Nem könnyű szép nőnek lenni, még magasabb berkekben sem. Az sem mindig szerencsés, ha nem csupán szépek vagyunk, de okosak is – és irigyelt családból származunk, például olyan apukánk volt, akit mindenki ismer. Juhász Anna irodalmár Juhász Ferenc költő lánya, és a magyar irodalmi élet egyik legsikeresebb szervezőjeként tevékenykedik. Hogyan küzd meg a felé irányuló irigységgel és féltékenységgel, mit jelent számára nőnek lenni? Többek közt ezekről is kérdeztük.
„Az irodalom világnézet” – vallja Juhász Anna irodalmár. Egyik kedvenc írójaként Szabó Magdát említi, aki erős női karakterein keresztül minden korosztályhoz szól: ír lázadásról, dühről, belenyugvásról, irigységről, féltékenységről, családról, gyermekvállalásról vagy éppen a lemondásról. Ezek a témák és érzések az ember és a nő mindennapjainak a valóságát képezik. Vajon mit jelentenek ezek egy irodalmár számára?
– Az irodalmárok világa a kívülállók számára sokszor egy zárt világnak tűnhet. Te ebben a világban egy csinos, divatos nőként tevékenykedsz már évek óta. Hogyan sikerült elfogadtatnod magad?
– Azt hiszem, egyre többen nyitnak a művészetek felé. Ez örvendetes. Tizennyolc éve dolgozom itthon az irodalom világában, és ez a lassan két évtized bebizonyította, hogy nem a külső, hanem a belső érték számít. Hitele annak van, aki szívvel és őszintén dolgozik, aki felkészül, és akinek van elképzelése arról, hogy mit szeretne. Véleményem szerint ez minden munkával így van, de egyben saját tapasztalat is.
– Ha már a divatos, csinos kifejezéseket említettem – származott ezen tulajdonságaidból, adottságaidból valaha hátrányod? Éreztél emiatt irigységet mások irányából?
– Az irigység egy olyan folyamat az emberben, ami rombol és hátráltat. Valami, ami ellen küzdeni kell, ha megjelenik. Irigységből nem lesz szabadság és építkezés, se emelkedés. Sokszor küzdök mások rám vetített érzéseivel, olyanokkal is, amelyek nem is az enyémek, mégis befolyásolhatják az életemet.
Korábban nehezebben viseltem az intrikát, az emberi rosszat. Költő édesapám szavait tartom szem előtt: „Tűzliliom az éjszakában, / én nem hiszek a csalogány szavában, / én nem hiszek a bölcs emberi rosszban, / én nem hiszek az emberi gonoszban.”
– Tudnivaló, hogy szereted Szabó Magdát. Az őz című regényében sokakat szíven üt a benne ábrázolt női rivalizálás. Még maga az írónő is azt mondta, hogy ha teheti, nem olvassa újra, mert fél tőle. Te voltál a regény nagykövete a Poket zsebkönyvek sorozatában...
– Kedves barátom, Vecsei H. Miklós vetette fel, hogy a Poket sorozatban legyen Szabó Magda-könyv, én pedig tiszta szívvel ajánlottam Az őzt. Miután a jogörökössel, Szabó Magda keresztfiával, Tasi Gézával lezajlott az engedélyeztetés folyamata, elindultunk mi is a könyv felé – akkoriban sokat beszélgettünk a két főhősnőről. A könyv nem csupán egy szerelmi háromszögről szól, mélyebb mondanivalója van. Azt is fejtegettük, hogy milyen élethelyzetben született meg: 1959-ben, mégpedig hosszú hallgatás után, mikor a költő, tanító Szabó Magda már minden tudásának birtokában volt. Mint oly sok regényében, a fény és sötétség, a jó és rossz kettősét állítja elénk, két női sorsot tele indulattal, féltékenységgel, végzetességgel. Többször elolvastam a könyvet, ami már elsőre égette a kezemet, mint a tűz. Számomra máig ez a legnagyobb hatású kötete.
– Egyszer azt nyilatkoztad, hogy Szabó Magdával személyes kontaktusod is volt, hisz levelezett a nagynéniddel, Gutai Magda költővel. Te mit tanultál meg Szabó Magda regényein keresztül magadról vagy akár a női lélekről?
– Szabó Magda a könyveivel végigvezet bennünket egy önismereti úton. Máshogy olvassa a regényeit egy fiatal lány és egy anya, mert különböző rétegeket hordoz magában a szöveg. Olyan írónő ő, aki sokat segít abban, hogy megismerjük saját életünket és szerepeinket. Most, hogy épp munkaúton vagyok, az útra ismét egy Szabó Magda-könyvet hoztam magammal, a Katalin utcát. S ismét csak édesapám szavai vannak előttem: Szabó Magda „szavainak rózsa-illata van..., benne az élet sűrűsödött és torlódott arannyá és kék higannyá”. Szabó Magda hősnője általában küzdelmes úton jár, harcot folytathat saját magával vagy akár az édesanyjával, s küzdhet a munkájáért, az otthonáért, a szerelméért, a figyelemért – de mindig reflektál az őt körülvevő világra. Rajtunk múlik, hogy mit veszünk észre a könyveiben, illetve mit emelünk át belőlük a saját életünkbe.
