Sikabony régi település volt, aztán a városhoz csatolták. Először az iskoláját szüntették meg, utána az óvodáját, a kultúrházát eladták a játszótérrel együtt, végül a város még azt a telket is pénzre váltotta, ahol a búcsút tartották. Ezzel aztán Sikabony megszűnt létezni – bevégeztetett!
Amivel viszont senki nem számolt: pár sikabonyi még mindig úgy gondolkodott a falujáról, ahogyan egy faluról gondolkodni illik. S a szikra lángot fogott: a falu kocsmáját nemrégiben közösségi házzá alakították át. Sikabony újjáéledt. A történet példa arra, hogy az akarat igenis csodát tehet.
A Sikabony Polgári Társulás elöl jár a jó példával. A szervezet munkásságáról Simon Ferenc elnökkel beszélgettem.
– A társulás alig két éve, 2012-ben alakult. Milyen célokat tűzött ki maga elé ekkor a lelkes sikabonyiak maréknyi csoportja?
– Sikabony korábban önálló településként létezett. Első írásos említése a 13. századból való, s csak 1960-ban vált Dunaszerdahely részévé. Idővel felszámolták az iskoláját, óvodáját, a kultúrházat. A helyiekből szerencsére nem veszett ki a lokálpatriotizmus. Az itt élők tudatában vannak annak, hogy honnan jöttek, és ragaszkodnak gyökereikhez. Tudják, hogy ők igenis sikabonyiak. Azelőtt pezsgő kulturális élet folyt itt: színjátszó kör működött, bálok és kulturált szórakozási lehetőségek szolgálták a közösségi életet. Ezeken a tradíciókon építkezve szerettük volna a helyieket összefogni – és erősíteni az együvé tartozás érzését. A közelmúltban új lakónegyedek épültek a falu kataszterében, folyamatosan nő a lakosság száma is. Szeretnénk, hogy az újonnan betelepülők is közösségünk értékes tagjaivá váljanak.
Manapság, mikor az elszemélytelenedés ölt egyre ijesztőbb méreteket, jó hallani, hogy vannak még, akik a közösségépítés emberközeli formáját választják.
– Egy szervezet életében talán az első lépések megtétele a legnehezebb. Hogyan sikerült a közösséget megnyerni az ügynek?
– Oda jutottunk, hogy nem volt olyan helyiség, ahol a sikabonyiak rendezett körülmények közt élhettek volna társasági életet. Az alakuló gyűlésre egy kisvendéglőben, a további gyűlésekre pedig a tagok lakásán került sor. Elsődleges célunk egy közösségi helyiség kialakítása volt. A régen kocsmaként üzemelő épület felújításához végül a város biztosította az anyagiakat, mi pedig egy évig dolgoztunk rajta. Már a felújítás során rengeteg támogatást kaptunk a helyi lakosoktól és a vállalkozóktól, akik tudatosították, hogy maguk hasznára is dolgoznak. Közben megszerveztük első Mikulás-ünnepségünket, és intenzív tagtoborzásba kezdtünk. Az első pillanattól kezdve keményen dolgozunk, állandó jelleggel programokat szervezünk. Ezzel sikerült elnyerni a helyiek bizalmát. Mára 290 tagot számlálunk, és bizony azt látjuk, hogy kinőttük a felújított házunkat, amely 85 ember befogadására alkalmas.
– Milyen területeket ölel fel a szervezet munkája?
– A gyerekektől egészen a nyugdíjasokig, minden korosztály igényeit kiszolgáljuk. A gyerekeket a már említett Mikulás-ünnepségeken kívül tökvájó nappal és gyermeknapi programmal várjuk. A felnőtteknek szilveszteri bált, farsangi batyubált vagy épp búcsúi mulatságot rendezünk. A nyugdíjasokat találkozók keretében látjuk vendégül. A hagyományokhoz igazodva nem maradhat el a betlehem, az adventi koszorú és a májusfa sem. De megemlíthetném a tradicionális disznóvágást, az egészségnapot vagy az anyák napi ünnepséget is. Szinte minden hétvégére jut valami. A Sikabony szülöttei című kiállításon helyi művészek, Simon Anikó üvegfestő, Sidó Balázs bőrdíszműves és Mátis Gábor fafaragó mutatkoztak be. Külön öröm, hogy dalos kedvű tagjaink énekkart alakítottak.
– Amit az imént felsorolt, azt egy tisztességes faluban legalább három-négy szervezet végzi el. Hogy lehet ennyi dologra odafigyelni?
– Mindenképpen kell hozzá egy jó csapat! Boldogsággal tölt el, hogy sok jó ember tevékenykedik körülöttem. Sok az érdeklődő fiatal, akikre számítani lehet. Ezúton szeretnék köszönetet mondani minden segítőkész, aktív tagunknak és támogatóinknak. Célom egy tevékeny nemzedék kinevelése, amelyik továbbhalad a megkezdett úton.
