Képeinken a délutáni teázás kellemes tradícióját mutatjuk be. Ha stílusosak akarunk maradni, angol hagyomány szerint háromszintes etazséron tálalhatjuk fel a szendvicseket és a finom sütiket. Az alsó tányérra kerülhet a sconse.
A várkonyi Amade Kastélyszállóban az ötórai teát a cukrászdában szolgálták fel. Az etazséron a szendvicsek közül kitűnik a csallóközi mangalicaszalonnás, a felső tányérra pedig igazi finom aprósütemények kerülnek.
(© Pan Pacific Orchard)
A délutáni teázást a várkonyi Amade Kastélyszálló cukrászdájában fényképeztük. Itt a teát vagy kávét stílusosan herendi porcelánban kínálják, és mellé pezsgőt is feladnak. A fehér kesztyűs pincér közben elmeséli a délutáni teázás hiteles történetét, miszerint a szokás a ködös Albionból származik, az 1830-as évekből.
A történet főszereplője Anna bedfordi hercegnő, aki délutánonként rosszullétre panaszkodott. Akkoriban az volt a szokás, hogy az arisztokrácia egy nap csak kétszer, reggel és este 8 óra körül étkezett. A hercegnő problémájára a megoldás egy csésze tea és némi könnyű harapnivaló volt, amit a délután folyamán fogyasztott el egyedül a lakosztályában. Vidéki kastélyában erre később a barátnőit is meghívta. Londonba visszatérve már meghívókártyákat küldött a barátainak teára és parki sétára.
A délutáni teázás ettől kezdve kisebb étkezést jelentett 4 óra körül, hogy csillapítsa az éhséget addig, amíg a vacsorát felszolgálják. Ez eredetileg egy hölgyek által szervezett „magánesemény” volt.
Később azonban a magánlakosztályokból átkerült a társalgóba. Viktória angol királynő azonban az alkalmat formálissá és nagyobbá tette: azontúl „teafogadásnak” hívták. 4 és 7 óra között tartották a királyi palotában, és akár 200 fő is részt vehetett rajta. A vendégek akkor érkeztek és mentek, amikor akartak. A délutáni teázás szokása ezek után az egész országban, sőt, az egész angol birodalomban elterjedt.
Észak-Angliában és Dél-Skóciában, ahol a férfiak nagy része bányákban vagy gyárakban dolgozott, munka után fáradtan értek haza 6 óra körül. Ők egy bögre teát ittak, amihez kenyeret, sajtot, zöldséget és időnként húst is ettek. Ezt csak „high tea”-nek (magas tea) hívták. A név valószínűleg onnan jött, hogy míg a délutáni teát fotelokban, karosszékekben fogyasztották, addig ezt az étkezőasztalnál ülve, mintha vacsoráznának. A felsőbb rétegek is kialakították a maguk „high tea” szokásait. A teához szendvicseket, sütiket ettek, és valamilyen pitét, gyümölcsöt vagy pástétomot. A nevek jelentése annyiban módosult, hogy a kora délután elfogyasztott teát később „low tea”-nek hívták, míg a késő délutánit „high tea”-nek.
Manapság főleg az előkelőbb hotelek őrzik a délutáni teázás hagyományát egész Európában. (Ha Londonban járunk, ne hagyjuk ki.) Tudni kell, hogy az angolok ma is képesek akár napi 6-7 bögre erős fekete teát meginni – délutáni teára azonban már csak vidéken ülnek le, vagy a teázóikban.
Az angoloknál a fehér szendvicseknek a héja le van vágva, majd stílusosan téglalap alakúra formázzák őket. (Angolul csak ‘fingers’-ként – ujjak – emlegetik őket.) A britek imádják a „sápatag” uborkás szendvicset, ami miatt sokat gúnyolják őket. A brit királyság intézményét ellenzők az uborkás szendviccsel hasonlítják össze az uralkodócsaládot, mondván, hogy mindkettő színtelen és megfáradt. Ám ezzel vitába kell szállni: az uborkás szendvics, ha friss hozzávalókból készül, igenis üdítő és könnyű.
