Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy gömöri falu, úgy hívták, Deresk. Deresknek két nevezetessége van: egyik a fazekasság, a másik Dúdor István festő, a gömöri táj bensőséges ábrázolója.
Hogy mióta létezett Deresken fazekasság – vagy ahogy itt mondják, „mijelés” –, nem tudjuk. Az itteni cserép- és agyagedény sokáig a legjobbnak számított közel s távol. Annyi bizonyos, hogy Deresk már 1715-ben is a völgy utolsó magyar falujának számított, egy oklevél ugyanis megemlíti, hogy „az itteni nép készítményeikkel távoli vásárokat is felkeres”. Azóta persze Deresk sok változáson keresztülment, a fazekasságot már rég abbahagyták (sajnos), a korongok kikerültek a konyhákból, hogy aztán soha vissza ne kerüljenek.
A világháború után a bányák és égetőkemencék összeomlottak, majd még a romokat is eltakarították a kert végéből. Dúdor Istvánról pedig elég annyi, hogy egy meg nem értett, számkivetett festőnek számított, s tragikusan halt meg (a tornaljai autóbusz-megállóban gyilkolták meg 1987 júniusában, mikor a Pozsonyba tartó járatra várt).
Halála jelképesnek is felfogható, mert a festőt Prágában, a képzőművészeti egyetemen nagy tehetségnek tartották, de ő mégis hazatért, hogy megfesse a gömöri tájat és a gömöri embert. Lent: egyik tavaszi tájképe.
Elzarándokoltunk Dereskre, hogy megnézzük a helyi kisiskolások gyönyörű zöldségeskertjét. Amúgy országos a híre, hisz ezek a kisiskolások roma gyermekek, akik magyar érzelműek – ezért is rendezték meg tavaly náluk az országos tanévnyitó ünnepséget.
Ma már tudjuk, hogy bizony a gömöri romáknak köszönhetjük a magukat magyarnak vallók magasabb arányát a Felvidéken: mert a dereski romák is büszke magyarnak vallják magukat, teljes szívükből. Pedig szórványban élnek, Deresk amolyan utolsó magyar falu a nyelvhatáron, odébb már szlovák települések vannak.
A dereski romák mindig is dolgos emberek voltak, amolyan úri cigányok, innen bennük ez a nagy tartás. Kosárfonók voltak és muzsikusok, de mára a kosárfonó- és a muzsikusnemzedékek kihaltak, csak egy cimbalmos bácsi játszik a hangszerén.
Cigány hagyományaik is kikoptak, azokat már újra kell tanítani a gyerekeiknek, hogy tudják, milyen nép voltak ők régen.
Ámde visszatérve az iskolához: három osztályban tanulnak itt a roma gyerekek, s az óráikon a középkori Dereskről is szó esik, mikor azt még híres fazekasok lakták. Ennek persze vége, a mai időkben a lélekszámot tekintve már a romák vannak többségben. Tudnivaló, hogy a fehér családok zöme itt sem vállal többet egy-két gyermeknél, ezzel szemben a romák szeretik a nagy családot.
A dereskiek jóval civilizáltabban élnek, mint a többiek más gömöri településeken (ezt az is bizonyítja, hogy a falu régi családi házait vásárolták meg). Sok helybéli elhagyja ugyanis a faluját, vándorol a munka után, mert Gömörben kevés a lehetőség. Gyakoriak a többgenerációs roma háztartások, a nagyszülők is kiveszik a részüket a gyereknevelésből.
Falun nevelkedni s élni egy romának könnyebb, mint városban! A közösség megtartja az embert, Deresken például nem fordulhat elő, hogy ne ismernék az áramot vagy a folyó vizet, s a fiatalok ugyan hamar családot alapítanak, de nincs olyan, hogy 12-13 éves kislányok essenek teherbe. Ennél azért nagyobb a szülői felügyelet! A szülők adnak arra, hogy gyerekeik látogassák az iskolát, amely nagyon jó hírűnek számít.
