Miért éri meg egyik országból a másikba utazni egy kivizsgálásért, ha ennyi gond van körülötte? Miért dönt úgy egy jövendő édesanya, hogy a vajúdás közben felnyalábolja a családját? Ahány szülés, annyi magyarázat. Van az a szakmai stáb, amelyért érdemes hegyet mászni. Ma a szülésélmény mindent visz.
A kismamák főképp azért döntenek a magyar intézmények mellett, mert jobb a felszereltségük, otthonos a légkör, emellett a nővérkék is kedvesek. „Terhesgondozásra is Salgótarjánba jártam” – meséli az egyik füleki anyuka. „Egyre több anyatársam panaszkodik, hogy a hazai kórházakból ki van tiltva a magyar nyelv, az alkalmazottak nem akarnak (vagy nem mernek) megszólalni magyarul. Tarjánban nem hoztak kellemetlen helyzetbe azért, mert más vagyok. Pedig más voltam, mert a határon túlról érkeztem, palóc tájszólásban beszéltem, de ettől csak nagyobb figyelmet kaptam. Nálunk, ha kilógsz a sorból, a szemedre hányják. Nekem ez volt a pluszélmény.”
A szülésturizmus felhajtóereje Szlovákiában az, hogy akár egy megyén belül is eltérő lehet az ellátás. Nagyon nem mindegy, hogy melyik kórházban szül az anyuka. Mindegyik kórház ugyanannak a közegészségügyi rendszernek a része, mégsem azonosak a feltételek. A losonci magánkórházban például rengeteg a császármetszés, és nincs szoptatási tanácsadás. A 30 kilométerrel odébb fekvő Rimaszombatban már anya- és családközpontú a szemlélet, még szülésfelkészítő tanfolyamot is indítottak a várandós anyukák részére. (Az anyukák most meg a rideg légkörre panaszkodnak.)
Egyébként rendszerszintű probléma egész Szlovákiában, hogy a nők kiszolgáltatottnak érzik magukat. A szülésznővér fellebbenti a hálóinget, és már kaptunk is egy szurit a hátsónkba (valószínűleg „fájáserősítőt”, de senki nem tájékoztat, hogy éppen mi történik velünk). Fekszünk a szülőasztalon, és hipp-hopp, infúziót kötnek a karunkba... Vagy se szó, se beszéd, felfektetnek az asztalra, és az orvos méhszájtágításba kezd. Ennek okán fogadnak szülészorvost, s nyúlnak mélyen a zsebükbe a fiatal párok (hálapénz, te drága). A páciens fizet, ami – olykor egy hamis – biztonságérzetet ad. A szülésnél a kényelmi szempontok is dominálnak, ezért rengeteg a programozott császármetszés és a nem indokolt szülésmegindítás. Szlovákiában a császármetszések száma magas. Beleavatkozni a szülés természetes folyamatába egyre nagyobb divat: egyrészt az anyuka nem akar fájdalmat, másrészt a fogadott orvos is siet, nem akar hétvégén dolgozni, órákig a vajúdó anya mellett ülni. Ám ezzel gyakoribbá váltak a komplikációk is...
Zsuzsa gátmetszés nélkül szeretett volna szülni, ezért ment Magyarországra. „Az itteni orvosom kinevetett, s kijelentette, hogy a gátmetszést nem kérik, hanem kapják a nők! A gátmetszést ugye azért alkalmazzák, hogy megelőzzék a durva repedéseket. De mikor alkalmazni kezdték, senki nem gondolta volna, hogy rutineljárássá válik, s ha kell, ha nem, sebészollót használnak majd az orvosok a szülésnél. Én a gátvédelem hívének tartom magam – de nem vagyok elvakult. Viszont nehezményezem, hogy nálunk az orvosok ritkán vállalnak alternatív szülést (ebben valahogy közmegegyezés van), és teljesen az orvos dönti el, hogy milyen legyen a vajúdás.
Végül egy budapesti dúla segítségével találtam meg a szülészorvosomat. Szerettem volna, ha a babát rögtön rám teszik, és a köldökzsinórt sem vágják el azonnal. Ma már bizonyított, hogy jót tesz a babának, például nem lesz vérszegény.
Miután elfolyt a magzatvizem, az apukám felvitt Pestre, ahol a Szent László Kórházban szültem. Sokáig vajúdtam, de nem siettettek, s miután megszületett a kislányom, egy órán keresztül otthagyták rajtam. Körülöttem a szobában minden nő gátvédelemmel szült, s ezen senki nem csodálkozott! A nővérek, a szülészorvos mindvégig, nyolc óra hosszat ott volt mellettem. Az orvosom azt mondta, csak rajtam múlik, hogy együtt dolgozom-e a fájdalommal... Második alkalommal vízben született meg a fiam. Pozitív élmény volt. Nem a kórházon múlott, mert állami kórházban voltunk, hanem az orvoson. Az én orvosom meg arra volt büszke, hogy már fél éve nem volt császármetszése. Ilyet nálunk soha nem hallottam.”
