A milánói divathét még lement – de hasonlót még nagyon sokáig nem fognak rendezni. Mi lesz veled, divat?
Kína a világ gyára! Nem csoda hát, hogy az egész világ megérezte, amikor a gépezetet megtámadta a fehérjetüskés gonosz. A kínai munkáltatók az alkalmazottakat kényszerszabadságra küldték, vagy védőfelszerelések és maszkok gyártásába fogtak. (Ezeket hordjuk mi most!)
(© Max Mara)
A koronavírus nagyobb hatással van a divatiparra, mint azt elsőre gondolnánk. Elég csak megemlítenünk Olaszországot és Kínát: a pandémia azt a két országot sújtotta leginkább, amelyek a legmeghatározóbbak a divat szempontjából. Mert míg a márkák túlnyomó többsége Kínában gyártat, addig a Made in Italy címke főként a kiváló minőségű luxusruhadarabokra kerül rá.
Nincs is már szezon!
Az elmúlt években elképesztő fordulatszámon pörgött a divatipar, egymást követték az újabbnál újabb trendek. Sőt, a Zara már folyamatos divatról beszélt: náluk nincs őszi–téli vagy tavaszi–nyári kollekció, ők hétről hétre új és új fazonokkal jönnek ki. A cégek – főként a fast fashion vállalatok – embertelen tempót diktáltak a gyártóknak.
(© Zara)
Számos divattervező és divatmárka már februárban érzékelte a kedvezőtlen hatást. 2020 első kollekcióit kénytelenek voltak visszatartani, s mint tudjuk, a helyzet csak romlott. Nem sokkal később a bevásárlóközpontok ajtajára is lakat került, amire a multibrand üzletek tulajdonosai – értelemszerűen – úgy reagáltak, hogy visszamondták az elkövetkezendő hónapokra szóló árumegrendeléseket.
A kisebb tervezők és az induló márkák pedig a csőd szélére sodródtak, hisz kénytelenek voltak fedezni a gyártási költségeket, ám végül a viszonteladók nem kértek a termékeikből.
(© Patrick Demarchelier; Karlie Kloss)
Kevesebb áru, kevesebb akció!
A korlátozások nem csupán a kisvállalkozásokat, de a divatnagyhatalmakat is érintik. Bár a multik a termeléskiesés ellenére is képesek lesznek talpon maradni, de még nekik is hat hónapjukba telne behozni a lemaradást, ha a mai napon sikerülne megfékezni a járványt... (Ami egyelőre nem opció.) Ezért ha a bevásárlóközpontok kinyitnak, ne várjuk, hogy a fast fashion üzletek állványai ugyanúgy roskadoznak majd a ruháktól, ahogy azt eddig megszoktuk! Sőt nem árt tudatosítani, hogy idén a high fashion márkák luxuskollekciói is szerényebb költségvetésből gazdálkodnak majd.
Ez persze nem feltétlenül rossz, hiszen a gyártáscsökkentés a divatipar megújulását, sőt, a ma már betegnek bélyegzett divat „gyógyulását” jelentheti. Azzal ugyanis, hogy az ember visszavonulót fújt, bolygónk is gyógyul: Velencében tisztul a víz, Ázsiában pedig csökkent a légkör szennyezettsége.
A divatmárkák most főként az árleszállítások átszervezésével foglalatoskodnak. A februári kollekció árát várhatóan csak májusban csökkentik, míg a tavaszi „akciós kiárusítások” nagy valószínűséggel kitolódnak nyárra. Emellett idén azoktól a botrányoktól sem kell majd tartani, amelyek a fast fashion ruhák tonnaszámra való elégetése kapcsán időről időre kirobbannak.
Ha a menő és kisebb divatcégek saját gyárakkal rendelkeznének, ma könnyebb lenne talpon maradni. Nem kellene továbbá „szégyenkezniük” a Made in China címke miatt – és könnyebben is felügyelhetnék a saját termékek gyártását. Hiszen a kínai gyártás előtt is volt élet, s létezett szép divat!
Lokális gyártás, zéró koppintás!
A szakemberek már hosszú évek óta próbálják felhívni a figyelmet a túlzott áruimport negatív következményeire. Talán végre a divatcégek is belátják, hogy okulni kell a krízisből!
Korábban kizárólag a költségcsökkentések érdekében fordultak a kínai gyártók felé, aminek következtében a lokális gyárak sorra leállították a termelést. Szlovákiában már nincs is olyan hazai márka, amelyik itthon gyártana. Mindenki kivitte Kínába a termelést, mert nem tudták felvenni a versenyt az olcsó ázsiai munkaerővel (pedig nem kerestek jól a hazai varrónők sem, sőt).