Az igazgatónő, Korda Edit (62) elmondja: legfőbb célja, hogy a kisiskolájukat plusz egy tanteremmel s ötödik osztállyal bővíthessék. Mert míg Deresken dédelgetik a gyerekeket, és minden egyes nebulóra odafigyelnek, idegenben már nem akkora velük a törődés.
Korda Edit
A felső tagozatosok Harkácsra járnak át, ahová iskolabusz szállítja őket Dereskről: itt 13-14 település diáksága vegyül egybe, és sok tehetség elkallódik vagy lecsúszik. A dereski kisiskola pedagógusai azt tartják, hogy a gyerekhez egyetlen út vezet, a szeretet. A szülőkkel nap mint nap találkoznak, mindent megbeszélnek, a szülők pedig bizalommal vannak az iskola iránt; még az iskolakertbe is besegítenek.
A kert egy kis színfolt, rendszerességre tanítja a gyerekeket, s arra, hogy a munkának mindig van gyümölcse.
– Most már ötödik éve, hogy van egy gyönyörű iskolakertünk – mondja az igazgatónő. – A kertet az Iskolakertekért Alapítvány fejlesztési programjának köszönhetünk. A gyerekekkel közösen gazdálkodunk: megtanítjuk nekik, mit kíván egy kert, hogyan kell palántát ültetni és nevelni. A kicsik nagyon élvezik. Szemfülesek, jönnek segíteni, ha észreveszik, hogy valamelyik tanító néni épp a kertben gyomlálgat. Még akkor is, ha épp nyári szünet van! Volt, hogy a szülők megállítottak az utcán: „Képzelje, a Danika már otthon is kertészkedik!”
Deresken azt tartják, hogy egy gyerek, aki megdolgozik az ételért, biztosan nem fog bemenni másnak a kertjébe! Tavaly különben ládaszámra hordták be az őszibarackot, s rengeteg paradicsomuk és paprikájuk volt. (Remélik, idén sem lesz másként.)
S málnából, szederből, retekből, újhagymából is bőven jutott: a gyerekek bármennyit pakolhattak a tízórais kenyerükre. Szezonban aztán szépen felállították a katlant az udvaron, s főztek a zöldségekből egy kiadós lecsót!
– Persze, volt gyerek, aki kijelentette, hogy ő márpedig nem szereti a lecsót, aztán hozta a tányérkáját, hogy vihet-e belőle a kistestvérének is. Hát persze! (Mosolyog Korda Edit.) Mi itt szigorral szeretünk, öleléssel nevelünk: ez a mi mottónk, s ennek a programnak a része a kert is. Én magam két évtizede tanítok itt, Deresken, s egész idő alatt azért dolgoztam, hogy ne múljanak el nyomtalanul az iskolaévek a dereski gyerekek életében. A kert egy kis színfolt, rendszerességre tanítja a gyerekeinket, s arra, hogy a munkának mindig van gyümölcse... – mondja ki a lényeget Korda Edit.
Deresken tartották tavaly az országos tanévnyitót!
A lakosok már tavasztól a környezetüket szépítették, a nagy napon pedig kicsik és nagyok együtt tüsténkedtek. Volt, aki a kemencés kalácsot sütötte, más a gulykát főzte! (A gulyka jellegzetes gömöri palóc étel: a reszelt krumplit liszttel és töpörtyűvel összegyúrják, forró vízben kifőzik, s a végén hagymás zsírral leöntik.)
Jobb veled a világ!
A dereski kisiskola évről évre részt vesz a Jobb Veled a Világ Alapítvány Boldogság-óra programjában. A sikeres pályázók elnyerhetik a Boldog Iskola címet. S a dereskieknek bizony boldog iskolájuk van! Az iskolában a berendezés színes, nem akarják, hogy a gyerekek színtelen, ingerszegény közegben legyenek! Tanulják meg, hogy színes a világ, s övék lehet ez a sok szín...
