Mit tehet a nő, aki jól akarja magát érezni a világban? Ezt kérdezzük Lelkes Éva (Dunaszerdahely, Budapest) női mentortól, aki a nők lelki egészsége érdekében tevékenykedik.
Lelkes Éva (40) jogi és bölcsészdiplomával 12 éven keresztül nagyvállalatoknál dolgozott. Részt vett egy vállalti well-being (jóllét) program kidolgozásában, s ekkor rájött, hogy az elkövetkező éveiben „ezt akarja csinálni”. A nőknek fog segíteni, hogy megtudják, kik ők és mit akarnak igazán – s ennek érdekében elkezdte magát továbbképezni.
– Nemrégiben kijelentetted: jó lett volna, ha a 30 éves éned találkozhatott volna azzal a Lelkes Évával, aki most vagy. Mik azok a fő felismerések, amelyeket a 30 éves önmagadnak elmondanál?
– Az első – még ha klisé is – az lenne, hogy kövesse a szívét. Hiszen hiába vagyunk sikeresek és ügyesek, ha a szívünk mélyén azt érezzük, hogy nem azon a helyen vagyunk, ahol igazán lennünk kellene. Ezért legyünk bátrak, minél előbb keressük meg a saját utunkat. A másik pedig, hogy bízzunk! Mikor olyan hét-nyolc évvel ezelőtt elmentem az akupunktőrömhöz azzal, hogy rakjon rendbe, feltette nekem a következő kérdést: „Te hiszel Istenben?” Hát persze, feleltem. Ezután megkérdezte: „És bízol is benne?” Ekkor elhallgattam. Rájöttem, hogy kezdjünk bármibe, a bizalom és az életbe vetett hit a legfontosabb. Bíznunk kell abban, hogy az élet minden helyzetben megtart bennünket.
– Óriási zaj vesz körül minket a hétköznapokban. Tudnál valamilyen praktikus tanácsot adni, hogyan hallhatjuk meg a belső hangunkat?
– Van egy alapgyakorlatom, amelyet általában már az első ülés alkalmával elsajátíttatok a klienseimmel. Annyiból áll, hogy ráteszem a kezemet a szívemre, és becsukom a szemem. Ezután a talpam alá, a talajra koncentrálok, érezni akarom, ahogy megtart. Majd megkérdezem magamtól: Hogy érzed magad? És ezután feltör egy érzés, melyet lehet, hogy meg tudok ragadni, lehet, hogy nem. Hektikus időszakaimban akár tízszer-hússzor is megállok a nap folyamán, hogy így „becsekkoljak”. Megkérdezni magunktól és másoktól azt, hogyan is érezzük magunkat, kulcsfontosságú. Hiába gondoljuk azt, hogy mi, emberek logikus lények vagyunk, érző lényeknek is teremtettünk. Erről gyakran elfeledkezünk, így keveset kapcsolódunk az érzelmeinkkel. Ám vigyázat! Nehogy ebből is egy kötelező feladatsort kreáljunk, mint az életben oly sok mindenből! Ne úgy nézzen ki, hogy „Ma már megfogtam a szívem, pipa. Megkérdeztem, hogy vagyok, pipa”. Én nőközpontú mentorálást végzek. Ez azt jelenti, hogy a női klienseimmel a szívből, később pedig a női ölből, a jóniból* indulok ki. (*A jóni a szanszkrit nyelvből származik, a teljes női nemi szervet jelenti, átvitt értelemben pedig a mélyen átélt nőiességet.) Itt sokkal mélyebb vágyak tanyáznak, mint a fejben. A nők, akik hozzám jönnek, hajtanak, keményen gondolkodnak, s ezt a kavargó gondolatcunamit éjjel sem tudják leállítani. Nem tudnak kikapcsolni, ezért túlpörögnek a maszkulin energiáik.
– Térjünk rá a férfi és a női energia fogalmára. Mit takarnak ezek?
– A polaritás mindenhol, a természetben, az egész világegyetemben jelen van. Szeretem a Napnak és a Holdnak a példáját, mert megfoghatóbbá teszik a férfi-női minőség közti különbséget. A Napról tudjuk, hogy mindig ott ragyog az égen, energiája se nem fogy, se nem nő – a Nap tehát tipikus maszkulin, azaz férfi jegy. Mi, nők a bennünk jelen levő férfi energiának köszönhetjük, hogy logikusan tudunk gondolkodni, s „fejben” össze tudjuk rakni a szétforgácsolódott részeket. Mikor a fejünket használjuk, férfi energiában vagyunk. Ellenpólusnak ott van a Hold: nincs saját fénye, mégis mindenki imádja! 28 napos ciklusa alatt minden nap más, szeretjük nézni, hogyan változik: vagyis olyan, mint a nő. Miképp a Holdnak, úgy nekünk, nőknek is vannak fázisaink. Van, mikor senkit nem akarunk látni, és jobb, ha bennünket sem látnak, aztán van, amikor azt akarjuk, hogy mindenki lásson bennünket, találkozni akarunk.
