Mi, emberek (de főleg mi, nők) rendkívül függünk a hajunktól. Elég egy „rossz haj”-nap, és jókedvünk a kukában landol. Egy rosszul sikerült hajvágás hónapokra képes elrontani a kedvünket.
A magyar hajviselet többször is változott a történelem során. Sokáig hosszú hajat viseltek a férfiak is, mivel úgy tartották, hogy abban összpontosul az erejük – éppen ezért az számított az egyik legnagyobb büntetésnek, ha valakinek levágták a haját! A férfiaknál a rövid hajviselet csak a 19. század közepétől jött divatba.
A haj és a néphit
A néphit a női hajnak varázserőt tulajdonított, ezért az asszonyok nem hordhatták kiengedve a hajukat, hanem kontyba, főkötő alá voltak kénytelenek rejteni. A lányok is csak ünnepnapokon engedték szét a hajukat, a hétköznapokon befonva hordták – a fonatok száma koronként és vidékenként változott. A hajviselettel kommunikáltak is: jelezte az ember rangját, származását, a nőknél pedig mutatta, ki hajadon, illetve ki kelt már el. Ma is sok mindent elárulhat rólunk a hajunk, még azt is, hogy milyen stílusú zenét szeretünk.
A fodrászunk a bizalmasunk
A fodrász székében ülve kiszolgáltatott állapotban vagyunk – pláne, ha eszünkbe jut, hogy több száz évvel ezelőtt a borbély nem csupán haj-, de érvágást is végzett (hiszen egyben sebész is volt)! Erre a szalonok bejáratánál ma is megtalálható ikonikus borbélyrúd pirosan és kéken csíkozott mintája is utal, amelynek színei az érvágó eljárást kívánják szimbolizálni. A borbély tehát életet mentett. Az ember ma is az egyik legsebezhetőbb részét, a fejét bízza a hajszobrászra.
A hajam én vagyok
Észak-Koreában csak az állam által jóváhagyott frizurák közül válogathatnak a lakosok – a nők összesen 18 féle fazonból választhatnak, a férfiak haja pedig 5 centinél nem lehet hosszabb!
Nálunk szerencsére más a módi, több száz árnyalatból választhatunk, de nem volt ez mindig így: a rendszerváltás előtt összesen 10 fajta festék állt a rendelkezésre, s ebből kellett kikeverni a megfelelő színt. Ezért eme korszakban rendkívüli kreativitást igényelt a szakma, s a kevésből kellett kihozni a legtöbbet.
A dauer, azaz a tartós hullám a nyolcvanas évek slágere volt: a legtöbbünknek a tupírozott „oroszlánsörény” és a szúrós szagú dauervíz jut róla eszébe. Ám a dauervíznek és a fixálónak nem csak a szaga volt erős – roncsolta is a hajat, hiszen (ma is) olyan kémiai anyagokat tartalmaz, amelyek megváltoztatják a hajszálak szerkezetét. Anno a legapróbb hiba is elég volt ahhoz, hogy végzetesen elégesse a vékony szálú hajat. S bár a tartós hajgöndörítés ma is kényes feladat, már léteznek kíméletesebb módszerek.
Az egyik fest, a másik vág!
Nálunk még nem igazán jellemző, de Amerikában vagy Angliában például a hajfestés és a hajvágás nem esik egybe: két külön szakember végzi. Miképp az altatóorvos sem műt, úgy a hajvágó fodrász sem fest, csak nyír, s a technikus foglalkozik a mesterség vegyszeres részével.
A lélek és a haj
A frizura az önkifejezés egyik leglátványosabb „eszköze”. Nem csoda, ha a szakításon átesett nők első útja a fodrászhoz vezet. Az új frizurával a nő új emberré akar válni: új haj, új élet! Ahhoz, hogy párbeszédet tudjunk folytatni a lelkünkkel, nem csupán a belsőnkkel, de a külsőnkkel sem árt jóban lennünk. A legjobb egységben tekinteni a testet és a szellemet, szeretni magunkat szőröstül(!)-bőröstül. A nők egy része nem is a frizura miatt keresi fel olyan gyakran a fodrászát – hanem az önszeretet és a kényeztetés miatt! Sok rohanó nőnek ez utóbbiban sehol máshol nincs része, csak az aranykezű fodrászánál. Mellesleg nem árt feltenni magunknak pár gyakorlati kérdést: miért akarunk szőkék lenni, ha nem is igazán illik a bőrszínünkhöz, illetve biztos, hogy a frufru majd megoldja minden házassági problémánkat? Egy jó beszélgetés a fodrászunkkal emellett edukálhat is (már ha van pszichológiai érzéke).
Ma minden az individuum!
„2001-ben Berlinben, egy fotózáson tanultam meg, hogy három fő személyiségtípus létezik: a naturális, az elegáns és a rebellis. Ezt azóta úgy tanítom a szakképzés folyamán, mint a három alapszínt!” – mondja Hajas László (68) mesterfodrász. Persze, lehet valaki rebellisen elegáns is, a típusok keveredhetnek. Minden, amit magunkon viselünk, kifejezőeszköz: a ruha, a cipő, az ékszer – a hajkorona pedig stílusunk éke. Emellett az a jó, ha életkorunk helyett inkább a stílusunkra fókuszálunk. Hiszen akkor tudunk igazán ragyogni, ha az egyéniségünkhöz leginkább passzoló frizurát kapunk. Ezért nem árt, ha mesélünk kicsit a fodrászunknak arról, hogy kik is vagyunk valójában.
