Sok „jó kislányt” látunk magunk körül. Ők azok a nők, akik gondoskodók, a maguk érdekeit háttérbe szorítják, és feláldozzák az életüket másokért. Egyszóval: túl jók erre a világra.
A jó kislányok, ha gödörbe kerülnek, vagy valami nem sikerül nekik, mindig azt mondják: „Mert mi túl jó emberek vagyunk! Nem is vagyunk erre a világra valók.” Szóval: minden kudarcra az a mentségük, hogy ők tökéletesek, csak a világ hálátlan. A második pohár bor után pedig elpanaszolják, hogy mindenki őket nyúzza. Tele vannak haraggal és sértettséggel. Úgy érzik, senki nem érti meg őket.
(© Sven Barucha)
Az önfeláldozás mint kábítószer
A jókislány-szerep körül rengeteg a homály. Sokszor azok is jó kislánynak tartják magukat, akik egyáltalán nem azok. Ezzel szemben sok igazán jó kislány nincs valami nagy véleménnyel magáról. Tehát arra, hogy mit gondolnak önmaguk felől, nemigen lehet támaszkodni. Pontosabb meghatározást ad a közérzet: a jó kislány mindig fáradt és kimerült. Úgy érzi, kihasználják, ugráltatják, soha nem marad ideje saját magára, a saját kedvteléseire, sőt, még pihenésre sem. A jó kislány szétosztogatja magát. A jó kislánynak mindig tenni kell valamit másvalakiért, és magát mindig háttérbe szorítja. Minden igyekezete arra irányul, hogy ne lógjon ki a sorból, ne hívja fel magára a figyelmet, igyekszik mindenkit megérteni – megfeleléssel akarja kivívni mások háláját és elismerését.
A pszichológus ezt így fogalmazza meg: „A jó kislány nem védi a saját érdekeit. Nem tud nemet mondani, nem törődik a saját szükségleteivel (vagy észre sem veszi őket). A pszichoszomatikus tünetekre se figyel, a fáradtságra, a kiszipolyozottság érzésére, a folytonos stresszre. Nyugtalanul alszik, rendszertelenül étkezik (még enni sincs időm, mondja). Mindezt a sok kényszert helytelen szokásokkal – dohányzás, kényszeres evés, csokoládé- vagy alkoholfüggőség – kompenzálja.” A jó kislány ül a sarokban, és azon töpreng, miért nem szeretik az emberek. Pedig mennyire igyekszik!
A jó kislány sokszor megbízhatatlan, mert mindenkinek meg akar felelni. Ám ez lehetetlen, ezért többnyire csalódás a vége. S minél több a csalódás, a jó kislány annál jobban igyekszik, hogy az emberek szeressék. És mégsem szeretik.
Kérdezhetnénk, hogy miért van annyi jó kislány
Bizony, bizony – a nevelés hatására tenyésznek ki. A szülői figyelmeztetések szuggesztív erővel bírnak: „A rossz kislányokat senki sem fogja szeretni.” „Anya szomorú, ha így viselkedsz.” „Légy jó, különben...” „Fogadj szót, ne feltűnősködj!” Anyáink nem akarnak rosszat, egyszerűen azt hiszik, hogy csak így nevelhetnek rendes, tisztességes embert belőlünk. A lánygyermek erre egyféleképpen reagál: örömet akar szerezni a szüleinek, még annak árán is, hogy elnyomja a saját érzéseit.
A jó kislány a sajnálattal manipulál!
Minden nőben ott rejlik a „jó kislány”. Ilyenek vagyunk, így alkalmazkodunk a körülményekhez, így tudjuk csak megőrizni a családi békét. Ki mossa ki a szennyest, ha nem én? Ki főzi meg a vacsorát, ha nem én? Ki tanul a gyerekkel, ha nem én? Gondoskodik valaki más a nagyiról? Rengeteg elvárás van felénk, aminek az árát senki nem fizeti meg. Csak a nő tud gyereket szülni – és a megszülető gyerekről mindig is neki kellett gondoskodnia. Ennek köszönhetően kialakult a nőben az anyai gondoskodás, a másokkal törődés fokozott képessége. A női lét nagy feladata mindig is az volt, hogy ezeket a gondoskodó hajlamokat egyensúlyban tartsa: egyformán legyen jó másokhoz és önmagához. Senkit se rövidítsen meg.
Anyáink és nagyanyáink annak köszönhetően maradtak életben évszázadokon keresztül, hogy jó kislányok voltak. A férfiak vadásztak, a nők őrizték a tüzet, közben ellátták a gyerekeket, főztek, varrtak, gondoskodtak az idős szülőkről. A gyerek, a férj érdeke mindig fontosabb volt, mint az, hogy a nő mit akar, és mire vágyik. Ha a férj a csirke combját szerette, a feleség mindig a tányérjára rakta, pedig ő maga is azt szerette. De mindig a férj az első!, tanította meg vele a mamája.
