Mi itt, a Nőben mindig a szépben és a jóban hittünk, de a valóságból nem lehet kiszállni. Az tele van paradoxonokkal. Most a férfiak mondják el, hogy ők miben hisznek. A „street style” ma külön kategóriát képvisel a divatban. Hogyan lesz valakiből influencer, aki az utcai férfidivatot népszerűsíti? A kérdésre Kász Attila válaszol.
Kász Attila (26) Dunaszerdahelyen született, itt is érettségizett, majd egy nyitrai kitérő után Budapesten landolt a divatvilágban. 26 éves kora ellenére már szép utat bejárt, mint férfidivatblogger és influencer.
– Már kiskoromban érdekelt a divat. Sok hercegnőt és herceget rajzoltam különböző divatos szerkókban – kezdi Attila. – Először divattervező szerettem volna lenni, de mikor megjelentek a bloggerek, inkább az érdekelt. Rengeteget böngésztem az interneten, s mikor már úgy éreztem, hogy eljött az én időm, létrehoztam a saját blogomat. Ez a www.kaszcouture.blog.hu. Az elején a nagy és híres kollekciókról írtam és a divatkampányokról. Mivel sok magazint követek, nem volt nehéz a cikkeket összeszerkeszteni. Például a VOGUE beszámolóiból le tudtam szűrni, hogy az adott tervező milyen vonalon indult el, és kiemeltem belőle, hogy mit lehetne ebből viselni a hétköznapokon.
– Milyen vargabetűvel kerültél ki Budapestre?
– Engem igazából felfedeztek! A Fashionfave – ez egy vezető online női divatmagazin – szerkesztője rábukkant a blogomra. Így kerültem a dunaszerdahelyi kis lakótelepi gyerekszobámból Budapest belvárosába. A szerkesztő látta, hogy mekkora lelkesedéssel végzem a munkámat, ezért felajánlotta a márkamenedzseri pozíciót. Ez már a gimi végén történt, mert másfél évig még otthonról dolgoztam. A nyarat akkor Budapesten töltöttem, ott eljártam a divateseményekre, és megismertem azt a kis közösséget, amellyel később a saját blogomnál is együtt dolgoztam. Ám előbb annak rendje s módja szerint elkezdtem Nyitrán az egyetemet, magyar szakon. Nem éreztem úgy, hogy tanár szeretnék lenni. A kérdés az volt, hogy meneteljek tovább a biztos jövő felé, vagy vágjak bele a bizonytalanba...
Kász Attila többször díjat nyert a legjobb szettjeivel a Marie Claire magazin pályázatán.
– És te a bizonytalant választottad?
– Igen, áttelepültem Pestre, és azontúl csak a magazinnal foglalkoztam.
– Miért indítottad a saját blogodat? Az online újságírás nem elégített ki?
– Az elején még igen. Ám a főszerkesztőmnek az anyagok tekintetében a mennyiség volt a fontos, nem a minőség. Elhatároztam hát, hogy a saját márkanevemet fogom népszerűsíteni. A jövőt a férfidivatban láttam, ugyanis kevés férfidivattal foglalkozó felület van. Egyébként is, férfiként hiteltelen lettem volna női témákban.
– S hogy lett belőled influencer? A blog hozta a munkákat?
– Igazság szerint egyre kevesebb időm jutott a blogomra, mert időközben a Massimo Duttinál dolgoztam vizuálosként. Ám egyre több fizetős munka jött be a különböző marketingesektől... Így lettem influencer! Mindig egy-egy kampányra szerződtem le.
– Ez mit jelent?
– Például megjelenik az őszi kollekció, s akkor az adott márka megnézi, hogy jelenleg kik azok a bloggerek, akik bírnak olyan erővel és tempóval, hogy azt népszerűsítsék. Felkeresnek, és megállapodunk. Ez általában egy vagy két blogposztot, három-négy insta-képet jelent.
– Miért pont téged szólítottak meg?
