Milyen érzés lehet, mikor egy férfinak azt mondják: „Te vagy a legszebb!”
Kocsis Adrián 24 éves, Komáromszentpéteren lakik – és megválasztották a legszexisebb szlovákiai férfi modellnek.
– Mesélnél arról, miként csöppentél bele a modellkedésbe?
– Nagybátyámnak köszönhetem, aki nagy múlttal rendelkezik a szakmában, szintén modellkedett. 17 éves koromban ő biztatott, hogy érdemes lenne megpróbálni. Ekkor elmentem egy castingra, ám túl fiatalnak találtak. Vártam kicsit, és 19 éves koromban már Almási Jonathan Csaba, a híres magyar divatfotós készítette rólam az első fotósorozatot. Ezt követően sorra kaptam az ajánlatokat a külföldi divatcégektől. Végül kiköltöztem Kínába.
– Nem volt nagy sokk Szentpéter után? Hiszen még mindig fiatal voltál...
– Megismertem egy másik világot. Életre szóló élmény volt számomra a Kínában töltött több mint fél év, még ha akadtak is mélypontok.
Tapasztalatot szereztem, olyan világhírű divatcégeknek álltam modellt, mint az Armani vagy a Calvin Klein.
– Melyik volt a legszokatlanabb felkérésed?
– Százszor kellett átöltöznöm egy nap, s mindezt a nyílt utcán, éppen Kínában! Egy kis öltözőfülke állt rendelkezésemre, a ruhák több tucat fekete zsákban várakoztak. Élveztem a felhajtást, a tengersok járókelőt, akik jól megbámultak. Persze, nem volt kellemes, mert éppen a nyár közepén jártuk, és az őszi-téli kollekciót fotóztuk.
– A modellek néha napi 12 órát mosolyognak fogvacogtató mínuszokban, egy szál fürdőnadrágban. Számodra mi jelenti a kihívást?
– Szeretek megfelelni a velem szemben támasztott elvárásoknak. Az egyik elvárás az ápolt külső, és én szeretek törődni magammal. Vannak ügynökségek, amelyek beleírják a szerződésbe, hogy nem változtathatunk a megjelenésünkön, kikötések vannak a hajat, az arcszőrzetet illetően, vagy nem járhatunk szoláriumba. A kilókra nem kell annyira aggályosan odafigyelni, mint a nőknek – persze azért nem szabad elhízni. Viszont az sem jó, ha túl izmosak vagyunk, mert akkor nem mennek ránk az öltönyök.
– A modellek között rengeteg a homoszexuális, és a nemek összemosása trend a divatban. A kifutókon megjelentek a törékeny, androgün kinézetű férfi modellek, szalagos, masnis selyemblúzokban. Kik az igazán keresett modellek?
– Igen, tény hogy sok a homoszexuális férfi modell. Az is tény, hogy a homoszexuális modellek jobban el tudják magukat adni a kifutón, ezért sikeresebbek. Különben nekem az a tapasztalatom, hogy nem ez a választóvonal: a castingokon ott toporog 130 modell, abszolút kezdők is. Kinek van kedve órákig válogatni?
– Elsősorban azok kapják meg a munkát, akiknek a bookjában 200-300 fénykép szerepel, mind neves divatházaktól. Gondolják: velük nem lehet mellényúlni. A nagy férfimárkák vagy esetleg óramárkák a férfias kinézetű modelleket keresik. A divattervezők pedig a kollekcióikhoz keresnek arcokat és típusokat. Ha a kollekciójukban olyan darabok és anyagok szerepelnek, amit addig hagyományosan csak a nők hordtak, lányos modelleket választanak a bemutatóra vagy kampányarcnak.
Egy férfi modell is lehet olyan sikeres, mint a női, ám inkább érettebb korban. Itt a negyvenes modelleknek is van piaca, egy top óramárka akár 10 000 dollárt is kifizet három óra divatfotózásért. A nők többet keresnek, ám sokszor már 15 évesen a kifutón állnak. Náluk nagyobb a konkurencia, óránként jönnek az új arcok, és sosincs vége.
– Ha valaki a külsejéből él, akkor kerülhet olyan szituációkba, ami esetleg nem tetszik a párjának. Nálad ezzel nem volt baj?
– .A mostani barátnőm szerencsére nem féltékeny, ha női modellel dolgozom. A valóságnak általában semmi köze ahhoz a képhez, ami rólunk készül. Köszönőviszonyban sem vagyunk egymással. Más a fénykép, és más a hús-vér ember.
– Ki tett rád mély benyomást?
– Az egyik castingon találkoztam Mario Di Vaioval, aki nagy népszerűségnek örvend a modellvilágban. Valamint sok híres modellel összefutok, akiket csak magazinok címlapján látok. Ez motivál.
– A jövőre nézve hol szeretnél érvényesülni?
– A modellkedés olyan, mint a cirkuszos szakma: ma még Kassán fotózom, holnap pedig már Thaiföldön. Az utazásnak megvan a maga szépsége: új embereket és más kultúrákat ismerek meg. Ám rengeteg lemondással jár, és néha nem a saját életemet élem, mert nem választhatok. Én ezért inkább csak hobbinak tekintem a modellkedést, nem élethivatásnak. Az első a tanulás, szeretnék sikeresen lediplomázni. Harmadéves vagyok Nyitrán a mezőgazdasági főiskolán. Utána vállalkozni szeretnék a biztosítószakmában. Valamint szeretnék hódolni további szenvedélyeimnek, mint a vadászat és a snowboardozás (csillan fel a szeme). Mert azokat is imádom!