– Az őzben a főhősnőnek rengeteg féltékenységgel és irigységgel kell szembenéznie. Te magad mit tudsz kezdeni az irigységgel? Hogyan reagálsz, mikor valaki irigyli azt, amit csinálsz?
– Nem tudom, tudunk-e sokszor vak, ártatlan és tiszta Graff Angélák lenni – legalábbis én ilyennek látom a kötet meghatározó alakját. Talán ez a jellem, ezek a tulajdonságok a mai felgyorsult világból már kikoptak. Mindenesetre nálam az elfogadás és türelem a főszereplő: ha megdobnak kővel, nemhogy kenyérrel, de semmivel sem dobok vissza. Megvárom, míg megérkezik a megértés. Megtanultam mára, hogy az életben semmit nem kapunk ingyen, és csak a befektetett munkának lehet eredménye. Talán a türelem mellett a szeretet tud az az erő lenni, ami megváltoztathat bizonyos indulatokat.
– Ha valaki irodalmi műveken keresztül ásná bele magát az irigység témájába, Az őz című regényen kívül mit ajánlanál?
– Az irigység egy indulat, amikor valaki vagy valakik másra vágynak, mint amilyük van. Más boldogsága, ereje, hite, más élete válik idollá, és ahhoz igazodik az ember. Ha innen nézzük, szinte az összes korszakos dráma számba vehető a témában, vagy olyan régi mesék ezer feldolgozásban, mint az Árgyélus királyfi és a Szentivánéji álom.
Az olvasás mankó tud lenni a valósághoz, de persze kérdés, megtaláljuk-e a számunkra megfelelő könyvet.
– Irodalmi estjeiden is sokszor foglalkozol ezekkel a témákkal. Miért tudják szerinted nagyon nehezen kiűzni magukból a nők az irigységet? Sőt, az irigység témája kapcsán megkerülhetetlenek a közösségi oldalak. Ott aztán nagyon nehéz nem irigyelni egymás életét – mindenki boldog, művelt, házasodik, nyaral...
– Mondjon bárki bármit, még mindig az érzéseink a legfontosabbak a világon; s az irigység is egy erős érzés. Nagyon szeretek szakemberek, például pszichológus bevonásával programot szervezni, így egy-egy jelenséget több nézőpontból járhatunk körbe. Indulataink és párkapcsolataink örök és visszatérő témáink, ezeket dolgozzuk fel leginkább. Hiszek abban, hogy érdemes őszintének és közvetlennek lenni: ami jó, azt meg kell osztani, de nem fölényből, hanem boldogságból. Nem kell többet mutatni, mint amink van; érdemes jó úton járni és szeretni az életet minden nehézségével együtt. Ez a legnagyobb emberi feladatunk, és célszerű minden felületet erre használni.
– Említetted, hogy életed legnagyobb fájdalmait lányok okozták. Hogy tudtad ezeket feldolgozni? Mi az, amit ezekből a fájdalmakból megtanultál?
– A legnagyobb emberi csalódás az árulás. Ennek feldolgozása fájdalommal jár, és nagy kihívás újra felépíteni a bizalmunkat a világ és az emberek iránt. Én mindig nehezen küzdöttem meg az elengedéssel, mert nem találtam okokat a történtekre. Sajnos, ezt az érzést többször átéltem, s itt is az idő segített és az, hogy megértettem: a gyarlóság is az emberi természet része.
– Mit gondolsz, hogy tudnák a nők valóban támogatni egymást? Te hogy tudod akár hosszú éveken keresztül támogatni egy-egy barátnődet?
– Én szeretek támogatni másokat, saját munkám által másoknak lehetőséget adni, bevonni minél többeket az alkotói folyamatba – ezt tudják rólam a barátaim, munkatársaim is. Estjeimen a női szerzők is visszatérőek: éppúgy fókuszban van Kaffka Margit, Hervay Gizella, Nemes Nagy Ágnes munkássága, mint akár Szabó T. Annáé.
– Számodra mit jelent nőnek lenni?
– Szeretek nő lenni. Szeretem a világot, a szépséget, a szárnyalást, a mosolyt, a szépet – és szeretem az erőt, a harcot, a küzdést és a teremtést is. És szeretek lány lenni: a szüleim lánya, feleség és most már mindenekelőtt anya: Mimi édesanyja, aki öt évével egy tiszta, éteri, jóságos tanító az életben. A jövő ígérete.
