Függőséget nem csak kábítószer vagy alkohol okozhat. Lehetünk vásárlás-, edzés- vagy diétafüggők is. A szakemberek kétfajta függőséget különböztetnek meg: az anyagtól és a nem anyagtól való függőséget. Az anyagtól való függőségek közé tartozik a drog-, az alkohol-, de a nikotinfüggőség is.
A függőségek másik csoportjába a különféle más dolgoktól való függőségek tartoznak, például a vásárlási szenvedély, a szoláriumozás, a szerencsejátékok (játékautomaták) űzése, de például a szépségszabászat, az egészséges táplálkozási mánia és a munkamánia is.
(© Tim Walker)
A függőségek mindkét típusa hasonlóan működik. Szinte minden esetben arról van szó, hogy az egyén erős, átütő élményre és cselekvésvágyát egészen lekötő tevékenységre vágyik. A függőségben szenvedő ember ezt részesíti előnyben a kötelességeivel szemben, idejét és energiáit akkor is ennek szenteli, ha miatta konfliktusokba kerül a környezetével. Tevékenységét annak ellenére is folytatja, hogy súlyos következményei vannak – például eladósodik, vagy összeütközésbe kerül a társadalom törvényeivel.
Mi történik velünk?
Az újkori nem anyagtól való függőségeket hivatalosan eddig még nem kategorizálták. Noha sok hasonlóságot mutatnak a beteges játékszenvedéllyel (gambling), különböznek is tőle. Az internet, a mobil, az egészséges étkezés, a vásárlás stb. ma már mindennapi életünk része.
A legfontosabb tennivaló az, hogy a függő embert ráébresszük szenvedélyére, és megtanítsuk arra, hogy képes legyen kézben tartani a mániáját. Ha a függőség már előrehaladott stádiumban van, pszichiáterre és pszichológusra kell bízni a kezelést.
Milyen fiziológiai elváltozásokat okoznak a különböző anyagoktól való függőségek? Mi a közös bennük? Mindkettőnél kulcsfontosságú szerepet játszik a dopamin, az ún. jutalmazási rendszer legfontosabb neuromediátora. A neurokémiai rendszer felelős a függőség kialakulásáért és fennmaradásáért, de szorosan kapcsolódnak hozzá más neuromediátorok, például az endogén opioid rendszer.
Vágyunk a gyönyörre
A jutalmazás az agy jutalmazási központjában lejátszódó folyamat. Ennek a központnak a serkentése és ingerlése kellemes érzéseket kelt és ismétlésre csábít. Az ismétlés következménye, hogy kialakul a függőség, mert erősen vágyunk arra, hogy a kellemes érzést újra átéljük. Ugyanez történik a nem anyagi függőség esetében is. Kábítószer-élvezet esetén, függőséget okozó vegyületek vagy gyógyszerek szedésekor az agyban biokémiai reakciók játszódnak le, amelyek befolyásolják az agyműködést, és zavart keltenek a központi idegrendszerben. Emelkedik a szerrel szembeni tűréshatár, az adagokat állandóan növelni kell, ezáltal erős rászokás alakul ki.
A pszichoaktív anyagok esetében sok függ a szer bejuttatásának módjától, gyakoriságától és az egyén genetikai állapotától. A drog alkalmazásakor szerepet játszik a helyzet, a környezet is. A nemek között szintén megfigyelhetők különbségek. (Például több férfi kábítószerfüggő, mint nő.) A szakemberek állítása szerint a genetikai hajlam minden függőségben szerepet játszik – legalábbis részben. Bonyolult a függőség hatásmechanizmusa. Nagy hatással van rá a környezet, az egyén személyisége, életstílusa, neveltetése stb. A gyerekek számára meghatározó példa a szülők viselkedése.
Katasztrofális következmények
A beteges fogyasztói szemlélet, a mára agresszívvá lett reklám, a (bankkártya, számla) a hitellehetőségek, a gyorskölcsönök rendkívüli módon erősítik a függőségek kialakulását. A vásárlási kényszert azonban ne tévesszük össze az egyszerű könnyelműséggel. A vásárlási kényszer arra vezeti az embert, hogy fölösleges, számára értéktelen dolgokat vásároljon. Következménye az eladósodás és az anyagi összeomlás. A függőség az ember lelkületén is nyomot hagy, mert depresszióba esik, elszigetelődik a többi embertől.
A barna bőr utáni leküzdhetetlen vágy és a gyakori szoláriumozás is megbosszulja magát. A Nemzetközi Rákkutató Ügynökség (IARC) sokéves megfigyelések után megállapította, hogy a gyakori szoláriumozás 75%-kal növeli a rosszindulatú bőrdaganatok kialakulásának kockázatát. Egy hivatalosan közzétett bőrgyógyászati tanulmány kimondta, hogy a napozásfüggők hasonló szenvedélybetegek, mint az alkoholisták vagy a dohányosok.
Veszélyes az a függőség is, amely arra indítja az embereket, hogy szüntelen plasztikai sebészeti beavatkozásokkal „szépítsék” a testüket. Külföldön már vannak rá példák, hogy a szépségműtétek tartós egészségkárosodást, sőt halált okoznak.
