Gyerekkoromban nekem a húsvéti bárány azért tetszett, mert a pap bácsi azt mondta, hogy magára veszi a bűneinket.
Milyen egyszerű, gondoltam magamban. Itt van valaki, akire rá lehet kenni mindent. Ha nem eszem meg a darás tésztát, vagy nem takarítom ki a szobámat, akkor ezt a rosszaságot rákenem valaki másra. Ő lesz a bűnbak: volt bűnöm, nincs bűnöm.
A pap bácsi azt is elmesélte, hogy a zsidók Jeruzsálemben mindennap bárányt áldoztak. Engesztelésképp, hogy az Úr haragja ne sújtson le rájuk. Egyiptomból való kivonulásukkor is a bárány vérével kenték be az ajtófélfát, hogy elkerülje őket a büntetés. Később Jézus Krisztus halála nagy előrelépés, mert belőle lett a bárány! Jézus, az isteni bárány...
Magára vette a világ bűneit, s ezzel megváltotta az emberiséget, és az addigi állatáldozatokat feleslegessé tette. Már nem volt szükség a bárányra mint bűnbakra...
Mi, keresztények húsvétkor Jézus feltámadását ünnepeljük. A zsidók azonban már Jézus előtt is megünnepelték a húsvétot. Annak az éjszakának az emlékére ülték meg, amikor a zsidó gyerekek megmenekültek a tizedik csapástól. A zsidók ugyanis sokáig Egyiptomban éltek. Az egyiptomiak azonban megrémültek szaporaságuktól, s féltek, hogy urai lesznek a birodalomnak. Ezért a fáraó szolgasorba süllyesztette őket: az építkezéseknél rabszolgaként dolgoznak.
Megszületik azonban Mózes, aki megszabadítja őket a szenvedéseiktől. Égő csipkebokorban megjelent előtte Isten, aki megbízta, hogy menjen el a fáraóhoz, és követelje tőle a zsidók szabadon bocsátását. A fáraó meg sem hallgatta Mózest, ezért az Úr tíz természeti csapással sújtotta Egyiptomot. (A tíz csapás között volt béka- és légyinvázió, sáskajárás, jégeső, a víz vérré változott.) A legborzalmasabb a tizedik csapás volt. Egyetlen éjszaka alatt az egyiptomiak minden elsőszülött gyereke meghalt: a bosszúállás angyala lecsapott rájuk. Ekkor volt az, hogy a zsidók a bárány vérével bekenték az ajtófélfát, így az ő kisdedeiket megkímélte. A fáraó kénytelen volt engedni, és a zsidók lázas sietséggel útra keltek, ez volt a kivonulás...
Én mindig azt gondoltam, hogy a bárányt azért kapcsolták össze a húsvéttal, mert akkor születnek a barikák. Még ha jólesik is hinni, hogy volt valaki, aki annyira szeretett bennünket, hogy az életét adta értünk.
