Sok nő úgy vizsgálja a mellét, hogy csomót ne is találjon. Ebben akkor következik be változás, amikor a vizsgálgatás során olyan csomókat tapint ki, amelyeket már nem lehet figyelmen kívül hagyni. Kitti története is így kezdődött. A mammográfiás vizsgálatnak meglepő eredménye lett. „Sajnos, azok közé tartozom, akiknél nem tudták kimutatni a daganatot. De tapintani lehetett a csomókat, ezért az orvos szövettani vizsgálatot írt elő. Beigazolódott, hogy rákom van. Végül mágneses rezonanciára is elküldtek, hogy lássák, mekkora a daganat.”
A pontos diagnózis után Kitti megkönnyebbülést érzett. „Örültem neki, hogy végre elkezdődik valami, és kezelni fognak. Óriási szerencsém volt, mert egy kiváló orvosnő kezébe kerültem, aki nemcsak híres onkológus volt, hanem remek pszichológus is, ami ennél a diagnózisnál igencsak fontos. A kezelés egész ideje alatt úgy beszélt velem, hogy biztos voltam benne: még legalább húsz évig élni fogok! Amikor először jelentkeztem nála, azt mondta, hogy gyűlölni fogom őt. De az ellenkezője történt: örülök, ha kezelésre vagy kontrollra mehetek hozzá.”
Személyre szabva
Kitti nagyon sokra tartja, hogy a rákbetegeket kezelő orvosok jó pszichológusok is. „Az én esetemben az orvosnőm azt mondta: »Elveszíti az egyik mellét, de nem baj, majd csinálnak helyette újat.« Vagy: »A kemoterápia nem használt, de a hormonkezelésre jól reagál.«” Kittinek nagyon tetszik, ahogy az orvosok a betegekkel bánnak.
„Ma a daganatos betegek kezelése személyre van szabva. Minden pácienst másképp kezelünk a daganat jellege szerint, mert a mellrák nem egy betegség, hanem egy betegségcsoport neve, amely minden daganatfajtát magában foglal” – magyarázza az orvosnő. Végül hozzáteszi, hogy az orvos számára az emlődaganatban szenvedő nők életminősége ugyanolyan fontos, mint maga a gyógyulás. „A beteg kezelése nem merül ki a gyógyszerek adagolásában. A lelkivilágukkal is foglalkozunk, mert a betegség ezen a területen is mély nyomokat hagy.”
A betegség elkerülésének legjobb módja az önvizsgálat, mely során nagy eséllyel észrevesszük a legkisebb változást is. A siker titka az, ha a vizsgálatot gondosan és rendszeresen végezzük.
Kitti nemcsak az orvosok tökéletes hozzáállásának köszönhetőn vészelte át szerencsésen a kezelést, de a családjának is nagyon hálás. „Van egy serdülő fiam. Állandóan arra gondoltam, hogy nekem ezt a gyereket fel kell nevelnem” – meséli.
Kitti kezelése tovább folytatódik. „A terápiát öt évre tervezték, tehát még másfél év előttem van. Érdekes módon úgy érzem, hogy a kapott gyógyszerek védenek engem, ezért nem igazán aggódom amiatt, mi lesz a kezelések után. Az igazság az, hogy minden év, amikor »tiszta« az ember, új reményt támaszt.” Kitti szerint fontos, hogy a nőket ne töltse el félelem, hiszen a fejünkben kialakult kép gyakran rémisztőbb, mint a valóság. „Igaz, a kezelés alatt az ember rosszul érzi magát, de ez csak pár nap az év 365 napjához képest, ezért ki lehet bírni. Az élet szép, harcolnunk kell érte.”
Hogyan vizsgáljuk a mellünket?
- A vizsgálatot a menstruáció kezdetétől számított 5-10. napon végezzük el.
- Álljunk a tükör elé, és figyelmesen nézzük meg mind a két mellünket. Ugyanolyan, mint a múlt hónapban? Ezután emeljük fel a karunkat, és nézzük meg még egyszer.
- Figyeljük meg azt is, hogy szivárog-e nedvesség a mellbimbóból, változott-e a mell bőre, a bimbó és a mell alakja és nagysága.
- Ezután három ujjunkkal tapintással, körkörös mozdulatokkal vizsgáljuk át a mellünket. Előbb a felszínét, majd figyelmesen a mélyebb rétegeket is.
- Az egész mellet vizsgáljuk meg. Utána a vizsgálatot terjesszük ki a kulcscsont tájékára és a hónalj területére is. Figyeljünk a bőrre és a mélyebben fekvő szövetekre is.
- A jobb mellet a bal kezünkkel, a bal mellet a jobb kezünkkel vizsgáljuk. Nagy mell esetében előbb állva, majd oldalra fekve vizsgálódjunk.
- Végül a mellünket helyezzük a tenyerünkbe, és nyomkodjuk át, hogy nem felejtettünk-e ki egy-két részt.
