Elsőnek Zakopanéba zarándokoltunk el, ebbe a legmagasabban fekvő városkába, amely a mi Tátránk ívével szomszédos.
Zakopane múlt századi hírét az egészségturizmusnak köszönheti. (© Fotók: Papp Viki, Németi Róbert, Cséfalvay Á. András)
A vendégszerető gorálok kocsikon vitték fel a tüdőbetegeket a hegyi legelőkön fekvő pásztorházakba. Majd megjelentek a sportolók, s 1911-ben megrendezték az első síugró bajnokságot.
Itt mindig van hó, ezért főleg télen szeretik a turisták.
Sok a turista, de azért mindig akad egy csendes utca, egy kis faház, ahol átmelegedhet az ember. (A STRH bisztró reggelije csodás!)
S amit mindenképpen meg kell kóstolni, az a füstös ízű grillezett sajt áfonyaszósszal.
Nagyszerű program lehet egy családi szánkóverseny vagy egy romantikus lovaskocsizás.
A chochołówi termálfürdő látogatói megállnak Zakopanéban, isznak egy jó teát, és megsimogatják a jámbor alpakákat.
Nálunk, a Csallóközben idén bizony nem sok hó esett, a megemelkedett belvizek viszont befagytak, és olyan történt, amire sem én, sem az idősek nem emlékeznek: természetes jégpályák keletkeztek a szántóföldeken.
A legszemrevalóbb közülük a nyéki öreg ág volt, a 700 méter (!) hosszú meder csak úgy vonzotta a korcsolyázókat.
A falu önkéntes tűzoltói forralt bort és teát osztogattak, és reflektoraikkal este is megvilágították ezt a természeti szépséget...
Sokan kérdezték: Miért jött fel a belvíz a földeken? Nincs jó hírünk, bizony a mértéktelen szántás a ludas: évek óta ugyanabban a mélységben szántják a talajt.
Eketalp alakul ki, így a talajvíz nem tud hová elfolyni. A gombafonalak megkötnék, de azokat kiirtotta már az ipari földművelés.
Jégfaragás a Tátrában
A hó után mi egészen a Tátráig mentünk, ahol az is kiderült, hogy a jég nőnemű anyag. A Kőpataki-tó mellett meglestük az épp versenyző jégfaragókat. S nem csupán a szobrászokat – szobrásznő is érkezett egy mediterrán országból, Spanyolországból.
A kétnapos nemzetközi jégfaragó versenyre január végén került sor: ukránok, csehek, litvánok, lengyelek, magyarok, németek mérték össze jégfaragó tudásukat a Tarajkán. 50 tonna tömör jeget készítettek elő, a jelentkezők 35 jégszobrot faragtak ki...
Az igazi jégszobrászok a jeget is maguk állítják elő, hogy megfelelően tiszta és átlátszó legyen – ám a mi szobrásznőnk, Noemi Palacios Domenech és barátja, Fernando Elboj Cazcarra életükben először faragtak jégszobrot. Noemi büszkén mesélte, hogy a jeget nőnemű anyagnak tartják, mert nagyon érzékeny, könnyen törik és reped, ezért finoman kell vele bánni.
Zord volt az idő, ezért Noemiék a szobrukat a magashegyi felvonó lábánál alkották meg, nem a csúcson! De így is élmény volt a fotózás...
Tíz év óta először történt meg, hogy nem mehetett fel a csúcsra a sorrendben első jégfaragó páros, Noemi és Fernando (közbeszólt a zord idő). Noemi viszont így is elégedett volt, mert kicsit tartott a kötélpályától: „A mi szobrunk egyszerű: a Földközi-tenger üdvözletét jelképezi. A terv egy kagyló volt, de sietni kellett...” – mondta.
Megtudtuk tőle, hogy kétezer éve farag jégszobrokat az ember, még Michelangelo is tanulmányozta a jégfaragást.
