Már nincsenek igazi férfiak – mondják a nők. Azoknak a férfiaknak a szemébe, akikkel kikezdenek.
Egy nő mindig talál valamit egy férfin, ami nem tetszik neki. Azt a férfit aztán besorolja a tökéletlenek közé. Öreg hiba.
(© Lara Zankoul)
Mire vágynak a nők?
Olvassunk csak bele a házassági hirdetések rovatába! Hány elegáns, attraktív, intelligens, jó humorú, kedves, egyetemet végzett negyvenéves nő keres „kisfiús lelkületű érett férfit”, aki legyen „úriember, világot járt, kényelemszerető és kalandot kedvelő, intelligens, művelt, szellemes, ugyanakkor romantikus lelkű, kulturált, művészeteket és sportot kedvelő, erős, de gyengéd, érzékeny és odafigyelő, felnőtt és anyakomplexustól mentes, legalább 180 cm magas, 38-43 éves, aki kényeztetni és védelmezni fog engem, megismerteti velem a világot”, s amiért a hölgy „örök szerelmet” ígér neki!
Száz meg száz ilyen és hasonló hirdetés jelenik meg a lapokban. Ha valahol létezik is olyan férfi, aki megfelel ezeknek a kívánalmaknak, nem a negyvenéves nők, hanem a húszévesek közül fog párt választani magának! És azok a negyvenéves férfiak, akik esetleg válaszolnak az ilyen hirdetésekre, általában nem daliásak, hanem kényelmes és humortalan pasasok, és kizárólag az anyjukat fogják keresni a nőben.
Lassan úgy tűnik, mintha a nők nem is akarnák, hogy legyenek igazi férfiak. Talán már nem is tudják, mihez kezdenének velük.
Van egy elméletük arról, hogy ha van is valahol egy rendes pasi, azt már régen lekapcsolta valaki. Rendes pasikat így aztán nem ismernek. Csak olyan nőket ismernek, akik ugyanazt szajkózzák, amit ők, hogy „nincsenek igazi férfiak”. Egy kutató közvélemény-kutatást végzett a nők között. Egyetlenegy nővel sem találkozott, aki azt mondta volna, hogy a világon rengeteg remek pasas van. Várt tíz évet, és újra kérdezett. De nem változott semmi.
A legtöbb férfi szereti a női társaságot. A nő fürge eszét, humorát – hogy ne is beszéljünk a nő csábos idomairól, illatáról és ízeiről. A feminista lelkű férfiak együtt éreznek a nőkkel, és sajnálják, hogy nincsenek igazi férfiak. (Ők persze a nagy kivételek, úgy gondolják, hogy ők bezzeg igaziak.) Voltak, akik kézikönyveket is írtak a nőknek a tao szexről, a ciao szexről, a mao szexről. A nők erre még többet szomorkodtak, hogy nem kapják meg a boldogságot, amelyre rászolgáltak, és amelynek valahol léteznie kell. Valahol, ott, ahol az igazi férfiak is vannak. Olyan nők is voltak, akik ezt a sok cikket elolvastatták életük párjával, abban a reményben, hogy megváltoznak. De a férfiak csak átlapozták a könyveket, és azt mondták: „De hiszen ez bolondot csinál belőletek, ti meg beveszitek szőröstül-bőröstül! Az teljesíthetetlen, amit itt leír! Hogy-hogy, ma nincs sör a vacsorához?”
Ha a nő olyan férfi után vágyik, aki legalább felerészben megfelel a felsorolt kívánalmaknak – igazából a sármos pasit keresi. Mert a sárm az, ami tájainkon a férfiakból teljesen hiányzik. (A nők ugyanis a nagy egyenlősdi közben elfelejtették a sármos férfit, nem kívánták meg a pasitól, hogy udvarias és kellemmel teli legyen.) Ezért a mai férfiak nem tudják, mi a sárm, és lehetetlen pasasok váltak belőlük. A sárm olyan valami, ami nem jön magától. Meg kell szenvedni érte. Viszont aki veszi a fáradságot, és „dolgozik magán” – kitűnik a tömegből. A sármos férfi figyelmes, ötletes, kellemesen magabiztos, és a figyelme csakis a nőre irányul. Érdekli minden, ami a hölgyet érdekli. A sármos férfi társaságában a nő jól érzi magát, viselkedése könnyed, kötetlen, elfelejti napi problémáit, melegség támad a szívében. A sármos férfi ugyanis előhozza a nőből a nőiességet, a szépséget és öntudatot.
Mutassa meg, hogy van
Sok férfi abban a meggyőződésben él, hogy nincsenek igazi nők. Ezért adjunk alkalmat a pasinak, hogy megmutathassa sármos természetét. A megfelelő hőfokot szállítani tudja egy jó beszélgetés, a sokatmondó, hosszú tekintetek, a nem feltűnő, véletlen érintések, itt-ott egy mosoly, gyengéd kézfogás vagy röpke ölelés, az elismerés és a csodálat szavai, az erotikával teli pillantás.
Tévedés ne essék: mindez a nő részéről, mert ezek a jelzések adnak alkalmat az igazi férfinak, hogy az tudjon gyengéden megnyilvánulni.
A férfi sármját elő kell hívni, mert az nem tud megnyilvánulni, ha az „adjon istenre” nem érkezik „fogadj isten” – ha a nő nem viszonozza a figyelmet. Ha a nő nem küld a férfi felé jelzéseket, a sárm kialszik, és a férfi egy házzal odább megy.
Az utolsó tanács: Ne akarja a nő a férfitól, hogy mindjárt az elején örök szerelmet fogadjon neki. Minden igazi férfi képes a nagy szerelemre – és ha szakít a nővel, az csak annyit jelent, hogy nem akarja a nőt meggyűlölni. Amikor az igazi nő észreveszi, hogy vége a szerelemnek, hagyja a férfit elmenni. Ne féljen, jön majd másik.