Andrea Salgótarjánban szült. „A környékünkön messze nem láttunk még babamozit, de itt már végeztek 3D-s vagy 4D-s ultrahangvizsgálatot, fotót és videót is kaptunk emlékbe, persze illeték ellenében. Az itthoni társadalombiztosító nem térített mindent, mert csak akkor fizet, ha nálunk az a vizsgálat nem elvégezhető. De ilyenkor nem számít a pénz. Mifelénk az orvosok a programozott szülést szeretik, szombat-vasárnap nem jönnek be, hiába dugtál hálapénzt. »Majd szerdán jöjjön be, anyuka, és megszülünk!« Nálunk a tesztek is furcsa eredményeket adnak, nem egy barátnőmmel közölték, hogy a szíve alatt hordott magzat Down-szindrómás. Tarjánban komplexebb ultrahangot kapott, és kiderült, hogy nincs semmi baj, csupán több babakelengyét kell venni, mivel ikerterhességről van szó.”
Tünde is Tarjánban
„Huszonhét éve ugyanahhoz a salgótarjáni nőgyógyászhoz járok. A lányom nem fordult meg bennem, és lábbal szeretett volna a világra jönni. Szerencsére átfordították, s hál’ Istennek, termész tes úton szültem meg. Otthon nem úsztam volna meg császár nélkül. A tarjáni szülészet rooming in rendszerben működik, az újszülöttek a nap 24 órájában az anyukák mellett vannak, és becsületesen felkészítik a kismamákat a szoptatásra. A korai hazabocsátást is támogatják, magas és országosan elismert a magzatok ultrahang-diagnosztikája. Fontos a gátvédelem, ennek is kellő figyelmet szentel az itteni orvosgárda. Alternatív szülőszoba is rendelkezésre áll, ahol sarokkád, franciaágy, mobil CTG-készülék és vajúdólabda van. A meleg vízben könnyebb ellazulni, fájdalomcsillapító hatása van, a gátsérülések ritkábbak vagy kisebbek...”
Amit érdemes tudni!
Mi a teendő, ha külföldön születik a gyermek? Egy esetpélda Salgótarjánból: a Szent Lázár Megyei Kórházban szül a kismama. A szülők szlovákiai magyarok, nincs magyar állampolgárságuk. Az újszülött baba ideiglenes magyar anyakönyvi kivonatot kap, ezt hivatalos fordítóval le kell fordíttatni szlovák nyelvre, és elvinni a szlovákiai anyakönyvvezetőhöz. Ő elküldi azt a szlovák belügyminisztériumba, ahol kiadják a szlovák állampolgárságot igazoló anyakönyvi kivonatot. Ez másfél hónap. Megint utazik a család, mivel gyerekestől el kell menni a budapesti szlovák nagykövetségre, hogy saját útlevelet igényeljünk a babának. Amíg ez nincs elintézve, hivatalosan nem hozhatnánk át a határon a gyermeket. Az ügyintézés időigényes. Gyakori jelenség a hivatalokban, hogy ritkán tudja a jobb kéz, mit csinál a bal.
A szülésélmény mindent visz
Az édesanyák egymás kezébe adják azoknak az orvosoknak az elérhetőségét, akiknél a vágyott szülésélményt megtapasztalhatják. A szülésélmény ugyanis kulcsélmény: megerősíthet – de akár életre szóló trauma is lehet. Az utóbbit minden édesanya igyekszik elkerülni. Vannak várandósok, akik az utazás terhét vállalva, néha több megyehatáron átkelve indulnak egy másik országba szülni. Hiszik, hogy ott minőségibb szülésélmény várja őket.
Füleken és környékén: nem csupán fogorvoshoz, bőrgyógyászhoz járnak át az emberek, de a szakorvosokat is igénybe veszik – sokan már egyenesen Budapest felé veszik az irányt. Emellett divatba jött kihasználni a prémium szűrővizsgálatokat: akinek a pénztárcája engedi, célba veszi például az Istenhegyi Magánklinikát. A teljes szűrés egész napos, a csomagajánlatok százezertől kétszázezer forintig mozognak.
Mi az a programozott császármetszés?
A hazai gyakorlat előnybe helyezi a kényelmi szempontokat: rengeteg a programozott császár. Ez azt jelenti, hogy akkor is császármetszést hajtanak végre az anyán, ha az orvosilag nem indokolt (farfekvés vagy mélyen tapadó lepény lehet az objektív ok). Vannak kórházak, amelyekben minden második szülés császármetszés. Néha az anyukák is ódzkodnak a hüvelyi szüléstől – pedig itt utána jön a fájdalom. A nők azt tartják, hogy császármetszés esetén nem kell végigszenvedni a vajúdást, a szex is könnyebb utána, hisz nem sérülnek „ott lent”, a babánál ebben az esetben nem léphet fel oxigénhiány (s ezzel agyi károsodás) stb. Nem tudatosítják, hogy komoly hasi műtétről van szó. Az orvosnak csupán öt perce van arra, hogy kivegye a babát, mert csak addig nem kap az altató hatásából.
Szülésindítás
Szülésindítást is csak orvosilag indokolt esetben szabadna végezni, például túlhordás esetén, vagy mikor fennáll a magzati vagy anyai egészségkárosodás veszélye. (Vigyázz, nem azonos a programozott szüléssel!) Szülésindításra csak az anya és a baba érdekében kerülhet sor, mert indokolt befejezni a terhességet. Tudjuk azonban, hogy sokszor nem ez történik. Sokszor kényelmi szempontok miatt (siet az orvos) kötik be az anyukának az oxitocininfúziót, mely fájásokat generál, s ezzel beindul a méhizomzat ritmusos összehúzódása. Sokszor semmi nem indokolja a szülésmegindítást, mégis sor kerül rá – és rutinszerűen alkalmazzák a burokrepesztést is.