Történelmi érdekességek
Talán önök is ismernek valakit, aki tanulási mániában szenved. Ez a nem anyagi függőség már az ókorban is ismert volt. Gaius Plinius Secundus római filozófus elképesztette kortársait hatalmas tudásával. Tudásvágya nem ismert határokat. Még a fürdőben ülve, utazás és lakomázás közben is felolvastatott magának ebből-abból a könyvből. Számtalan művet írt, de csupán egyetlenegy maradt fenn: a Historia Naturalis című enciklopédia, amely a korabeli tudás gazdag tárháza, és a kozmológiától kezdve, a geográfián, antropológián, zoológián, botanikán, orvostudományon keresztül, az ásványtanig és fémtanig foglalja össze a kor ismereteit.
Normális függőség nincsen. De olyan ember sincs, aki képes függőség(ek) nélkül élni. Mert életünk boldog perceiben máris függővé válunk: amikor beleszeretünk valakibe, amikor gyerekünk születik, amikor megkapjuk álmaink munkahelyét, amikor meglátjuk azt a két rúzst, amelyet már régen szeretnénk...
(© Tim Walker)
A nők felmentést kapnak
A női nemet menti az, hogy a függőség a génjeiben van. Mi, nők villámgyorsan fölfedezzük azokat a boltokat, ahol a számunkra megfelelő áru van, és pillanatok alatt megjegyezzük az egész készletet. Ez még abból az időből van, amikor pontosan tudnunk kellett, hol az a bokor, amelyiken a legjobb bogyók vannak. Az őskorban az életünk függött tőle. Az ételeket is kalóriaértékük alapján jegyezzük meg. S ha valami közel áll hozzánk, már csak egy lépés, hogy igazi szenvedélybetegséggé burjánozzék.
A szenvedélybetegség leírása
Bernadett imádott síelni. Minden programját a hétvégi síeléshez igazította. Amint megjelent az első hó a hegytetőn, azonnal síelni ment. S ha esetleg nem mehetett, dühös lett, öklével csapkodta az asztalt, majdnem eszét vesztette a méregtől. A gyerekszülést is nyárra tervezte be. Aztán a sors közbeszólt: megszületett a gyereke, és a pici (sírós volt, és kényes, de édes) annyira lekötötte, hogy síelésre gondolni sem tudott (s egy idő után már nem is akart). Megváltozott az életstílusa, a fontossági sorrendje, az érdeklődése. Szerencsére.
Mert nem jó, ha életünket egyetlen cél irányítja. Egy lábon állni meglehetősen nehéz. A szenvedélybetegségtől legkönnyebben úgy szabadulhatunk meg, ha két, három, öt lábon állnunk, azaz kitágítjuk érdeklődéseink körét. Ekkor a szenvedélyből hobbi lesz. Nem ennek szenteljük minden szabadidőnket, nem lógunk a Facebookon reggeltől estig, hanem kimegyünk futni, eljárunk moziba, jógázunk a barátnőnkkel, s hetente egyszer „varrótanfolyamra” járunk a szomszéd nénihez…
A hobbi leírása
Milyen a jó hobbi? Az ember hódol a kedvtelésének, de azért két lábbal áll a földön. Például szobabiciklit vesz, és elkezd edzeni. Bérletet vásárol a fitneszterembe, megrendeli a fitneszújságot, beszerzi az edzőruhát. De mikor a család a hegyekbe megy, félreteszi a szobabiciklit, és velük megy. Örömmel. És ha a férje a hússal ügyetlenkedik a konyhában, kiveszi a kezéből, beáll mellé kuktának, segít a grillezésnél…
A gyerekek cserkésztáborba készülődnek: segít összekészíteni a holmijukat, és „hurrá, egész héten lazsálhatok” felkiáltással kikíséri őket a vonathoz. S nem ül azonnal a szobabiciklire, hanem valóban lazsál egy kicsit, csatangol a városban, este beül egy filmre… Amikor a nagyihoz mennek, nem féltékenykedik, ha a fülébe harsogják: „Jaj, a nagyi sokkal jobb, mint te, megengedte, hogy este megnézzük a krimit!”
Hát ebben különbözik a hobbi a szenvedélybetegségtől. Az ésszerűségben. Szeretek valamit, de mással is képes vagyok foglalkozni. Nem szabad úgy viselkedni, mintha a mi hobbink lenne a világ közepe. A függőség beteges dolog. És itt nemcsak a súlyos függőségekre, az italra vagy a kábítószerekre gondolunk, hanem a hétköznapi szenvedélybetegségekre: a gyerekünk, férjünk imádatára, a számítógép, a horgolás, a puzzlekirakás stb. szenvedélyére.
(© Harpers Bazaar)
Lélekteszt
Miből tudhatjuk meg, hogy nem vagyunk-e máris szenvedélybetegek? A pszichiáterek egyszerű módszerrel meg tudják állapítani. Meg kell kérdeznem magamtól: annyira kívánom a függőségemet (mindegy, mi az, pisztáciafagyi vagy a síelés), hogy miatta elhalasztom a randevúmat, nem megyek el kávézni a barátnőmmel, nem főzöm meg a vacsorát, azaz sok galibát okoz az életemben?
Tudom, hogy ez nem szép dolog, tudom, hogy abba kellene hagynom, de amikor játszani, chatelni, e-mailezni stb. olyan jó! Nem hagyom abba, sőt növelem a ráfordított időt, kétszer annyi csokoládét eszem meg... Ha nem chatelhetek, ideges leszek...
