Hiperérzékeny vagyok az illatokra. Vajon egy illatmúzeum jó élmény lehet-e egy szenzitív embernek? Elöljáróban csak annyit: de még mennyire, hogy az lehet!
Ha öt percnél tovább állok a parfümériában, kerülgetni kezd az émelygés, s ha még meg is szagolok ezt-azt, borítékolható a konstans migrén. Így hát bevallom, kissé megrettentem, mikor kiderült, hogy utunk „Illatföldére” vezet... Ám az élmény lehengerlő volt. Azok, akik jártak valaha Pannonhalmán, tudják: aligha van párja a vidéken. Már 996-ban királyi alapítású monostor állt itt. Ezer év emlékét őrzi e vidék, a tájban már messziről látható a bencés főapátság kupolája. Közeledve hozzá pedig megszűnik az idő és a tér, s valami magasztosság veszi át a helyét...
Illatos pedagógia
Ebben a lenyűgöző miliőben, az apátsági gyógynövénykertben nyílt meg tavaly Magyarország első számú illatmúzeuma. A tárlat a szerzetesi gyógynövénykultúrába és a parfümesszenciák birodalmába enged betekintést. Kialakításában a „Magyar Orr”-ként is emlegetett parfümőr, Zólyomi Zsolt is részt vett, akinek régóta dédelgetett álma volt a parfümesszenciák bemutatása, múzeumpedagógiai eszközökkel. S hogy pontosan milyen impulzusokkal kecsegtethet egy illatmúzeum? Fedezzük fel!
A múzeum bejáratánál Kenesei Katalin idegenvezető fogad bennünket.
– A bencés szerzetesek már a középkortól kísérleteztek gyógynövényekkel – kezdi a bejárást. – A szerzetesek keverékeikkel, tinktúráikkal a világi népet gyógyították. Ám a gyógynövények termesztése csak az 1900-as évektől jelenik meg nagyobb mennyiségben Pannonhalmán. Ma az apátság gyógynövénykertjében öt fajtát, levendulát, citromfüvet, kakukkfüvet, borsmentát és orvosi zsályát termesztünk. Manufaktúránkban helyben, kézzel készülnek belőlük a termékek, elsősorban szappanok, gyógykenőcsök, illóolajok és fürdősók.
Pannonhalmán a legtöbb a levendula: manapság az illatozó lila mezők jelentik a fő látványosságot, turisták tucatjait csalogatják ide.
A tízhektáros kert csaknem felében levendulatermesztés folyik. A növény mindkét fajtája megjelenik itt: legtöbb termékükhöz a szagos francia levendulát használják fel, mert ennek az illóolaja hatásosabb, mint az angol levenduláé. Az angol, más néven hibrid levendula pedig rengeteg virágot hoz.
„A levendula elképesztő relaxációs hatását a szezonban mi, itt dolgozók is érezzük!” – árulja el Katalin. Hozzáteszi még, hogy a növény ízületi bántalmak kezelésére is kiváló.
A kendő, ami megbabonáz!
A lépcsőn felsétálva hirtelen egy teljesen más világba csöppenünk, a 17. század végének Párizsába. A francia főváros ekkortájt Európa legnagyobb metropolisza volt, szennyvízelvezetés híján pedig a legbüdösebb. (Ekkor még a tisztálkodás sem volt divatban.) Tulajdonképpen ez az orrfacsaró bűz hívta életre a parfümőri mesterséget, melynek kezdetben egyetlen célja volt: valamelyest elnyomni a terjengő testszagokat. A korabeli parfümőrök ezért üvegcsékkel és kendőkkel járták a várost, s ha bármi olyat szagoltak, ami eltért a szokványostól, azt begyűjtötték a fioláikba.
A kellemes illatokat végül kendőkre permetezték, melyeket elhúztak az arra járó hölgyek orra előtt. Mivel a nők az illatokról érzelmi alapon döntenek, ha egy kendő megbabonázta őket, többé nem tudtak elszakadni tőle.
A Chanel No.5 mai napig az egyik legnépszerűbb illat. Gondolnánk, hogy por állagú elődje megtekinthető Pannonhalmán?
Az egyik sarokban a parfümőr orgonáját is megcsodálhatjuk. A parfümőr orgonája igazából egy asztalt jelent, amelyen a parfümőr úgy komponálta meg a legújabb esszenciákat, mint a zeneszerző az oratóriumát. Az illatmúzeum egy 19. századi parfümőr műhelyét eleveníti fel, asztalkáján parfümkülönlegességeket tekinthet meg a látogató.
