A tiszta kék ég alatt, a zöldbe borult dombok közt, kacskaringós utcákon kicsi házak és rendezett udvarok nyúlnak le egészen a hegyig. Az egyik portán kakas kukorékol, amott kutya ugat, a faluszéli kertben a macska lustán nyújtózkodik a fűben. A festői tájon teljes a nyugalom.
Ám ebben a faluban nincs üzlet... Se más… Két hónapig elzárásban éltünk: vajon ki vásárol be az itteni kis öregeknek?
Önkormányzat, te mindenes!
A kis falvakban, bármi történik, a lakosok egyből az önkormányzathoz fordulnak. A polgármester így a mindenes szerepébe kényszerül. Rajta csattan az ostor, ha az állam hoz egy kedvezőtlen törvényt. Nem jók az utak? Emelkedik a szemétdíj? A lakosok csak azt látják, hogy a polgármester nem áll a helyzet magaslatán, hisz még azt sem tudta elintézni, hogy ne vigyék el a faluból a boltot. Az ingatlanok tulajdonjoga nincs rendezve, ezért a falu nem tud pályázni útfelújításra... Ez is a polgármester hibája lesz. Az egyik 274 fős településen az útépítés során nem rendezték a tulajdonviszonyokat, ezért 150 (!) tulajdonosa van az úttestek alatti földterületeknek. Manapság, mikor már több rajtuk a kátyú, mint a szilárd felület, a falu tehetetlen, mert anno a telekrendezés elmaradt. Megvenni a parcellákat pedig nincs miből.
Majd a polgármester megoldja!
Egy kisközségben másként működnek a dolgok, mint egy nagyközségben: itt mindenki ismer mindenkit. Hazamenet a polgármestert leszólítják az idős lakosok, elpanaszolják neki a gondjukat-bajukat. És a polgármester nem mondhat nemet! Mariska néninek elromlott a vezetékes telefonja, az idős Kovácséknál nem megy a televízió-szolgáltatás, Józsi bácsi a fizetetlen villanyszámláját akarja rendezni, Irci néninek sürgősen intézkednie kell a bankban külföldön rekedt fia ügyében, ámde karantén van... Kitől kérjen segítséget? Csakis a polgármestertől!
Mi, akik itt, a déli országrészben élünk, azt hisszük, hogy minden falu lakossága ezer fölött kezdődik. Mi, magyarok itt Szlovákiában annyira szétnyúlt vidékeken és régiókban élünk, hogy nagyon keveset tudunk egymásról... A gömöri magyar falvakban nem megy ritkaságszámba a kétszázas lélekszám.
Mozgóbolt és mozgópékség!
Az egyik 250 fős gömöri faluban jó három éve megszűnt az élelmiszerbolt. Az épület tulajdonost váltott, az új tulajdonossal nem tudtak megegyezni a bérleti díjban, így a Jednota kivonult a faluból. Utána próbálkoztak magánzók, ám ők is hamar lehúzták a rolót.
Közvetlenül a járvány előtt a környéket járó mobilbolt mentőövet dobott a falunak: azóta heti két alkalommal érkezik. Fél órát tartózkodik a faluban, majd továbbhajt. A választék szűkös, de legalább nem kell bebumlizni a városba. A mobilpékség minden reggel megáll a falu közepén: friss kenyeret, illatos pékárut hoz. Csak pár percig marad, és már megy is tovább. Aki nem szedi a lábát, lemarad!
Csőstül jön a baj
A járványhelyzet elején a mozgóbolt üzemeltetője megbetegedett, és két hétig nem jött. A fiatalok elautóztak a legközelebbi településre (20 kilométerre fekszik), és jól bevásároltak. Az egyedül élő idős nyugdíjasok pedig az önkormányzathoz fordultak...
A polgármester asszisztense karanténban csücsült (mert egy nem biztonságos településen járt szolgálati úton), ezért a polgármester végezte a nagybevásárlásokat. Több gyógyszertárt is megjárt, mire mindent megkapott (ez kéttáskányi gyógyszer). A tavaszi ültetési szezonban még magokból, palántákból is bevásárolt annak, aki kérte.
