Az Új Nő Erdélybe készül október elején. – Miért olyan divatos manapság a falusi turizmus? – kérdezzük Brogyányi Mihálytól, aki elkísér bennünket első erdélyi utunkra, melyet a falusi vendéglátás jellemez majd.
– Erdély arculatához éppúgy hozzátartozik a falusi vendéglátás, mint a hegyek vagy a folyók. A falusi szállás egészen más hangulatú, mint a szokásos szálloda. A falusi turizmus a 20. század elején, főleg Skandináviában fejlődött ki, ott fedezik fel először, hogy a nagyvárosi embernek felüdülés az, ha falura mehet.
– A falusi turizmusnak ott a mai napig hatalmas kultusza van – és a hotelkultúrával párhuzamosan működik, magas színvonalon. Menedzserek, bankárok, üzletemberek nagy pénzeket fizetnek azért, hogy évente egy hétre elmenjenek falura. Ott hajnalban kelnek, a gazda megtanítja őket kecskét fejni, zöldséget kapálni, kihajtani az állatokat a legelőre, kimennek az erdőbe erdei gyümölcsöket szedni, este leülnek a kandalló mellé a falusi konyhában, elbeszélgetnek, segítenek a háziasszonynak megkopasztani a tyúkot.
Bezzeg a nagyvárosban minden elektronikus, automatikus, és mindent készen kapnak az asztalra... Egy hét múlva úgy mennek haza, hogy kicserélték a lelküket. És vágynak vissza...
– Magyarországon is hódított a falusi turizmus – mégpedig a múlt század harmincas éveiben. Nem csoda, hogy mára hatalmas hagyománnyal rendelkezik a háztartásoknál való vendéglátás. Romániában a rendszerváltást követően nagyon kevés szálloda volt. Hotelek csak Bukarestben, a nagyvárosokban és a tengerparton voltak. A rendszerváltás után rengeteg ember volt kíváncsi Erdélyre – akkor indultak meg az első szervezett utazások. És akkor derült ki, hogy bizony a Székelyföldön, azaz vidéken nem tudják hol elszállásolni a turistákat.
– Néhány ügyes ember megszervezte a házaknál való elszállásolást. Elég volt a faluban tíz-tizenöt család, amelynek volt egy-két nem használt szobája, amelyeket aztán az utazók rendelkezésére tudtak bocsátani. Ma a turistákkal teli busz bemegy a faluba, a falugazda a vendéglátókkal együtt üdvözli az utasokat, népviseletbe öltözött fiatalok mondanak pár verset, elénekelnek néhány dalt, pálinkával, kürtőskaláccsal kínálják a vendégeket. Utána felolvassák az utasnévsort, és a családok elviszik magukhoz a hozzájuk beosztott turistákat. Ott laknak a kiosztott családnál, külön szobában, teljes önállósággal, saját fürdőszobával – minden megvan, mint egy szállodában.
A család készíti el a reggelit és a vacsorát, és amikor van egy kis idejük, beszélgetnek a vendégekkel. Így sokkal jobban megismerik az utasok a vidék életstílusát.
– A felszolgálásból talán hiányzik a professzionalitás, de egy háziasszonytól az ember sokkal többet megtud a falusi életről, mint egy hivatásos pincértől. Sokszor a vendég és a vendéglátó család között baráti kapcsolat alakul ki. Ennek a vendéglátásnak hatalmas emberi hozadéka van. A szálloda személytelen, nem tudjuk, ki főzte meg a reggelit, ki mosta ki az ágyneműt... A családnál minden személyhez köthető, mindennek „arca” van. A falusi vendéglátás egész évben működik, télen is járnak oda csoportok. Vannak vendéglátó házak, amelyekben évente száz éjszakán át van vendég. A befolyó pénzt a család visszaforgatja a szobák szépítésébe.
– Sok erdélyi faluban a vendéglátás főfoglalkozássá vált, és ezek a faluk ma már szépek, díszesek. Erdély tájait Svájccal vagy Ausztria egyes régióival lehet összehasonlítani. Magyarországon több utazási iroda működik, amelynek fő programja Erdély.
– A Misszió Tours utazási iroda sok évvel ezelőtt kezdte szervezni erdélyi kirándulásait – ma bejegyzett, hivatásos utazási irodaként működik. Az irodát Buday László vezeti, aki a Duna Televízió igazgatótanácsának tagja volt éveken keresztül. Sok erdélyi barátja van, a felesége is odavaló, tibódi lány. Én magam évek óta dolgozom velük, és remélem, idei utunk is sikeres lesz!
