Szarka Zsuzsannát (56, Nádszeg) a felvidéki divat nagyasszonyaként is emlegetik, Szalag-Zsinór Design nevű márkájával mára elismert divattervezőnek számít. Karrierje ugyanakkor két szálon fut egyszerre: a mindennapok során igazgatónőként a nádszegi Petőfi Sándor Alapiskola és Óvoda útját egyengeti.
Zsuzsa munkássága egybeforr a hagyománytisztelettel. Ezúttal azonban nem mint divattervezőt, hanem mint nőt, anyát és feleséget kérdezem: miként formálták életszemléletét a tradicionális értékek?
Szarka Zsuzsa férjével (Szarka Gyula, a Ghymes együttes alapító tagja – a szerk. megj.) Nádszegen él, két felnőtt gyermeke van.
– Kislányként állandóan ott legyeskedtünk a nagymama körül: nyolc lány- és egy szem fiúunoka, mind ott nőttünk fel. S lényegében innen, a nagycsaládból indult ki minden – kezdi Zsuzsa.
– Milyen gyermekkorod volt?
– Ma divatos workshopokon tanítják azt, amit mi a levegővel szívtunk magunkba a többgenerációs miliőben: az életre neveltek minket. De nem úgy, hogy „Ülj le, ezt most elmagyarázom!”, hanem bennünket, gyerekeket is bevontak a tevékenységekbe. A nagymamával közösen gyúrtuk a levestésztát, főztük a kocsonyát és a töltött káposztát. Az idénygyümölcsökből lepényt sütöttünk, az őszi zöldségekből befőttet, csalamádét készítettünk. A nagypapától megtanultuk, hogyan kell veteményezni, növényeket metszeni; anyutól pedig ellestem, hogyan varr magának szép ruhát. Csodálatos értékekkel lettem feltarisznyázva!
– Te is nagy családban gondolkodtál?
– Mi nem terveztük annyira tudatosan a jövőt, mint a mai fiatalok. Amint megtaláltuk a szívünk választottját, férjhez mentünk és családot alapítottunk; onnantól pedig teljes erővel ránk zúdult az élet. Nem akartunk mintagyerekeket nevelni, az ösztöneinkre hagyatkoztunk, és azokra az értékekre, melyeket a családjainkból hoztunk. Azóta persze nagyot fordult a világ: ma a fiatalok mindenekelőtt szeretnék megteremteni a „tökéletes” karriert, egzisztenciát, otthont. Nem azt mondom, hogy egyik generáció jobb vagy rosszabb a másiknál, de minél inkább siettetjük a tökéletes életünket, annál inkább elfelejtjük élvezni az odáig vezető utat.
Nem véletlen, hogy ma a párkeresés is sokkal nehezebb. Azzal, hogy már semmi akadálya, hogy a fiatalok azonnal eljussanak a legintimebb kapcsolatig, éppen a vágyakozás és a várakozás izgalmától fosztják meg magukat.
– Hogy lehet jó útravalót adni a fiataloknak, ha az alapértékek ennyire megváltoztak?
– Az élet nem problémamentes – és ezt a gyerekeimnek is mindig hangsúlyoztam. Folyamatosan jönnek az új kihívások, de kevés az olyan nehézség, amit ne lehetne áthidalni kommunikációval. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni: ha kimondjuk az „igent”, annak a mai világban is súlya van. Nehézségek minden házasságban előfordulnak, de nincs is annál szebb, mint amikor az embernek van egy társa, aki egyszerre a szerelme és a barátja. Ehhez persze nélkülözhetetlen, hogy ne csak beszéljünk, hanem beszélgessünk is egymással. S hogy tisztelettel és szeretettel forduljunk a másik felé.
– Hogyan élted meg, amikor a gyerekeid kirepültek otthonról?
– Az ember örül a gyerekei boldogságának, de néha rám törtek az „anyapercek”. Amikor tudatosítottam, hogy korán sincs már annyi tennivalóm, mint amikor a gyerekek még velünk éltek. Ezért is fontos, hogy a nőnek legyen hobbija. Lehet alkotni, főzni, sétálni, kerékpározni; vagy értékes és aktív perceket tölteni a barátnőkkel! A változás azonban nem csak az anyákat viseli meg. Mi a férjemmel egymás előtt is vállaltuk, hogy hiányoznak a gyerekek. Igyekeztünk olyan közös szokásokat kialakítani, amelyekkel pótolhatjuk azokat az éveket, időszakokat, amikor kevesebb időnk jutott egymásra. A férjem például idén legalább tizenkétféle paradicsomot ültetett a kertbe, s most együtt gondozzuk őket. (Nevet.) De nagyon szeretünk kirándulni, színházba és koncertekre járni, illetve beszélgetni. Néha már nevetünk azon, hogy egymás gondolatait is kitaláljuk.
