A szeretőről a legszebb regényt, az Anna Kareninát Lev Tolsztoj írta. Anna örök és halhatatlan.
Érdekes, mert Tolsztoj szimpátiája a férj-feleség-szerető hármasából a férj pártján volt, mert az még a válásba is beleegyezik. Ám ahogy telt-múlt az idő, az átdolgozások során a két férfi életét megnyomorító asszonyból lett tragikus hős.
Az Anna Karenina az egyik legjobb regény, amelyet minden nőnek el kellene olvasnia. Mást mond, ha huszonévesen, és egészen mást, ha ötvenévesen olvassuk el. Honnan tudhat ennyi csodás dolgot egy férfi a nőről? – ezt kérdezzük a legtöbben, miután elolvastuk a regényt. Mert Tolsztoj ugyan férfi volt, de mindenkinél jobban ismerte a női lelket.
Talán azért is, mert nem éppen idilli házasságban élt a feleségével, szüntelenül civakodtak és marakodtak. A nő másolta át Tolsztoj regényeit; sokan azt mondják, ezt-azt alakított is bennük.
Szinte függőként éltek egymás mellett Tolsztojjal ötven évig, rendre elolvasták egymás (szándékosan előhagyott) naplóit, amelyekben egymásról írtak.
„Hogyan lehet szeretni a rovart, amelyik folyamatosan belém szúr? Imád gyötörni, megríkatni” – írja Szonja, a feleség. „Fokról fokra visszahúzódom tőle, és megmérgezem az életét.”
Tolsztoj élete utolsó napjaiban, 82 évesen elszökött otthonról, rosszul lett, de az állomásfőnök szobájában is az asszonyt szidta, majd őrjöngve követelte, hogy menjenek el érte. Az asszony pedig rohant hozzá, a férfi ágyára borult, és azt zokogta: „Soha mást nem szerettem, csak téged!