Ez a múzeum legszigorúbban őrzött része. Nem véletlenül: az asztalkán feltűnik az első, még por állagú Chanel illatszer is.
A legelső, púder bázisú Chanel
A kíállításon a kuriózumot a réz szaglótölcsérek jelentik, hisz Pannonhalmán kívül mindössze két helyen találhatók meg a világban. A felpumpálást követően ezekből szagolgatjuk a kiállított gyógynövények esszenciáit. A szerkezet teljes mértékben kiküszöböli az illatkeveredést, így kényes orrom is megnyugodhat.
Az ötlet Zólyomi Zsolt parfümőrtől származik, aki Versailles-ből mentette át a koncepciót (maga is ott tanulta a parfümőri mesterséget).
A Zólyomi Zsolt által ajánlott különleges réz szaglótölcsér
Két világ találkozása
Vajon hogy fér össze a szerzetesség egy olyan világias valamivel, mint a parfüm? Azonnal választ is kapunk a kérdésre.
– Az ember ősidők óta a test-lélek egyensúlyára törekszik. Bármi, amitől szebbnek érezzük magunkat, harmonizálja a fizikai testünket, így lelki egyensúlyunk is helyrebillen. Ezt az aspektust a vallás sem ítéli el – mondja kísérőnk. A korabeli pannonhalmi szerzetesek az Ora et labora! (Imádkozz és dolgozz!) elv szerint éltek – és élnek a mai napig. Napközben a gyógynövényültetvényeken dolgoztak, majd este, cellájukba visszavonulva olajos fürdőt vettek... Mivel a mosdás sokáig nem volt elterjedt, a külső-belső fertőtlenítésre anno gyógynövényeket használtak, a testszagok elnyomására pedig parfümesszenciákat. Az illatesszenciák tehát nem hiúsági eszközként voltak jelen.
A szerzetesi gyógyászatról: betekinthetünk Reisch Elek gyógyszerész szerzetes kéziratos receptgyűjteményébe, amely 1735-ből származik – receptúráira máig hagyatkoznak a szakértők. Ezeket újragondolva indult el Pannonhalmán a teakeverékek és gyógylikőrök előállítása. Kéziratos receptgyűjteménye 500-600 gyógynövénykeveréket és tinktúrát tartalmaz...
Calvin Klein, Garnier...
A kiállított tárgyak között egy Calvin Klein Eternity parfümöt is láthatunk, melynek a zsálya az alapesszenciája. A levendulaesszenciát tartalmazó ikonikus 4711-et, vagyis az első kölnivizet is megtekinthetjük. Egy tárlóban a Garnier kakukkfűalapú hámosító tonikját is láthatjuk. Kiderül, hogy egy otthoni kakukkfűfőzettel jóval költséghatékonyabb módon hámosíthatunk, mint egy boltival... (Ehhez képest többségünk besétál a drogériába, s leemeli a kész terméket a polcról...) Pedig a szépségápolásban is érvényes: fűben, fában orvosság.
Parfümesszenciák
Tárlatunk azoknak a természetes parfümesszenciáknak is otthont ad, amelyek ősidők óta megtalálhatók az ember környezetében. Ilyen például a híres ámbra. Az esszenciákat anno szertartásokon, spirituális célokra használták, de a gyógyításnak is fontos eszközei voltak. A terembe belépve azonnal feltűnik egy hatalmas ábra, amelyik jól felismerhetően a bibliai Jónás történetét ábrázolja. (Ez egyben szelfipont is a gyerekeknek.) Katalin – látva, hogy az összefüggést keresem az illat és ábra között – magyarázatba kezd.
– Jónás három napot s három éjjelt töltött az ámbráscet gyomrában. Kiállított parfümesszenciánk pedig az ámbra, mely az ámbráscet gyomormirigyéből kiválasztott esszencia. Az állat kiköpi ezt a zsíros, nyálkás anyagot, ami felkerül a víz felszínére, ahol a hullámok széttörik. A partra már apró kis fekete kövek formájában vetődik, mert a nap kiszárítja. S ezek a kövecskék igencsak jó illatúak – kilójuk több tízezer dollárt ér a piacon. Régen ezt a halászok meggyújtották, így imádkoztak a bőséges halfogásért. A terjeszkedő parfümipar az ámbráscetet a kihalás szélére sodorta, mert nagy volt iránta a kereslet; ezért ma az ámbrát főleg csak szintetikumként, az ambroxán vegyülettel állítják elő. Az orvvadászok persze azért tovább folytatják a cetek lemészárlását...
Pacsuli
Íme, a leginkább félreértelmezett esszenciánk: jegyzi meg a pacsuliról Katalin. Magyar nyelvterületen az olcsó kölnit hívjuk pacsulinak, holott köze sincs a sztereotípiához. A pacsuli egy Indiában honos növény.