„Sconse”-t is felszolgálnak az alsó etazséron vagy külön tányérkákon: ez egy hagyományos, sütőporos édes sütemény, amely a nagy krimiíró, Agatha Christie kedvence volt.
A sconse-t az angolok készíthetik búza- vagy árpalisztből, de akár zabpehelyből is. A 20. században kezdték el fogyasztani a teadélutánokon. Az állaga tömör, könnyen morzsálódik – és melegen jó fogyasztani, ezért sokszor kendő alá rejtik. A dzsemhez az angolok úgynevezett clotted cream-t adnak, amely tejtermék, 55-64 %-os zsírtartalommal, de nálunk ilyen nem létezik. Félúton van a tejszín és a vaj között. Devon és Cornwall a két legnagyobb dél-angliai megye, ahol készítik.
Devonban a ’cream tea’-t úgy fogyasztják, hogy a sconse-t kettévágják, megkenik clotted creammel, majd arra raknak valamilyen lekvárt. Cornwallban is kettévágják a sconse-t, majd ők először lekvárral kenik meg, és csak aztán clotted creammel. Az angolok vérmérsékletét jól mutatja, hogy képesek azon veszekedni, melyik a jobb. Mi a devoni megoldásra szavazunk. Mert ki hallott már olyat, hogy a lekvár tetejére kenjük a vajat? Ezek a finomságok mind külön-külön is roppant finomak, de a hármat együtt elfogyasztva isteniek. Próbálják ki receptjeinket!
UBORKÁS SZENDVICS
Az uborkás szendvics a minimalizmus példája. Az angol ötórai tea hagyományos tartozéka, kötelező a királyi udvarban is. Frissen sütött, szögletes, hófehér szendvicskenyeret használnak hozzá. A meglehetősen vékonyra szelt tósztkenyér héját levágjuk, a szeleteket vékonyan a peremig vajazzuk. Ez nemcsak ízesíti, hanem impregnálja is a kenyeret, az uborka nem tudja átáztatni (fontos szabály, hogy a kész szendvics sose nedvesítse be az ember kezét).
A két vajas szelet közé két réteg fürtös uborka kerül (hajszálvékonyra vágott, hámozott). Az uborkát csak közvetlenül felhasználás előtt vágjuk fel, sóval, citrommal ízesítjük. A szendvicset végül keresztben téglalap alakúra vágjuk, s rögtön szervírozzuk.(Az állott uborkás szendvicsről talán még élesebb kritikák látnak napvilágot, mint a királyi családról.)
A szendvics csücskeit le kell vágni, mert „az udvarban” úgy tartják, hogy a „csúcsos", avagy „hegyes" tárgyak nem hoznak szerencsét.
SCONSE
Hozzávalók:
1,35 kg sima liszt
225 g kristálycukor
340 g szobahőmérsékletű vaj
65 g sütőpor
6 db egész tojás
325 g író vagy tej
Elkészítés:
A hozzávalókat robotgép segítségével összedolgozzuk. Csak addig keverjük, míg a tészta épp csak össze nem áll. (Minél kevesebbet dolgozunk vele, annál finomabb lesz!). Az elkészült tésztát kb. 2 cm vastagságúra nyújtjuk, és pogácsaszaggató segítségével kiszaggatjuk. A sconékat zsírpapírral bélelt tepsire rakjuk, és 168 fokon 18 percig sütjük.
(© BBC Food)
CHEESCAKE
Hozzávalók az alaphoz:
250 g háztartási keksz
200 g vaj
Hozzávalók a krémhez:
400 g mascarpone
200 g túró
200 g 30%-os tejszín
1 db citrom reszelt héja
1 db vaníliarúd kikapart belseje
8 db tojássárgája
120 g porcukor
Elkészítés:
Előmelegítjük a sütőt 110 fokra. Ledaráljuk a kekszet, majd hozzákeverjük a megolvasztott vajat. A masszát kerek tortaformába rakjuk, lenyomkodjuk, és hűtőben hűlni hagyjuk, míg elkészítjük a krémet. Ehhez a hozzávalókat kézi mixer segítségével egy keverőtálban összekeverjük, majd ráöntjük a kekszes alapra. A sajttortát az előmelegített sütőben 25-30 percig sütjük.
(© bestrecipes.com.au)