Körzeti falu
Az ilyen kicsi falvaknak nincs óvodájuk, iskolájuk, postájuk, de még saját irányítószámuk se. A körzeti községekben döntenek a sorsukról. A körzeti orvos is ott székel, aki sokszor bizony 14-18 települést is ellát. Így a karantén alatt az önkormányzatra hárult a receptek kiíratása. A nagybevásárlásokhoz a szolgálati autót használták, a pluszköltségek a falu számlájára íródtak, mígnem az egyik szemfüles asszisztens megtudta, hogy a TA3 Alapítványnál pályázni lehet az idősgondozással kapcsolatos rendkívüli kiadásokra. Így a kis település is kapott a támogatásból. Az összeg nem nagy, de fedezi a kéthavi pluszkiadásokat (ami nagy segítség)! Egy másik gömöri településen három felekezet működik. A karantén alatt a papok az önkormányzatnak küldték el a vasárnapi olvasmányt és prédikációt, hogy hordják szét a hívek között.
Nemrégiben telefonon beszélgettem gömöri barátnőmmel. Döbbenten hallgattam, hogy az ő kis falujukban nincsen élelmiszerbolt! Naivan azt gondoltam, hogy a hazai üzletlánc, a Jednota még a legkisebb településen is jelen van. Hát igen, nem is olyan régen minden településen volt egy kisbolt, ám azóta a fenntartó rájött, hogy csak veszít rajta...
Pénz, pénz, pénz!
A kistelepüléseken minden cent számít, mert minden település a lakosok számától függően kapja az évi állami juttatást. A járvány kitörése óta április végéig semmilyen plusztámogatás nem érkezett. Az állam még márciusban elfogadta a személyi jövedelemadók befizetési kötelezettségének elhalasztását – viszont nem gondolt a kisebb önkormányzatokra, melyeknek ez a fő bevételi forrásuk. Ezért rövid időn belül akár teljesen becsődölhetnek.
A személyi jövedelemadó kb. 70%-át minden hónapban a helyi önkormányzatoknak, a többi 30%-ot pedig a megyei önkormányzatoknak osztják vissza. Most viszont nincs mit osztani.
Régi palóc házak
Részmunkaidős polgármesterek
A legkisebb településeknek az állam fizeti a hivatal fenntartását, a közvilágítást, az internetet. Minden polgármester térden állva mondhat köszönetet, ha jut neki asszisztensre és félállású könyvelőre. A legkisebb községekben a polgármester is csak részmunkaidőben dolgozik.
Hívd a buszt, különben nem megy
A hegyek és dombok közt fekvő félreeső falukba csak naponta kétszer megy be a busz (ez a Csallóközben is előfordul). Kassa Megye Önkormányzata decemberben indította el az „Autóbusz hívásra!” kezdeményezést. Ha Józsi bácsi másnap szeretne a városban intézkedni, akkor telefonon kéri, hogy másnap a busz menjen be a faluba. (Hívás híján nem tér be a településre.)
Szlovákiában a legfrissebb adatok szerint 2927 település található, ami magába foglalja a falvakat, városokat és városrészeket egyaránt. Ebből 1125 település lakossága nem haladja meg az 500 főt, sőt, 142 településnek olyan kevés a lakosa, hogy még a százfős lélekszámot sem éri el. Ezek kistelepülésnek számítanak. Zömükben a polgármester csak részmunkaidőben dolgozik.
Jött a tolvaj, s elvitte!
A kis falvak lakossága elöregszik és vészesen csökken. Nyugat-Szlovákiában jóval magasabb az életszínvonal, mint a gömöri régióban vagy a keleti végeken. Gömörben például egykor közös portán éltek a családok: a szülők, a gyerekek, az unokák mindig hozzátapasztottak egy házrészt az öreg házhoz. Van, ahol a teleknek mind a négy csücskébe építkeztek! Ezeket a házakat ma nehéz eladni, a fiatalok pedig már rég beköltöztek a városba, mert vidéken se munka, se jövő.
A mi kis falunk már nem a mi kicsi falunk, mert ellopták a jelenét és a jövőjét is. Pedig manapság mindenki a lassú élet dicséretét zengi...
