Azt mondják, a nők két dologért képesek mindent megtenni: azért, hogy ne legyenek anyák, és azért, hogy anyák legyenek.
A mesterséges megtermékenyítés ma már szinte mindennapos. Az egykori lombikbébik – az első így fogant baba, Louise Brown 1978-ban született Nagy Britanniában -, már régen felnőttek, és gyerekek újabb és újabb generációi születnek ennek a módszernek köszönhetően.
Hét beültetés, két gyerek: Szilvia története
– Először, egy év házasság után, természetes úton estem teherbe, de a nyolcadik héten elvesztettem a babát. Azt mondták, nem lesz gond, teherbe eshetek. Állandóan hőmérőznöm kellett, majd a peteérések idején befecskendezésre jártam. Fél év elteltével megelégeltem, és elmentem Pozsonypüspökire, ahol teljes körű kivizsgálást hajtottak végre. Kiderült, hogy a jobb oldali petevezetékem egy gyermekkori vakbélműtét szövődményeként beszűkült. A bal petevezeték a gyulladások következtében kitágult, és van benne egy méretes ciszta. Arra jutottak, hogy mindkét petevezetéket ki kell venni. A műtétet laparoszkópiával kezdték.
– Sajnos, a ciszta kívülről ránőtt a bélfalra, amit akkoriban nem láthatták az ultrahangos kivizsgáláson. Belevágtak a bélbe, ezért a műtétet a hagyományos módon fejezték be. A bal oldali petevezetéket kivették, s mint utólag kiderült, átjárható volt. A jobb oldali petevezetékhez az összenövések miatt hozzá sem fértek. Ezután nem maradt esélyem, hogy hagyományos úton teherbe essek, a méhen kívüli terhességre viszont igen: a spermium, mérete folytán, be tud úszni a beszűkült petevezetékbe, de a megtermékenyített petesejt már nem juthat át a méhbe. Huszonhat éves voltam. Az orvosom így nyugtatott: „Miért, Szilvia, hiszen hány ember van, akinek nem lehet gyereke?!“ A műtét után kék-zöld volt a hasam, gyenge voltam, és csak ez tartott vissza attól, hogy ráborítsam az asztalt. Nem adtam fel. Akkoriban (1999) Pozsonyban az ISCARE foglalkozott a mesterséges megtermékenyítéssel, hát odamentem. Kérvényt kellett benyújtani, amit három hónap alatt jóváhagytak. Három próbálkozást állt a biztosító: az elsőt mindenkinek, a másodikat újra kellett pályázni, de szinte mindenki megkapta, a harmadik viszont már egyéni elbírálás alá esett.
– Az első alkalommal a peteérés elősegítésére Menogont kaptam. Azon kevesek közé tartozom, akin kijöttek a mellékhatások: elpattogtak az ereim, nemcsak a lábamon, a hasamban is. Hiperstimulációm lett, ami annyit jelent, hogy túl sok tüsző ért be egyszerre, cisztává alakult, és vízzel telítődött a hasüregem. Kórházba kerültem, ahol annyi vízhajtót és gyógyszert kaptam, hogy ha sikerrel járt volna is a beültetés, akkor sem tarthattam volna meg a magzatot, mert nem lett volna egészséges. A természet megoldotta: spontán vetéléssel. Egyéves hormonkezelés után a szervezetem visszaállt a megfelelő szintre. A következő ciklusnál már másik gyógyszert kaptam (Gonal-F). Három megtermékenyített petesejtet ültettek be, mindegyik rendesen osztódott, de ismét elvetéltem. Egyszerre a harmadik alkalomnál tartottunk, amit már nem volt biztos, hogy jóváhagy a biztosító.
A WHO (Egészségügyi Világszervezet) meghatározása szerint akkor beszélünk meddőségről, ha egy pár védekezés nélküli aktív nemi életet él, és egy év alatt nem következik be a terhesség. A statisztikák azt mutatják, hogy a meddőségért 30 százalékban a nők, nagyjából 30 százalékban a férfiak, 25 százalékban mindkét fél felelős Az esetek 15 százalékában nem derül fény semmilyen okra.
– Időközben Magyarországon lett munkám és egészségbiztosításom. Az ottani biztosító öt próbálkozást állt. A győri Kaáli Intézetbekerültem, ahol 2003-ban a harmadik próbálkozás (a pozsonyiakkal együtt ötödik!) végre sikerrel járt, és 2004-ben egészséges lányom született. Több gyermeket szerettünk volna. A negyedik ciklust is végigcsináltam, de a beültetés ismét sikertelen lett. A győri kudarc után három hónappal megkaptuk a papírt a szlovák biztosítótól, hogy kérvényünket elbírálták, és mehetek a harmadik szlovákiai beültetésre. Az ISCARE már nem fogadott, de egy másik intézmény, a GYN-FIV igen. Ott 2006-ban ismét teherbe estem. Az első négy hónapban végig véreztem.
