„A politikában, ha azt akarjuk, hogy valamiről beszéljenek, egy férfit kell megkérni, ha azt szeretnénk, hogy valamit megcsináljanak, akkor egy nőt”– mondogatta Margaret Thatcher, azaz a Vaslady, akinek kabinetjében rajta kívül mégis csupán egy hölgy kapott helyet, de az sem hosszú ideig.
Útja nem volt egyszerű. 5 alkalommal szenvedett vereséget a képviselőválasztásokon – más biztosan feladta volna. Nem egy férfi riválisa azzal győzött, hogy a megfelelő emberekkel golfozott. Thatchert leereszkedően kezelték.
Az első brit női miniszterelnök 1925 októberében Granthamben látta meg a napvilágot. Édesapja, Mr. Roberts, vegyesboltjuk vezetése mellett a település polgármestere is volt. A haladó szellemű apa fontosnak tartotta, hogy lányai tanuljanak. Kötelezővé tette számukra az olvasást: Margaretnek és testvérének minden héten két könyvet kellett elolvasniuk, s közülük csak az egyik lehetett regény. A granthami polgármester emellett elvárta, hogy gyermekei naprakészek legyenek a politika terén is. Épp ezért Margaretet különféle gyűlésekre vitte, s naponta átbeszélte vele a legfrissebb eseményeket.
Út a miniszterelnöki posztig
Margaret volt a család első tagja, aki egyetemre ment, hogy Oxfordban vegyésznek tanuljon. Az egyetemi évei alatt kezdett aktívan politizálni a konzervatívok színeiben. Az 1950-51-es választásokon ő volt a párt legfiatalabb jelöltje: a parlamentbe ugyan nem került be, viszont kitapasztalta, hogyan is működik a politika. Nem beszélve arról, hogy a kampány alatt ismerkedett meg férjével, az üzletember Denis Thatcherrel. Kapcsolatuk ugyan nem volt szerelem első látásra, de a Vaslady határozottsága már ekkoriban megmutatkozott. Tudtam, hogy ez a férfi jó apja lesz a gyermekeimnek – mondta később a házasságáról. Tulajdonképpen apát választottam a gyermekeimnek, és nem férjet magamnak. De az évek során lassan beleszerettem.
Amikor 1959-ben végül bekerült a parlamentbe, vele együtt 25 képviselőnő volt. Egy elszeparált teaszobát tartottak fenn a Westminsterben a képviselőnők részére – a parlamenti klubba, ahol az ügyek eldőltek, nem volt esélyük belépni!
Házasságukból egy kétpetéjű ikerpár, Mark és Carol született. Mrs. Thatcher a szülést követően sem ült sokáig a babérjain: a korabeli szokásokkal ellentétben hamarosan visszatért a munkához. Ételkémikusként dolgozott, az ő kutatócsoportja fejlesztett ki egy adalékanyagot, mellyel a fagylalt könnyebben tálalható. A közkedvelt csavart fagyit tehát neki is köszönhetjük.
1959-ben Margaret álma végre megvalósult, a sikeres választások eredményeképp parlamenti képviselő lett. A 60-as években az ellenzékbe szorult konzervatívok árnyékkormányában jutott neki hely, majd 1970 és 1974 között oktatásügyi miniszterként tevékenykedett. Megosztó személyisége már ekkoriban a felszínre tört: Tejrablónak nevezték, mivel megvonta az iskolás gyermekektől az ingyenes iskolatejet. Ennek dacára 1975-ben, első nőként a konzervatívok pártjuk elnökévé választották.
Pártelnökként is érték támadások, a szavazópolgárok szintén gyanakodva méregették. Még csúfnevet is kapott, csak úgy nevezték T.B.W. – That Bloody Woman, vagyis Az átkozott nőszemély. Sok kritikát kapott éles hangjáért, slampos ruhatáráért és kusza fogsora miatt is. Ám Thatcher nem tört össze a kritika súlya alatt: segítséget keresett. Ő lett az első politikus, akinek image-át kitalálták. Az emlékeinkben élő, elegáns angol lady megjelenést egy televíziós producer, Gordon Reece találta ki. Beszédén pedig – Laurence Oilivier közbenjárására – a National Theather beszédtechnika-tanára javított. A gyakorlatoknak hála a Vaslady hangja mélyebb, beszéde megnyerőbb lett.
A választások kedvéért pedig még több önsanyargatást vállalt – mindössze két hét alatt 9 kilótól szabadult meg azzal, hogy reggel, délben és este is csak tojást és grapefruitot evett és teát ivott. A pozitív változás pedig eredményt is hozott, s az 1979-es választásokon a konzervatívok arattak győzelmet. Ezzel Margaret Thatchert, a brit történelemben első nőként, miniszterelnökké választották. Thatcher kemény kézzel, sokak szemében kegyetlen intézkedések sorával fogott hozzá az angol gazdaság meggyógyításához. Amelyik bánya vagy gyár nem volt nyereséges, azt bezárta, így megnövekedett a munkanélküliek aránya. A királynő, II. Erzsébet ugyan kötelességből fogadta őt a Buckingham- palotában, de úgy hírlik, nem lettek barátnők. A királynőnek ugyanis nem tetszettek Margaret kegyetlen, bár eredményes intézkedései.