A helyzet akkor változott meg, amikor a nő egy napon rájött, hogy ő nemcsak nő, hanem elsősorban ember. Ma már a nők egy része nem elégszik meg azzal, hogy a társa szereti őt, becsületesen dolgozik. Ma már a nők elvárják, hogy a terheket közösen viseljék, nekik is kijusson a jóból, és többé nem hajlandók egyedül vállalni a gyereknevelés és a háztartás terheit. Ma már számítanak a férfiak segítségére is. A jó kislány azonban nem lázad, hanem tovább húzza az igát. Ám mindennek van határa – ennyit bírunk elvégezni, többet már nem. „Fáradt vagyok, kimerült, szomorú, úgy érzem, a környezetem nem értékeli a munkámat”, mondja a jó kislány. (Minden jó kislány csodálkozik azon, hogy senki nem értékeli az önfeláldozását. Pedig csak azért nem értékelik, mert eddig még nem mondta meg senkinek, hogy a munkájáért elismerést vár.)
Ezután következik el az a nap, amikor a jó kislányok felteszik maguknak a kérdést: „Miért csinálom mindezt?” S amikor végiggondolják, szégyenkezve megállapítják, hogy nem a környezetükért teszik. Mert a „jó kislányság” az áldozat stratégiája. Aki a jókislány-taktikát választja, az nem elég erős ahhoz, hogy érvényesítse a saját akaratát. Ezért önfeláldozó lesz, hogy sajnálatot keltsen maga iránt. A kulcsszó a sajnálat. Jobb vagyok, mint a világ többi embere, ezért nem lehetek győztes.
A „jó kislányság” vége
Semmit sem lehet bírni a végtelenségig. Ezért egy szép napon az asztalra csapunk, és azt mondjuk: nem akarok tovább így élni! A jó kislány ellentéte azonban nem az önző boszorkány! Mert sokan ezt gondolják. A jó kislány ellentéte az a nő, aki felismeri a saját szükségleteit, és világosan közli, hogy mit akar, és mit nem akar. Néha persze tapintatlanul fogalmaz, hiszen kimerült. „Ha megismerjük saját korlátainkat, nyugodtabb emberek leszünk, akivel könnyebb együtt élni.
A családunk tudni fogja, mit várhat tőlünk, nem úgy, mint régen, amikor rögtön megtettük, amit kértek, vagy egyáltalán nem, csak dühösen méltatlankodtunk”, mondja a szakember.
A családnak nagyon nem tetszik, ha a jó kislányból egyszeriben igazi nő lesz. Hiszen a főnök megszokta, hogy a jó kislány túlórázik. A férj megszokta, hogy nyugodtan elüldögélhet a barátaival, hiszen a feleség mindent elintéz. A gyerekek is nehezen értik meg, hogy nincs mindennap főtt étel, és anyuka ezentúl nem szedi össze a koszos zoknikat. Érthető módon mindenki lázadozik. Az újjászületés ára, hogy pár barátnővel meg kell szakítani a kapcsolatot, párunk és gyerekeink is méltatlankodni fognak. Később aztán kiderül, hogy nem fogytak el mellőlünk a barátok, hanem csak kicserélődtek. Megváltozott, derűsebb énünk más embereket vonz, akik hasonlóan gondolkodnak, mint jómagunk. Tehát csak csere zajlik körülöttünk.
Egy dologgal legyünk tisztában: a jó kislányság soha nem veszik ki belőlünk teljesen. De nem is baj, hiszen emberből vagyunk, ezért nem lehetünk tökéletesek. Ám tudatosabbak leszünk, mert elfogadjuk, hogy nekünk is vannak igényeink. Nem leszünk többé áldozatok. A tudatosság fontos momentum, mert öntudatossághoz vezet. Aki pedig öntudatos, az tisztában van saját szükségleteivel. A változás útja hosszadalmas – de elkormányoz igazi önmagunkhoz.
(© Sven Barucha)
A „jó kislányság” legyőzése 9 lépésben
- Álljon a tükör elé, nézzen szembe magával, és mondja ezt: Felnőtt vagyok, felelős vagyok magamért.
- Tanuljon meg nemet mondani – először egy-egy hivatalos ügyintézés vagy reklamáció során. Utána jöhet a család, a gyerekek. Ők a legnehezebb dió. Pedig éppen ők azok, akik a legjobban szeretnek bennünket. Ám meg kell fizetni az árát, hogy az elején elfelejtettük kijelölni a határainkat. A jó kislánynak a férjjel sem lesz könnyű dolga.ű
- Tanuljon meg nem kérni, hanem elvárni, nem könyörögni, hanem tárgyalni.
- Ne akarjon visszavágni – ez is gyakori reakciója a frusztrált embernek.
- Mondja ki érthetően, hogy mit akar. Nevezze nevén a gyermeket, és támasszon feltételeket.
- Ne vállaljon fölösleges kötöttségeket. Előre egyezzen meg minden feltételben, és ne essen kétségbe, ha nem mindegyik sikerül.
- Ne érzelmileg reagáljon az elutasításra. Tanulja meg, hogy az elutasítás a tárgyalások része.
- Ne sajnálja magát. Ne a múltban éljen, hanem a jelenben.
- Tanulja meg szeretni és értékelni önmagát, hogy teljes életet élhessen. Mert a nő is EMBER.