– A terhesség 12. hetében a második magzat kilökődött. Az otthoni kórházban kapartak volna, mondván, hogy a másik sem él már, de nem engedtem. Szerencsére, mert a fiam 9 hónapra, egészségesen megszületett. A gyerekeimet mindennél jobban szeretem, de annyit még el szeretnék mondani, hogy az embernek figyelni kellene az életében a jelekre. Mert lehet, hogy egy párnál azért nem jön a gyerek, mert nekik nem is kell együtt maradniuk. Nem kellene mindenáron erőltetni. A legjobb, ha a házasok még szerelmesek egymásba – és akkor jön a baba. Utána már nehéz. Nem mellékesen: a lombikbébiprogram jelentős anyagi és idegi terheket is ró a családra. Nem mindenki tudja ezt feldolgozni.
Amint bemutattuk, a mesterséges megtermékenyítés korántsem szokatlan eljárás, sok-sok család köszönheti ennek a gyermekáldást. Nehéz döntés, anyagilag és lelkileg is jelentős terheket ró a szülőkre. Sokan még ma is természetellenes dolognak tartják, de semmi okuk sincs erre. Az első lombikbébi, Louise Brown és a szintén lombikban fogant húga, Natalie is természetes úton szültek gyereket. Hazánkban 1999 óta születnek gyermekek az asszisztált reprodukciónak köszönhetően. Egyre többen vannak, és éppen olyanok – nem jobbak és nem rosszabbak –, mint a többi gyerek.
Ki vehet részt a programban, és ki az, aki semmiképpen sem?
Hazánkban a mesterséges megtermékenyítésre jelentkező nők korhatára 45 év, de a gyógyszereket és a mesterséges megtermékenyítést az egészségügyi biztosító csak 39 éves korig támogatja. A 45 évnél idősebb nők számára etikai okokból nem tesznek kivételt. Az életkor előrehaladtával egyébként is csökken a teherbe esés esélye. Szlovákiában egyedülálló nő nem vehet részt a mesterséges megtermékenyítésen, és nem vállalhat gyermeket a spermabankból. A petesejt-adományozás – korántsem olyan népszerű, mint a spermaadományozás – szintén anonim. Mivel nálunk nincs béranyaság, olyan nő, akinek nincs petefészke, de van férje és erre alkalmas méhe, minden gond nélkül szülhet gyereket. Az a nő, akinek működik a petefészke, de a méhe valamilyen oknál fogva nem alkalmas a baba kihordására, csak örökbefogadással juthat gyermekhez.
A legfontosabb vizsgálatok
A nőknél elsősorban az ovulációt (peteérés), a petevezetékek átjárhatóságát és a hormonszintet, a férfiaknál a spermiumtermelést, az ivarsejtek számát, mozgékonyságát és alakját vizsgálják, gyulladásgócokat, érrendszeri vagy daganatos elváltozásokat, valamint hormonális és genetikai rendellenességeket keresnek.
Nyugtalanító a tény, hogy a férfiak meddőségének egyre gyakoribbak a genetikai okai: jelenleg az összes meddőség 12 százalékát adják.
Genetikai kivizsgálás
A mesterséges megtermékenyítés nem nyújt automatikus garanciát a genetikai betegségek teljes kiszűrésére, hiszen itt nem a természetes kiválasztódás érvényesül. Nagyon fontos lehet mindkét szülő alapos genetikai kivizsgálása, főként, ha a szűkebb vagy tágabb családi körükben már fordult elő genetikai betegség.
Amikor megpróbálják a lehetetlent is, avagy az in vitro megtermékenyítés különleges technikái:
- ICSI – A spermium beinjekciózása a petesejtbe: A leggyakrabban alkalmazott technika a férfi terméketlensége esetén. Elegendő egyetlen ép spermium, amelyet egyenesen a petesejt citoplazmájába fecskendeznek.
- Mikrosebészeti eljárás spermiumok nyerésére: Erre a bonyolult eljárásra akkor van szükség, ha az ejakulátum nem tartalmaz egyetlen spermiumot sem. Ilyenkor a herék szövetéből igyekeznek ép spermiumot nyerni. Az így nyert ivarsejtet a fent említett ICSI technikával juttatják a petesejtbe.
- Hatching, azaz vágást ejtenek az embrió burkán: E nélkül az eljárás nélkül az embriók egy része megállna a fejlődésben.
