Tisztelt Szerkesztőség! Sokat gondolkodtam azon, hogy férfiként merészeljek-e írni egy női lapba. Végül is nőkről, konkrétabban a feleségemről és az anyósomról lenne szó.
Tudom, hogy szinte minden férfinek baja van az anyósával. Nekem nem is azzal van problémám, ahogy velem szemben viselkedik, hanem azzal, ahogyan a saját lányával. Jogos a felvetés, hogy mit tudhatok én az anya-lánya viszonyról. Hát, nem sokat, de azt látom, hogy a feleségem nem érzi jól magát, és egyre kedvetlenebb.
Az anyósom ugyanis állandóan kér tőle valamit. Érdekes, hogy a párom nem egyke, van két lánytestvére is, azonban ővelük teljesen másként viselkedik az anyjuk. Ők is a környéken élnek, mégsem hívja fel őket este tízkor, hogy sietve látogassák meg, mert épp nem érzi jól magát. Mire odaér a feleségem, kiderül, hogy az anyjának kutya baja. Ez megy háromszor-négyszer is egy héten. A párom minden alkalommal összeszedi magát, és elindul, mert sosem lehet tudni... Reggel aztán kialvatlanul, összetörten ébred, harapós velem és a gyerekeinkkel is.
Munka után az első útja az anyjához vezet, ahol el kell végeznie a házimunkát. Az anyósom lassan semmit sem csinál otthon. Napközben, míg a feleségem munkában van, mindig jól érzi magát: kijár a városba sétálgatni, elmegy a barátnőivel cukrászdába, beszélget a parkban. Az anyósom igazi társas lény, szórakozni is kíván, el kell kísérni színházba, koncertre, kiállításra.
A feleségem nem tud, nem mer neki ellent mondani. Ha megteszi, jön a zsarolás, hogy ez neki mennyire rosszulesik, ő egyedül van, és a lányom biztos nem szereti őt.
A párom pedig inkább azt teszi, amit az anyja kér. Az anyósom viszont egyáltalán nem hálás ezért a törődésért. Sokszor tesz gúnyos megjegyzéseket a feleségem kinézetére; olyanokat mond neki, hogy jobban is törődhetne magával, nagyon ráncos az arca, tornázhatna is és a többi.
Igen, mindezt csinálhatná, ha lenne rá ideje. Amit csak tudok, otthon mindent elvégzek, hogy legalább részben tehermentesítsem. Szeretném, ha kikapcsolódhatna, de az anyósom miatt utazni sem tudunk. Nem tudom, hogyan tudnék igazán a feleségem segítségére lenni.
P.
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk
