Tisztelt Szerkesztőség! Háromgyermekes anya vagyok, mégsem várom a szeptembert.
Természetesen nehéz volt megoldani a nyári szünetet, sok energiát igényelt, hogy mindenkinek jusson megfelelő felügyelet sértődés és duzzogás nélkül. Persze, nem úsztuk meg veszekedések és hangoskodás nélkül a nyarat: ahhoz túl sokan vagyunk.
A két nagyobb már iskolás, a legkisebb pedig óvodába jár. Viszont nem volt sem hiszti, sem követelőzés, ami iskolaidőben szinte mindennapossá vált. Ennek oka a versengés, csak sajnos nem a tanulmányok terén. Néhány szülő lavinát indított el azzal, hogy a gyereküknek mindent megvesznek, mindent megengednek.
A többiek pedig irigylik ezeket a gyerekeket, és ők is szeretnének minden divatos bóvlit megkapni, amit a társaik. Jó, tudom, mi sem voltunk különbek, de akkoriban más volt a mérték.
A mi gyerekkorunkban a szüleink még jól tudták, hogy nem kell mindent megvenni, amit a gyerek kitalál.
Mostanában például a szülinapi buli lett a divat, a lehető legnagyobb légvárral az udvaron a fél falu jelenlétében. Egyesek képesek voltak a januári gyerekük születésnapját a nyáron újra megünnepelni, csakhogy a gyerek ki ne maradjon a légváras buliból. Mi, a férjemmel nem akarunk beállni ebbe a sorba, de egyáltalán nem az anyagiak miatt. Meg tudnánk engedni magunknak, csak igyekszünk okosabb dolgokra költeni a pénzünket.
Minek egy gyereknek 10 toll a tolltartójába – a világítóstól a szivárványosig, ha egyik se ír normálisan? Legyen kettő, de azzal rendesen lehessen dolgozni. És szerintünk ugyanez vonatkozik a többi iskolai eszközre is. Évente több alkalommal rövidebb kirándulásokra, múzeumba, színházba megyünk, társasjátékokat veszünk – és játszunk is velük. Mindent igyekszünk megadni a gyerekeinknek, amire tényleg szükségük van, és ami az épülésüket szolgálja. Egyszerűen szeretnénk megtanítani a gyerekeinket arra, hogy nem lehet minden az övék. És igenis, a nagyobb dolgokért meg kell dolgozniuk. Zsebpénzt kapnak, amelyet belátásuk szerint költhetnek el – de külön jutalom jár azért, ha spórolnak. Ufók lennénk ezért?
M.
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk
