Egy jó történetnek ereje van, az emberben még sokáig ott munkálkodik.
Böjte Csaba szerzetes atya írja új könyvében, hogy észrevette, egyik árvaházi kislányuk sírdogál. Mikor meg akarta vigasztalni, a kislány csupán azt kérte tőle: Játszódjuk azt, hogy a pap bácsi megtalál! A kislány nem azt kérte tőle, hogy építsen neki egy babaházat, vegyen neki fagylaltot vagy más megfogható javat. Inkább arra vágyott, hogy általa váljon valakivé, keresse és találja meg őt is valaki, tartozzon végre valakihez...
Mikor a karácsony üzenetéről, a szeretetről írunk, nem tudjuk ennél szebben elmesélni a lényeget.
A legismertebb (és legaktuálisabb) karácsonyi történet az, hogy 1914 karácsonyán a szembenálló katonák szögre akasztották a fegyvereiket, s előmásztak a lövészárkokból. Dohánnyal, kis itókával és csokoládéval ajándékozták meg egymást, a fényképeiket mutogatták, egyes források szerint még közös karácsonyfát is állítottak.
A mai napig elszorul a torkom, amikor ezekre a jelenetekre gondolok, s rögtön feltámad bennem valamiféle idealista vágy: Miért nem hagyták abba ott és akkor a harcokat?
Mindkét fél láthatta, kivel is áll szemben, ki ellen harcol... Kisemberekkel, ugyanolyanokkal, mint amilyenek ők maguk: az addig uralkodó kép, az arc nélküli ellenség arcot kapott. Hogy a háború során többé ilyesmire nem került sor, az talán annak is köszönhető, hogy a mocskos és nyirkos lövészárokban a katonák emberiségbe vetett hite is csorbult.
S onnantól már tényleg csak az lebeghetett a szemük előtt, hogy – a világtörténelem talán legértelmetlenebb konfliktusában – legyőzzék egymást. Hogy mielőbb hazamehessenek...
Juhász Gyula: Karácsony felé
Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben....
Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben....
És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.