(© Zara)
Kína pedig rövidesen a globális gazdaság hajtóerejévé vált: Kína ma a világ gyára! És nem csupán a fast fashion cégek, a nagy márkák is, például az amerikai Ralph Lauren is Kínában gyártat.
Nem csoda hát, hogy az egész világ megérezte, amikor a gépezetet megtámadta a fehérjetüskés gonosz! A kínai munkáltatók az óvintézkedések értelmében az alkalmazottakat kényszerszabadságra küldték, később pedig védőfelszerelések és maszkok gyártásába fogtak. (Ezeket hordjuk mi most.) Pchu-tichen városa például a koronavírus előtt a cipőgyártás kínai fellegvára volt. A Nike-, a Puma- és az Adidas-gyárak háromszázezer helyi lakosnak biztosítottak munkát, a pandémia miatt azonban ezek sorsa bizonytalanná vált…
Senki nem tudja, hogy meddig fog tartani a krízis, egy dolog azonban biztos: az elkövetkezendő évek egyik kulcsfeladata a lokális gyártás fellendítése lesz.
Hiszen ha a menő és kisebb divatcégek saját gyárakkal rendelkeznének – ergo decentralizáltan működnének –, krízishelyzetben könnyebb lenne talpon maradni. Nem kellene továbbá „szégyenkezniük” a Made in China címke miatt, és könnyebben felügyelhetnék a saját termékek gyártását. Hiszen a kínai gyártás előtt is volt élet, s létezett szép divat!
Fake, fake!
Az, hogy mindent Kínában gyártanak, azt is jelenti, hogy rengeteg a lopás, a koppintás, és ma Kína a hamisítványok legfőbb gyártója a világon! Azért is devalválódott annyira a „Made in China” címke, mert ami régebben Kínából kikerült, az nagyon silány minőségű volt.
Az ázsiai vállalkozók jól tudják, hogy a divatóriások ki vannak nekik szolgáltatva: és hosszú évek óta vissza is élnek kedvező helyzetükkel. A gyárakból rendszeresen eltűnnek az anyagok – többek között a legújabb termékminták, amelyek végül az ócskapiacon végzik. A feljebb említett Pchu-tichen a cipőgyártás mellett a hamisítás fellegvára. Az itteni gyárak részleges bezárása nemcsak a levegőt tisztítaná meg, hanem a hamisítványok piacára is csapást mérne. (Szerintünk azonban ez nem fog bekövetkezni. Magunk között szólva: ki tudna ma annyi rengeteg sportcipőt gyártani, mint amennyire igény van?)
És a divathetek?
A divathetek a 2020-as őszi–téli kollekció bemutatásakor csúcsra pörögtek, majd a koronavírus miatt váratlanul leálltak. Már a februárban megrendezett milánói divathét sem az új trendekre fókuszált, hanem a járvány okozta krízishelyzetre. Pár napra rá ugyan még megrendezték a párizsi divathetet, de hosszú időre valószínűleg ez volt az utolsó nyilvános divatrendezvény az életünkben. A márkák ezután sorra törölték vagy halasztották el az eseményeiket – elmaradtak például a sanghaji, a pekingi, a szöuli, a moszkvai vagy a tokiói divathetek.
Jelenleg a tervezők és a kreatív csapatok komoly kihívás előtt állnak. Vajon meddig lesznek kénytelenek lemondani a divatbemutatókról? Mikor állhatnak újra a nyilvánosság elé a kollekcióikkal? S egyáltalán: van-e még létjogosultságuk a divatshow-knak?
A high fashion hagyománykövető képviselői soha – de a fiatal tervezőgeneráció már rég lemondott volna a divatbemutatókról. Meglátjuk, mi lesz. Egyrészt a megrendezésük drága, kivitelezésük pedig igényes, másrészt megkérdőjelezhető, hogy mennyi profitot hoznak a márkának. (Bár sokszor a bemutató, a nagyívű show a márkanévépítés kulcsa.)
(© Zara)
A vírushelyzetben a legkézenfekvőbb megoldás a divatbemutatók online közvetítése. A szakértők legalábbis erről beszélnek. Ebben az úttörő Giorgio Armani volt, aki már a milánói divathéten is zárt ajtók mögött, igazi közönség nélkül tartotta meg bemutatóját. Az elkövetkezendő hónapokban valószínűleg a divatheteket is online követhetik majd az érdeklődők.