– Már megvolt az ismeretségem, az online magazin által kialakult egy erős kapcsolati hálóm. S mivel mi, fiúk, kevesen vagyunk, így könnyen betalált egy fizetős munka. Sokan úgy tekintik, hogy ez egy haszontalan dolog. Azért is gondolják ezt, mert a bloggerek zömének valóban hiányos a szakmai képzettsége. A divatot is „ki kell tanulni”: nekem ez a hobbim, munkám, mindenem. Ahhoz, hogy valaki hitelesen tudjon írni egy márkáról, fontos tudni, hogy mikor alakult, ki a tervezője, honnét jött, milyen kollekciókat készít. Résen kell lenni: ha egy hónap kimarad, akkor máris lemaradsz.
Bízom benne, hogy minden nő megtalálja a saját hangját, és így még elragadóbbak lesznek! Elszomorító, hogy a XXI. században még mindig vannak olyan régiók, ahol az emancipáció csak egy álom. Ugyanakkor Nyugaton divatos lett a feminizmussal dobálózni. Egyre inkább úgy vélem, hogy ez is csak egy reklámfogás, és nem a valós problémákat tárja fel, hanem csak elferdíti a valóságot.
– Van kedvenc terveződ?
– Inkább kedvenc kollekcióim vannak. Szeretem a Saint Laurent-nek az Anthony Vaccarello vonalát. Amin felnőttem, az a John Galliano által vezetett Dior volt: habos-babos, kecses ruhák. A tervezőváltás után már nem tudtam vele azonosulni. Nagyon tetszik Ermenegildo Zegna a férfiaknál. A Louis Vuitton férfitervezője átkerült a Dior férfivonalához, és a tavaszi kollekció összes darabját felvenném.
– A haute couture, a magas szabóművészet és a street style elég messze áll egymástól. Ez a kedvenced, vagy inkább csak ebből lehet megélni?
– Egyrészt pénzt lehet vele keresni, másrészt ez terjedt el nálunk. A követőim azáltal, hogy aktuális képeket és outfit ajánlókat látnak az oldalamon, sokkal könnyebben tudják átvinni a szezon divatját a saját ruhatárukba.
– Nem néztek rád furán, mikor azt mondtad, hogy a posztokból élsz?
– Szinte álmatlan éjszakáim voltak! Nem álltam le egy percre sem, mert itt ezerrel kell pörögni. A kampány végén mindig igazolni kellett, hogy a képek mekkora nézettséget értek el. Addig kell hirdetni, népszerűsíteni, míg meg nem jön az eredmény. Ekkor tanultam meg: nem elég az, hogy szépen mosolyogsz. Fontos a jó tartalom is! Ha hanyag vagy, többé nem keresnek meg. Az év végére teljesen kimerültem.
Igazából az volt a fárasztó, hogy sok márka teljesen különböző elvárásának kellett megfelelnem.
– Mikor például a Hungáriával legelőször dolgoztam együtt, semmilyen elvárás nem volt, csak annyi, hogy a pezsgőt meg kell jeleníteni a képeken. Befotóztuk az anyagot, pezsgőspohár volt a kezemben. A munkaadótól jött a válasz, hogy minden tökéletes, viszont a képeken nincs rajta a pezsgősüveg... S ha szeretnék még együttműködni, akkor pontosan azt kell csinálnom, amit ők mondanak. Ősszel egy híres kozmetikumot népszerűsítettem. Nagyon jó termék állítólag, viszont én ki sem próbáltam. Megkaptam, befotóztuk, betettem a sarokba, szerintem még ma is ott van. Hamar rádöbbentem, hogy ezzel a tempóval épp azokat az embereket csapom be, akik hisznek bennem, akik követnek. Úgy éreztem, hogy már-már elveszítem saját magamat. Most a Bershkánál dolgozom, vezető pozícióban, és csak egy-egy posztot vállalok el. Már csak hobbiként foglalkozom a reklámokkal.
– Miért van szükségük a boltoknak bloggerekre és influencerekre?
– Nem minden esetben van rájuk szükség. Magyarországon vannak olyan magas szintű férfiszabászatok is, amelyek méretre dolgoznak, akár a Galamb. Ők nem ragasztással készítik az öltönyöket, hogy aztán felhólyagosodjanak – hanem igazi lószőrvásznakat használnak. Az ilyen márkák nem élnek influencerekkel. Stabil vevőkörük van, amelyik nem az instát pörgeti. Persze a bespoke-nak, vagyis a „csúcsszabóságoknak” is van online magazinjuk, a Bespoke, 22 ezer olvasóval, ám ők nem a napi divatot keresik.