Mindig elmondom a hölgyklienseknek: fontos, hogy kapcsolatba lépjünk a saját ciklusunkkal, mert csak akkor fogjuk megérteni és elfogadni a működésünket. Sok nő fél ettől a találkozástól, hisz sokszor nem tetszik a női „énünk”: rühelljük, mikor a menstruáció előtt kedveszegettek, ingerlékenyek vagyunk. Ezért a 28 napos ciklusunkkal bele szeretnénk férni a férfiak 24 órás ciklusába, hisz a férfiak Napja mindig ugyanolyan, mindig ugyanúgy süt.
– Miért fontos összhangba kerülnünk a ciklusunkkal?
– Mert a ciklikus működésemet szépen fel tudom használni a praktikus életben. Például nem akkorra tervezem be a családi összejövetelt, mikor tudom, hogy nem lesz kedvem semmihez. Ez a hozzáállás megkönnyítheti az életet – a környezetünk számára is.
– A férfi és a női minőségek mindenkiben megtalálhatók?
– Carl Jung svájci pszichológus volt az, aki azt mondta, hogy minden emberben van egy anima, azaz női lelkület – és egy animusz, azaz férfi lelkület. A keleti kultúrában ezt jinnek és jangnak hívják. A jin a női minőség, a sötét, a rejtélyes éjszaka, a Hold; a jang pedig a férfi – a világos, látható Nap. S ha magunk elé képzeljük a jin-jang fekete-fehér szimbólumát, akkor láthatjuk, hogy az egyikben mindig ott van a másik – a feketében a fehér pötty és fordítva. A férfi és a női minőségek tehát ott vannak mindannyiunkban. Gyakran dolgozom olyan nőkkel, akik igenis jól érzik magukat a férfiak világban. S ezzel nincs semmi baj, hiszen vannak olyan férfiak is, akik a feminin energiában lubickolnak: és köszönik szépen, jól vannak. Tehát nem arról van szó, hogy 80 százalékban női minőségben és 20 százalékban férfi minőségben kell mozognunk. Az egyensúlyt a kettő között mindenkinek magának kell megtalálnia. S általában akkor jönnek hozzám a nők, amikor nem érzik jól magukat, mert a világuk arany tengelye kimozdult.
– Honnan tudhatjuk, hogy bennünk mi dominál?
– Ehhez tudni kell, hogy mit képviselünk. Az a nő, aki nem testesíti meg százszázalékosan a női minőséget, attól még ugyanúgy nő lesz, és az a férfi, aki nem teljesíti maximumra a maszkulint, ugyanúgy férfi. A férfi és női minőségnek van egészséges, de sérült megtestesülése is – ilyen például a nőknél a túlzott féltékenység, férfiaknál pedig a túlpörgés vagy az agresszió. Ám a sérült minőség a javunkat is szolgálhatja, mert mikor féltékenységünkben a körmünket rágjuk, tudjuk, hogy valami nincs rendben velünk. Természetes, hogy összehasonlítjuk magunkat a másik, „jobb” nővel, viszont nem mindegy, hogy mit kezdünk a konklúziónkkal. Egy érett nő önbizalma ugyanis nem abból táplálkozik, hogy a többiekhez képest ki ő. Ha rendben vagy saját magaddal, onnantól kezdve a többi nőt nem konkurenciának látod, hanem mint a társadat, nővéredet, akit fel tudsz emelni magad mellé.
– Hoznál példát tipikus női és férfi minőségekre?