A család olyan, akár egy pókháló: ha egyikünk helyzete megváltozik, a többieké is automatikusan mozdul. Vagyis: ha valamelyikünk magasságokat vagy épp mélységeket él meg, az a család többi tagjára is hatással van. Ezért is fontos, hogy figyeljünk egymásra! Hogy ne csak az örömökben osztozzunk – de a nehéz helyzetekben is összezárjunk.
– Ez lenne a jó házasság titka?
– És az, hogy figyeljünk egymásra. Hogy vegyük észre a változást – és ne csak a negatívat! A kapcsolatokban a hiányosságokat szokták számon kérni, miközben elfelejtjük kiemelni a pozitívumokat. Én mindig megdicsérem a férjem, ha szépen felöltözik, és ő is megdicsér engem, szinte mindennap. Jobb érzés úgy elindulni otthonról, ha ennek hangot adunk.
Dióspatonyban járunk, a Kukkonia Farm festői környezetében. Hiába a hűvös reggel, Szarka Zsuzsanna mosolyával egy csapásra meghozza a meleget. Divatanyagunkhoz Zsuzsát saját márkája, a Szalag-Zsinór Design színes, folklór darabjaiban fotóztuk be.
– Kiknek öltözködünk mi, nők: a többi nőnek vagy a férfiaknak?
– Elsősorban magunknak. Hiszen az a legfontosabb, hogy a saját ruháinkban érezzük jól magunkat! Ettől függetlenül persze jó érzés, amikor mások megdicsérnek, így én sem szoktam fukarkodni a bókokkal. Miért ne erősíthetnénk ezzel is a nőtársainkat? Ha az utcán megtetszik valakin egy szép kiegészítő vagy ékszer, én nem röstellem megkérdezni, hol vásárolta.
– A hagyománytisztelet nemcsak az életfelfogásodban, de a megjelenésedben és márkád darabjain is visszaköszön. A népi vonal mindig közel állt hozzád?
– A családomban generációk óta fontos szerepe van a hagyománynak és a kulturális értékeknek. A nagyszüleim a 30-as években a galántai Katolikus Körben ismerkedtek meg, a szüleim a 60-as években Pozsonyban, a Szőttesben. Minket a férjemmel szintén a néptánc hozott össze: a 80-as évek végén találkoztunk az Ifjú Szivekben.
A népművészet tehát végigkísérte az egész életemet. A családomban a nők ritkán viseltek nadrágot, számomra is a szoknya és a ruha lett természetes.
– Csak a saját darabjaidat hordod?
– Javarészt igen. A Szalag-Zsinór ruhákat – az anyag minőségét, rugalmasságát, moshatóságát stb. – magamon tesztelem, így csak azok a darabok kerülnek a megrendelőkhöz, melyek az én szűrőmön átestek. A saját tervezéseim adják vissza leginkább az egyéniségemet. Időnként persze betérek egy-egy üzletbe – rajongok a szép blúzokért, a ceruzaszoknyákért és a kiskosztümökért –, illetve régi szokásom, hogy előző este kikészítem a másnapi viseletemet. De még a ruhához passzoló cipőt és ékszert is! Amikor viszont beérek a munkahelyemre, a teendők átveszik a főszerepet. A fókusz lekerül a küllemről.
Leginkább a mély, enyhén fűszeres illatok állnak hozzám közel. Elizabeth Arden citrusos, zöldtea-alapú parfümjei tökéletes kiegészítői a mindennapoknak, az ünnepi alkalmakba viszont szeretek egy kis ragyogást csempészni. Például a Versace Diamondjával! Szeretem továbbá a természetes olajokat: a doTerra olajkáiból is szoktam parfümöket keverni.
– Szépségápolás terén is a tradíciókból merítesz?
– A nagymamám 84 évesen halt meg, és szinte nem volt az arcán egyetlen ránc sem. A tanításai – hogy reggelente az arcunkat mossuk meg hideg vízzel, s hogy a lanolinos szappan csodát tesz a bőrrel – nálam a mai napig szentírásként működnek. Ezenfelül a hidratálásban és a fényvédelemben hiszek. Azt gondolom, bőrünk állapotáért javarészt az életmódunk felel.