– Ki ma a legsikeresebb a magyar divatbloggerek közül?
– Mind követőszámban, mind minőségileg Huber Csabit (SmizeDivat) mondanám, illetve Csalán Bencét.
– Milyen céljaid vannak a jövőre nézve? A bloggerkedéssel mit szeretnél elérni?
– A blogomon elindítottam egy interjúsorozatot, amelyben ismert személyiségeket faggatok a férfidivatról.
– Budapesten elég nehéz a felső dobogóra kerülni. Hogy szeretnéd ezt elérni?
– Bata Móni ügynök, aki alá nagyon sok sztár tartozik, jó barátom. Ő tanácsolta, hogy ezirányban lépjek tovább. Először Ónodi Esztert szeretném kérdezni. Úgy jutottam a közelébe, hogy az én sminkeslányom sminkelte, már több alkalommal is. S így lettek ők is jóba. Ez is csak azt mutatja, hogy milyen fontosak itt a jó kapcsolatok.
– Hogy látod a hazai öltözködést?
– A Nyugathoz képest még mindig legalább harminc évvel le vagyunk maradva. A legtöbb férfi itt azért vesz fel ruhát, hogy ne fázzon. Nem foglalkoznak a divattal, vagy minden férfi kigyúrt, és ugyanazt a pólót viseli.
Nagy a piac, de valójában mégsem, mert csak három-négy márkánál tudunk vásárolni. Szóval: hiába szeretnénk, nem tudunk más külsőt kihozni abból, ami van.
– Te hol vásárolsz?
– Most az egyszerű fehér felsőt inkább egy nagyobb márkánál veszem meg. Lehet, hogy háromszor annyiba kerül, de időtálló. Ha ugyanis időtálló gardróbot szeretnénk felépíteni, akkor érdemes spórolni és drágább termékekre költeni. És ha valami trendivel szeretnénk a pólónkat feldobni, akkor bemehetünk egy fast fashion boltba válogatni. Egyébként nem szeretek vásárolni. Nem szeretem a sorakozást, a próbálást. A legtöbb ruhámat online rendelem. Most már az Instagramnak is van egy olyan felülete, ahol kirakják a termék képét, s bejelölik az árát.
– Mit tanácsolsz egy férfinak, akinek nincs érzéke az öltözködéshez?
– Elég, ha valaki fent van a közösségi oldalakon. Az oldalak akarva-akaratlanul az arcába nyomják az új trendeket. Ezeket érdemes lekopírozni. Az én szettjeimben mindig van egy kis csavar. A tavalyi őszi divathét előtt volt a Dolce & Gabannának egy olyan sajtóeseménye, melyre a dresscode pizsama volt. Az összes híresség selyempizsamában jelent meg. Rögtön kipattant a fejemből, hogy én is szeretnék így megjelenni. Elérkezett a divathét, és egy kék selyempizsama szettet öltöttem magamra, kék mokaszinnal. Sétáltam az Andrássyn, s a padon ült egy laza magyar társaság. Beszóltak, hogy farsangra készülök-e. Ahogy sétáltam tovább, arra biciklizett egy francia, és odaszólt, hogy milyen jó a szettem...
– Nálunk kilépnél így az utcára?
– Dunaszerdahelyen biztosan nem! Budapesten bátrabban. Az Intimissiminek most fut egy kampánya, ahol azt hirdetik, hogy a selyempizsamát nyugodtan viseljük nappal is.
– Végezetül mit tanácsolsz, mit vegyen fel egy divatos férfi?
– Egyetlen férfi gardróbjából sem hiányozhat a minőségi fehér ing és egy klasszikus farmernadrág. Télvíz idején a sportos pufidzseki helyett inkább egy elegáns, teveszőrszínű kabáttal egészíteném ki a listát. A könnyed pamut- és kasmír pulóverekkel sem lehet mellélőni. Nélkülözhetetlen a „chelsea” bokacsizma, gumibetéttel. Ugyanakkor egy minimál fazonú fehér sportcipővel sem tudunk mellényúlni, az elegáns összeállításokat sportosabbá varázsolhatja. A stílusos megjelenéshez elengedhetetlen egy szép férfióra, amelyik tekintélyt parancsol, meg praktikus kiegészítő is.