– Tipikusan női minőség a lágyság, a keménység pedig férfias tulajdonság. A nő befogadó, passzívabb, a férfi pedig aktív, megy, előre tör. A nő intuitívabb, jobban kapcsolódik az érzelmeihez, inkább a szívében él, míg a férfi a fejében. A nő ciklikus, a férfi útja lineáris, egyenesen halad előre, és minden napja egyforma. A nők multitaskolnak, képesek egyszerre több mindenre figyelni. Az őskorban a nők vigyáztak a gyerekekre, de közben szedték a bogyókat, élelmet gyűjtöttek, főztek – s mindezt egyszerre. Ezalatt a férfinak csak egy célja volt: megtalálni a mamutot, elejteni, hazahozni a húsát. Nagyon tudok örülni annak, hogy mikor írok, akkor órákig csak egy dologra figyelek, tehát férfi minőségemben ügyködök. Ha olyankor valaki megzavar, nehezen váltok. Ezért mondják, hogy nem ildomos a férfit zargatni, mikor valamibe nagyon bele van merülve; inkább várjuk meg, míg befejezi, és csak azután kérdezzünk tőle.
– Hogy látod, milyen hatással van maszkulin világunk a női minőségekre?
– Ne feledjük: a régi világban nagy szükség volt a férfierőre az ellenséggel szemben, békeidőben pedig utakat kellett építeni, házakat felhúzni – ez a fajta teremtés férfi energiát kívánt. A nők őrizték, nevelték a gyerekeket, s ezzel kimaradtak a játszmából, a nagy döntéseknél nem voltak jelen. A női minőségek így perifériára szorultak; és még ma is vannak helyek, ahol a nők a világ páriái, minden jogtól meg vannak fosztva. Szépen szólva: ami női, abból nem lett norma. A férfi minőségek értékesebbnek számítanak – s a nőnek, aki érvényesülni akar, fel kell kötnie az alsóneműjét. Szerencsére ma a világ gazdagabbik felén már működnek olyan mentorprogramok, melyek például arra tanítanak, hogyan lehet női energiával, a ciklusunkkal összhangban „bizniszt csinálni”. Spanyolországban pedig a törvény megengedi, hogy a nőknek a menstruációjuk első napján nem kell bemenniük a munkahelyükre.
– Ha a nő napközben a munkahelyén férfi energiáit használja, hogyan tud a nap végén váltani?
– Ha elkezdesz a női minőségeiddel foglalkozni, akkor egy idő után már a férfi közegben is meg tudsz maradni a női energiádban. Egyik kolléganőm mesélte, hogy hat férfi előtt volt prezentációja, s nagyon félt tőle, mire a férje viccesen azt tanácsolta neki, hogy ne vegyen fel bugyit. Azt úgysem látják. Mosolygunk rajta, de én például minden vizsgámra úgy készültem, mintha legalábbis randizni mennék. Szépítkeztem, tuti alsóneműt vettem, mert bennem volt, hogy hisz én azért nő vagyok, de persze hosszú nadrágot húztam.
Ha ebben a maszkulin világban kapcsolódni tudsz a női erődhöz, de közben megmarad benned a játékosság, az megkönnyítheti az életedet. Nem leszünk kevésbé professzionálisak attól, ha egy prezentáció közben nőként gondolunk magunkra!
– Meg tudnád mondani, miért olyan kegyetlenül nehéz ezt a belső nőt megőrizni?
– Jó dolog, hogy ma olyan sokat foglalkozunk a lelkünkkel, viszont közben elfeledkezünk a testünkről. A minap véletlenül elvágtam a jobb kezemen az ujjamat, ezért a bal kezemmel kellett bekennem az arcom. S közben arra gondoltam: milyen jó, hogy így is megtanulom magam „megérinteni”. Volt olyan ügyfelem, aki 54 éves volt, és az egyik órán megjegyezte: képzeljem el, végre megvette a testápolót, amit kinézett magának. Még ma sem természetes, hogy a nők megadják a testüknek, ami az övé: a gondoskodást, a simogatást. Pedig mi, nők nagyon is „egyben vagyunk” a testükkel, az szinte helyettünk beszél.
– Az előbb azt ajánlottad, hogy kapcsolódjunk a testünkhöz. Hogyan gyakorolhatjuk még ezt a kapcsolódást?
– Tánccal például. Általában a női ölben gyűlik össze a sok stressz, s a legjobbak azok a táncok, amelyek jól megmozgatják az alhast. Ilyen a hastánc, a szamba és egyéb latin táncok, amelyek hihetetlen energiákat szabadítanak fel. De segíthet a jinjóga is, amely kimondottan a női testrészekre figyel. Hab a tortán, ha közben kint tudunk lenni a természetben – hiszen a természet temérdek női energiát hordoz magában. Nőinek számít minden kézimunka is – horgolás, kötés –, mikor kapcsolatban vagyunk egy másik anyaggal, és a kezünkkel teremtünk. Na, az ilyesmi le tud földelni bennünket.