– Apropó, torna: sok munka van abban, hogy ennyire jó formában vagy?
– Gyerekkorom óta sportolok: minden alkalmat megragadok arra, hogy mozoghassak. Pedagógusként is fontosnak tartom, hogy a gyerekekkel megszerettessük a mozgást! A test nem felejt: aki fiatalon sportolt, annak idősebb korában is sokkal könnyebb lesz formába lendülnie. Persze, túl a változókoron az anyagcsere-folyamatok azért egészen mások. Most már nagyon ügyelnem kell arra, hogy sokoldalúan táplálkozzam és mértékkel. Ha például partira vagyunk hivatalosak, előtte kicsit „böjtölnöm” kell. Ugyanakkor nincsenek hiú ábrándjaim: nem várom, hogy olyan legyen a testem, mint harmincévesen.
Inkább örülök, hogy egészséges vagyok, hogy sikerült megőriznem a nőiességem, s hogy van két gyönyörű gyermekem. Ha nem lett volna két terhességem, nem lenne „mamahasam” sem.
– Külső szemmel annyira idillikusnak tűnik az életed: szép család, boldog házasság, sikeres karrier. Mihez kezdesz az irigykedőkkel?
– Amikor valaki azt gondolja, könnyű nekem, én pontosan tudom, hogy nekem soha, semmikor nem volt könnyű. Huszonöt éves voltam, amikor elvesztettem az édesanyámat, éppen azután, hogy Zsófi és Mátyás megszületett. Nem sokkal később pedig az apukám is elment. Máig könnybe lábad a szemem, amikor a barátnőm nyolcvanéves anyukája leteszi elénk a gyümölcsös kalácsot, mert én tudom a legjobban, hogy micsoda gyönyörűség ez az életben. Mivel az én szüleim nem öregedhettek meg, talán azért is értékelem annyira az életet. Túl kevés az időnk, hogy haragudjunk egymásra, s hogy a napjainkat bánatban, keserűségben éljük meg. Valahol talán a sebeimnek is köszönhetem, hogy ennyire emberszerető lettem.
– Azt hiszem, ebben az olvasatban az ember egészen másként tekint az öregedésre.
– Fiatalon még hiúk vagyunk, a „B oldalon” viszont más értékek kerülnek előtérbe. Szerintem az a legfontosabb, hogy az ember belülről maradjon csillogó szemű és mosolygós tekintetű, máskülönben nincs értelme a többi külsőségnek sem. Próbáljuk meg jól érezni magunkat az életünkben!
A Nádszegi Alapiskola és Óvoda tavaly vette fel Petőfi Sándor nevét, melynek apropójából Zsuzsa egy különleges viseletet álmodott meg. A fekete alapon magyar trikolórral díszített ruha a XIX. század hagyományos női szabásvonalát követi, a tervező ugyanakkor a saját fantáziavilágát is beleszőtte.
„A névadóra varrt ruha különösen kedves a szívemnek!” – mondja Zsuzsa, amikor kedvenc tervezéséről kérdezem. „Varrás közben a ’48-as események inspiráltak. A fekete szín Petőfi Sándor tragédiáját és a szabadságharc leverését szimbolizálja, a zöld a reményt, a piros a márciusi ifjak elszántságát, a fehér pedig azt a tiszta lelkületet, amellyel a forradalmárok hitték, hogy győzedelmeskedhetnek. S persze a szerelmet: a mély, megalkuvást nem tűrő szerelmet, amellyel Szendrey Júlia szerette a magyar költőóriást.”
Nataliya Dolenko svájci divattervező az egyik budapesti divathétre egy aprócska poggyásszal futott be. Találgatni kezdtünk: vajon hány ruhát hozhatott, ha azok elférnek egy ekkora bőröndben? Mint kiderült, nepáli hangulatokból inspirálódott, s gézből készített fátyolszerű darabokat adott a modelljeire. És pontosan ettől szép a divat: hogy minden tervezőt más hatások, kultúrák és anyagok szólítanak meg!
Sokáig hadilábon álltam a göndör hajammal, de ahogy teltek az évek, fokozatosan megszerettem. Persze a göndör haj is csak akkor szép, ha jól törődünk vele! Én a balzsamokra és a hajszeszekre esküszöm, ezen belül is a Biome és a Kérastase termékeire. Öblítésre pedig, ha tehetem, esővizet használok, ami nagyanyáink egyik szépségreceptje!
