Ember, ki ide belépsz, hagyj fel minden hívsággal, cserébe varázslatos élményekben lesz részed! Lomb susog, az éj leple alatt állatok kapirgálnak, de te nem törődsz vele, mert fákat ölelgetsz, gyűjtöd a makkot, mint egy kismókus; átveszed a természet ritmusát. Az élményt nemcsak a fatörzsekre épített házikó adja, hanem a természetközeliség. Ősszel meg igazán!
Az illatok, amiket az erdőben érzünk, fitocidokat tartalmaznak. A fitocidokat a növények és fák bocsátják ki magukból, és antibakteriális, valamint gombaölő hatással rendelkeznek, megnyugtatják a szervezetet, növelik a fehérvérsejtek aktivitását. Magyarán: a fákban gyógyító energia rejlik, ami csökkenti a stresszt.
Az utóbbi években nagy sikernek örvendenek a lombházak. A kalandvágyók számára felejthetetlen élményt ígérnek. Találkozhatunk velük erdőn, mezőn, lombok között vagy akár csörgedező patakocskák felett. A lombházakra jellemző az egyediség és az ötletes kivitelezés. A szálláskereső oldalakon egyre gyakrabban bukkanhatunk erdei házikókra vagy lombházakra; foglaljunk le egyet, megéri az élmény.
Egy gyermekkori élménnyel kezdeném!
Kicsi lánykoromban az unokatestvéreimmel éjjel-nappal a határban kalandoztunk. A kiserdőben játszottunk, a kukoricásban fogócskáztunk, fára másztunk, mígnem felfedeztünk a kanális partján egy elhagyott kis házikót. Nem akármilyen lakocska volt ez: ezt a házikót valaki egy hatalmas diófára építette. Nem vezetett hozzá sem lépcső, sem létra. Először csak lentről lesegettük, majd a legbátrabb közülünk nekiiramodott, és sipp-supp, felmászott a fára. Mire mi is nekiveselkedtünk, kis erőlködés, bokacsattogtatás, ágakba kapaszkodás: s már fent is voltunk a lombkoronaszinten.
Imádtuk, kis királynőnek éreztük magunkat. Arra a nyárra lett egy saját házikónk! Nagy álmunk vált ezzel valóra, úgy éreztük, többek vagyunk, mint a fiúk, mert azoknak ágakból összetákolt bunker jutott, az is csak gyepszinten.
Aztán gondoltunk egyet, mivel sosem tudtunk a fenekünkön maradni, s nekiláttunk, hogy most már az udvarunkon építünk egy házat. Csak mi, gyerekek, a szülők segítsége nélkül. És ők hagytak minket kreatívkodni. Kiástuk az alapot, utána leraktunk egy jókora raklapot (ne kérdezze senki, hogy honnan szereztük, de mindent beszereztünk). Utána csak járkáltunk körbe-körbe, mert rájöttünk, hogy azért mégsem vagyunk kőművesek. Végül az alapra ráraktunk egy sátrat.
A sátrat berendeztük, teleraktuk minden földi jóval, finomságokkal, játékkal. A szüleinknek bejelentettük, hogy mától kint alszunk a szabadban, a gyümölcsfák közt. Majd leszállt az este – de mi azért kitartottunk. Hangok hallatszottak, állatkák motoztak, kutya vonított, ág susogott: egyre ijesztőbbé vált a kert. Még jobban egymáshoz bújtunk, fülünket a sátor falára tapasztottuk, végül elővettük a kislámpánkat.
Király Anikó mesebeli házikói
S ekkor felnyerített egy kisbaba, mire uzsgyi, bemenekültünk a házba. „Valaki sír, anyu, apu, segítség!” Apu is lámpát ragadott, hogy felmérje a terepet. Kiderült, hogy a szomszéd gyerekek hagyták az udvaron a beszélő babájukat. Mi vacogtunk, de azért másnap is kimerészkedtünk a határba, s még magabiztosabban feszítettünk az ágak között, mert már hős sátorlakók voltunk. Kint alvós estére persze még sokáig vágytunk, de nem volt merszünk hozzá.
Lombház mindenhol
Vágy a kaland után! Mivel ez a gyermekkori kaland egy életre megpecsételte a sorsomat, a szállások terén azóta is a különlegeset keresem. Így leltem rá pár évvel ezelőtt az Airbnb oldalán egy csodálatos lombházra, amelyik az erdő közepén, mindentől távol található. Azonnal beleszerettem!
Lefoglaltam, majd izgatottan vártam az élményt. Milyen lesz, amikor jönnek az állatok? Mit fogunk mi ott napokig csinálni, kettesben a párommal, offline üzemmódban?
Aztán eljött a nagy nap! Útnak indultunk, a házikó valóban egy sötét erdő mélyén feküdt. Gyorsan átvettük a tulajdonostól a kulcsokat, és beköltöztünk. Nem sok mindent vittünk magunkkal, csak könyveket, élelmiszert – és sok pihe-puha, kényelmes ruhaneműt. Az élmény, amit egy lombház ad, leírhatatlan.
A lombházban való ejtőzésnek és időtöltésnek ezernyi pozitív hatása van az emberi szervezetre. A lomházikók általában az erdő mélyén rejtőznek, hiszen pont ez a lényegük: azért vannak, hogy az ember átélje az „erdőben lenni” élményét. Több vár ránk itt, mint patakcsörgedezés, madártrilla; több annál, mint amit egy erdőben tett séta nyújtani tud. Érzékeink megtisztulnak, a rossz energiák pedig elhagynak bennünket, hisz beléptünk egy másik világba, a fák világába.
Mi is az erdőt jártunk, fákat nézegettünk és ölelgettünk, majd délután az őszi színekben pompázó fák lombjai közt ejtőztünk. A lombok pedig lágyan simogatták a lelkünket, de a legnagyobb dobás a napfelkelte volt: minden nap új reményt és új kezdetet ígért. Különben is, egy lombházban mindig úgy érezzük, hogy megállt az idő, még a nappalok és az éjszakák is hosszabbnak tűnnek.
Rengeteg lehetőség rejlik egy ilyen helyben! Mindenesetre amikor leadtuk a kulcsot a párommal, valóban tisztább lélekkel, feltöltődve vágtunk neki a hazafelé vezető útnak.
Házak a fa tetején! (Treehouses masters)
A Discovery HD csatornáján Pete (a műsorvezető) a legötletesebb lombházakat és mérnöki csodákat fedezi fel a világ legkülönbözőbb pontjain. Nézzük meg, és leselkedjünk, hátha elkap bennünket is a gépszíj... Mert Pete a végén belevág egy saját lombház építésébe, mi, nézők pedig az utolsó szög beveréséig nyomon követhetjük az építkezést.
