt? Egyértelműen nem. Ki tudja megkülönböztetni a valóságot a jó színészi játéktól? Egy látszólag kellemes ember is pokollá tudja változtatni a családja életét. Évek kellenek ahhoz, hogy egy embert megismerjünk, és még akkor is érhetnek bennünket óriási meglepetések.
Varga Klára
Kapcsolódó írásunk: Rossz a gyerekem? A tanulási nehéségekről dióhéjban