Az indiai pacsuli
Fixatív illat, ami azt jelenti, hogy ha a parfümünk tartalmaz pacsulit, borítékolható a hosszan tartó hatás. Az alapesszenciáját képezi rengeteg kozmetikumnak: ezért ne ijedjünk meg, ha a termékünk pacsulit tartalmaz!
A keleti országokban egyébként előszeretettel használják meditálásnál, de gyakran jelenik meg illatosítók, gyertyák, füstölők és szappanok összetevőjeként is.
Az indiai pacsuli parfümje
Tömjén és mirha
Ez a két másik esszencia, melyet ma aranyárban mérnek. (És a nagy divatmárkák a parfümjeikben szintetikus összetevőkkel helyettesítenek; csak épp ezt nem kötik az orrunkra.) A világ legjobb parfümjeinek számító ománi Amouage parfümökben persze igazi tömjén van, hiszen Omán a tömjén hazája. A tömjént és a mirhát a napkeleti bölcsek kincs gyanánt ajándékozták a kis Jézusnak. A tömjén frissen lepárolva fantasztikus színű olaj, amúgy gyanta.
„Fából folyik ki egy levegőn megkeményedő gyantás nedv” – írták róla régen. Leggyakrabban templomi füstölőknél találkozhatunk vele. Fájdalomcsillapító és fertőtlenítő hatása van – csakúgy, mint a mirhának. Jézust keresztre feszítése előtt például mirhával kenték be, hogy csillapítsa a fájdalmait. A mirhaolajat a nyílt sebbe fecskendezik be; a pórusokba beszívódva képes a leginkább kifejteni a hatását.
Elképesztően drága importesszencia, mivel csak sivatagi környezetben képes megteremni.
Pézsma
A pézsma a második állati eredetű esszencia a tárlatban. Az Indiában, Pakisztánban és Nepál környékén honos pézsmaszarvas mirigyéből nyerik. Nem csoda, hogy a pézsmaszarvast üldözik az orvvadászok, ezért (az ámbráscethez hasonlóan) betiltották a vadászatát. Ma elsősorban kémiai körülmények közt állítják elő a pézsmát. Komplex, fűszeres illat, keverési aránya 99 az 1-hez; és csakúgy, mint a pacsuli, fixatív. A férfiparfümökben jelenik meg, míg nőknél a téli illatokban dominál. Végre!
Rózsa és rozmaring
Végezetül – az általam leginkább várt – rózsákra térünk át. A rózsa az illatok királynője, Szűz Mária és a női nem jelképe. Mózes égő csipkebokor-látomása után tárgyi jelképként is megjelent (rózsafüzér), a belőle nyert olajra és vízre pedig töretlen a kereslet. Ami, ugye, szokás szerint ahhoz vezetett, hogy a növényt túltermesztették; mára a rózsák jelentős hányada elveszítette illatát. Mindemellett a belőle nyert olaj az egyik legdrágább esszencia: 1 kilogramm tiszta rózsaolaj előállításához 3-4 ezer kiló rózsára van szükség (ez milliós nagyságrendű rózsaszirmot jelent). Így egy 2 ml természetes rózsaolajat tartalmazó parfüm 1300 eurót is kóstálhat a piacon.
S ha már virág, meg kell említenünk a fűszernövényként ismert rozmaringot is. Népszerűsége a lengyel származású magyar királyné, Piast Erzsébet nevéhez fűződik (14. század). A legenda szerint először Piast Erzsébet készíttetett magának belőle egy alkoholos bázisú, gyomornyugtató vegyületet. A rozmaringesszenciát aztán a testére kente, miáltal megszületett a testpermet elődje (ez volt a híres magyar királyné vize).
A rozmaringra mint „a szegények tömjénjére” is szoktak hivatkozni, a kevéssé tehetős réteg ugyanis ezzel illatosította, díszítette ünnepekkor az otthonát. (Gondoljunk csak a rozmaringos kalapra a magyar népdalokban!)
A rozmaringos "magyar királyné vize" (Eau de la Reine de Hongrie).
Zárszó
A múzeum bejárása során az esszenciák megillatozására is marad időnk. Ezekkel – illatérzékenységem miatt – csínján bánok, az erőteljes illatú pézsmába például épphogy beleszagolok, de a számomra kedves rózsához viszont kétszer is visszatérek. Mennyei!
Ezért minden nőt, akinek fontosak az érzékek, a levendulától illatozó Pannonhalmára invitálok: legyenek az illatmúzeum vendégei.