A karrier persze neki is sok fáradságába került: egyszer el is ájult az alsóházban. Korán észrevette, hogy nőként hamar észreveszik – de nem veszik komolyan. Női mivolta miatt nem hiteles! Egy idő után ezért kerülni kezdte a női témákat, nem harcolt tovább azért, hogy az adózásnál kedvezményt jelentsen a gyereknevelés. Ezt a feministák sokszor a szemére hányták, és igazuk is volt!
A győztes csata
Népszerűsége egyre zuhant mikor 1982-ben Argentína lerohanta az angolok apró gyarmatát, a Falkland-szigeteket. Az eredménytelen diplomáciai csörték után Margaret Thatcher – rászolgálva a szovjet újságírók által még 1976-ban ráragasztott Vaslady névre -, háborút indított a falatnyi területért. Nagy lépés volt ez tőle, hiszen nemcsak Argentínáról szólt az összecsapás. Az USA saját érdekeltségeit féltette a térségben, míg Franciaország rakétákat szállított volna Perunak, Argentína legfőbb szövetségesének. A Vaslady azonban nem hátrált, s tíz héttel a támadás után újra brit zászló lobogott a Falkland-szigeteken.
A győzelem híre meghozta Thatcher számára a népszerűséget és az 1983-as választásokon az újabb győzelmet is. A következő ciklusban megküzdött a bányászokkal, akik kerek egy évig sztrájkoltak, míg végül sztrájkalapjukból kifogyott a pénz és hátrálni kényszerültek. Az erős államnő az IRA-nak sem engedett, pedig az még pártjának konferencia-helyszínét is felrobbantotta. Magabiztos fellépésével, határozott döntéseivel megosztotta a brit társadalmat: intézkedései hatásosak voltak ugyan, mégis rengeteg ellensége volt. Ennek ellenére a következő választásokon is győzedelmeskedett, s ezzel ő lett a Downing Street 10 legkitartóbb bérlője. 1990-ben azonban végérvényesen magára haragította a briteket. Az újfajta adók ellen tiltakozva ezrek vonultak az utcákra, s csaptak össze a rendőrséggel. A Vaslady pedig életében először meghátrált. Annyi befolyása maradt csupán, hogy megnevezze utódját. Így lett miniszterelnök Jonh Major.
A Korona című Netflixes sikersorozatban Gillian Anderson színésznő formálta meg Margaret Thatcher karakterét.
A félelmetes retikül
– A táskám az egyetlen biztonságos hely a Downing Streeten – tartotta Margaret Thatcher. Számára a retikül ugyanis – csak Launer-modell jöhetett szóba – igazi munkaeszköz volt. Ha nagyon belemelegedett a vitába, azzal csapkodta az asztalt. A Gorbacsovval való első találkozók idején, hogy nyitottságát jelezze, egy, a követeléseit tartalmazó lapocskát csúsztatott vissza sokatmondóan táskájába. Az 1984-es EU-csúcson viszont azt mondta: Kérjük vissza a pénzünket, s a retiküljét nyomatékul a tárgyalóasztalra vágta. Hiszik vagy sem, az akciója eredményes volt.
Lady Thatcher tökéletes megjelenésével: visszafogott színű kiskosztümjeivel (a világosabb színek a királynő kiváltságai voltak!), sáljaival és elengedhetetlen gyöngysorával stílust teremtett. Tökéletes frizurája szintén a csinos angol lady benyomását keltették. Szolid eleganciáját pedig élete végéig megtartotta. Tökéletes megjelenése mellett háziasszonyként is a maximumot igyekezett nyújtani: a miniszterelnökséggel eltöltött tizenegy év alatt nem volt szakács a Downing Streeten. A vacsorát minden este maga főzte családja számára. Bár a politikát mindenek elé helyezte, ha kellett, akár gondoskodó is tudott lenni. Testőre, Barry Strevens könyvében hosszasan ecseteli, hogy a miniszterelnöknő hogyan törölt le egy adag kutyagumit a cipőjéről, nehogy belekenje azt a szőnyegbe, vagy épp azt, hogy Lady Thatcher karácsonyi díszbe öltöztette rezidenciáját és alkalmazottait megajándékozta.
1972-ben oktatási miniszterként került be a kabinetbe. „Csak azért választottak be maguk, közé, hogy legyen köztük egy nő is. ...., hogy problémás esetekben elmagyarázzam, hogyan gondolkodnak a nők.” Akárhányszor szólásra emelkedett, az ellenzéki képviselik azt kiabálták: Ditch the bitch! Ki a szukával!
Az egymással eltöltött évek alatt pedig férjével is egymásra hangolódtak. Olyannyira, hogy mikor Denis 2003-ban rákban meghalt, a végső búcsúkor Margaret Thatcher csak annyit bírt mondani: Ő jelentette a fényt az életemben. Majd hozzátette: Követni szeretném a férjem minél hamarabb.
Férje halálát követően Lady Thatcher több kisebb agyvérzésen esett át, s az időskori dementia tünetei is egyre jobban elharapództak rajta. Orvosai azt tanácsolták számára, hogy kerülje a nyilvános szereplést. Bár visszavonultan élt, orvosai tanácsának sosem tett maradéktalanul eleget. Mikor 2007-ben a brit parlament épületében életnagyságú szobrot állítottak számára, még megcsillogtatta jellegzetes, karcos humorát: Egy vas szobornak talán jobban örültem volna, de jó lesz a bronz is… Legalább nem fog rozsdásodni.