Következő utunk Lappföldre vezetett: egy magyar utazási irodával (Vista) indultunk el egy hatnapos útra. A főváros, Rovaniemi mellett landoltunk, a nagy meglepetést mégsem az itteni Télapófalva postája jelentette – még ha mesebeli érzés is volt az északi sarkkör vonalán álldogálni, s egy „ice hotel” jégből kivájt bárjában fogyasztani az üdvözlőitalunkat. (Felár ellenében még a pohár is jégből készül!) Számomra az út legnagyobb, szívszorító élménye a számikkal való találkozás volt.
Fehér nyírfaerdőkben és hóterhes fenyvesek közt haladtunk, legelésző rénszarvasokat láttunk, majd befagyott folyón siklott velünk a huskyszán... Az út végén pedig ott vártak a számik, akikről kiderült, hogy a nyelvrokonaink: szintén finnugorok.
Nyelveink között több azonosság van – például mindkét nyelv egyes számot használ a számnevek után (nem azt mondjuk, hogy öt kutyák, hanem öt kutya). A számik voltak Finnország őslakói, csak aztán jöttek a finnek, akik mind északabbra tolták őket.
A számik mindig is réntenyésztéssel foglalkoztak, s azzal foglalkoznak még ma is: Svédországban például ez az ő kizárólagos joguk.
Sajnovics János jezsuita szerzetes írt róluk először az 1700-as évek végén, aki felfedezte a nyelveink közti hasonlóságot. A számik arének mellett huskykat is tenyésztenek, és nem szeretik, ha a finnek lappoknak hívják őket, mert ezt lenézésnek érzik. Ők bizony büszke őslakosok, büszke számik.
Bevallom, itt megkóstoltam a népszerű számi ételt, a rénszarvaslevest. (Az íze nekünk, közép-európaiaknak kissé furcsa, de a lappok úgy fogyasztják a rénszarvas húsát, mint mi otthon a disznóhúst.)
Lappföldön kipróbáltunk még egy különcséget: a Botteni-öbölben jégtörő hajón utaztunk. Az út három óra hosszú volt, ezalatt jól meg lehetett figyelni, hogy a jégtörő hogyan hasítja fel a több deciméter vastagságú jégpáncélt. Tudni kell, hogy csak ezek a megerősített törzsű járművek képesek áttörni a jégtakarón, ami – a sarkvidéki hidegnek hála – négy hónapon keresztül borítja a Balti-tengert.
Mi nem érzünk semmi különöset, de azért hallani, ahogy felszakad a jég. A vastag jég! A hajó olyan, mint egy éles kés, átvágja a jeget. A hajótest is masszív.
Közben elképzeljük, hogy micsoda kemény telek köszönthetnek Lappföld tájaira. Itt teljesen természetes, ha a hőmérő higanyszála mínusz 30 fok alá süllyed... Az lehet csak a hideg! Lehetőség nyílik arra is, hogy az út közepe táján kiszálljunk a jégtörőből, és sétálgassunk az öböl csonttá fagyott vizén. A turisták azt szeretik legjobban, amikor szelfizni lehet... (Mert micsoda szenzáció! Mennyi like jön majd a képekre: szelfi egy jégtörő hajóval a háttérben!) Ezért sem meglepő, hogy a jégtörők mára Lappföld legkedveltebb turisztikai látványosságai közé tartoznak.
Azt tartják, hogy Lappföld Európa egyik utolsó olyan területe, ahol igazi kalandok várnak a látogatóra. Ezt mi száz százalékban megerősíthetjük.
Mi az a sarki fény, a híres aurora borealis?
Keletkezése a napszélnek köszönhető. A napszél tele van részecskékkel, melyek sok energiát hoznak magukkal a Napból az űrutazásuk során. A sarki fény csak akkor válik láthatóvá, ha erős hozzá a napszél. Amikor a napszél belép a Föld mágneses mezejébe, a protonok és elektronok elterelődnek a sarkok irányába – ezért látható a sarki fény a Déli-sarkon is, nem csupán északon.
Lappföld a rénszarvasok hazája, így ott legelésznek mindenhol. Óriási élmény megsimogatni egy ilyen hatalmas állatot, majd elbeszélgetni nyelvrokonainkkal, a büszke számikkal...
Nagy Zsóka
