A napfény nem csak barnít: D-vitamint is ,,készít"

Bár már itt az ősz, még kiélvezhetjük a verőfényes napokat. De ritkán gondolunk arra, hogy a napfény milyen hathatósan járul hozzá egészségünk megőrzéséhez.

A ködös, kevés napfényben részesülő Brit-szigeteken évszázadokon át ismert volt egy rejtelmes csontbetegség: az angolkór. A 19. század vége felé figyeltek fel arra, hogy az állandó napsütésben, a trópusokon élő gyermekek sosem lesznek angolkórosak. Ugyancsak feltűnt, hogy a vidéki, a napsütést hosszan élvező gyermekek is ritkábban betegszenek meg, mint a zsúfolt, sötét, városi nyomornegyedekben felnövő társaik.

Ma már tudjuk a különbségek okát. Az angolkór (rachitis) azáltal keletkezik, hogy a fejlődő csontban nem rakódik le kalcium, és ennek következtében a csont lágy marad, nyomásra meghajlik. Valami hiányzik ahhoz, hogy a vérben keringő kalcium beépüljön a csontba. Ez a valami a D-vitamin.

De hogy jön ehhez a napsütés? Úgy, hogy a D-vitamin a bőrünkben keletkezik a napfény ultraibolya sugarainak (UVB) hatására. Nyáridőben annyi D3 jelzésű „elővitamin” keletkezik bőrünk sejtjeiben, amely akár 80-100%-ban is elég lehet testünk D-vitamin-szükségletének ellátásához.

Az elővitamin a vérbe kerülve eljut a májba és a vesébe. Mindkét szervben fontos átalakuláson esik át, és így lesz belőle a ma D3-ként ismert hatékony vitamin.

A D-vitamin legismertebb hatását a csontokon fejti ki. Ma már tudjuk, hogy a felnőttkori csontritkulás (oszteoporózis) gyökerei a magzati életbe nyúlnak vissza. A „csúcscsonttömegnek” nevezett elérhető maximális csontállomány 90-99%-a – a magzati életben elkezdődő folyamatos csontfejlődés eredményeként – a lányoknál 16, a fiúknál 18 éves korra alakul ki. Nagyjából a 35. életév után kezdődik meg a csontvesztés folyamata.

Érthető, hogy nem mindegy, mekkora az a csúcscsonttömeg, amelyből ez a vesztés történik. Ha a csonttömeg kisebb lett az optimális elérhetőnél, az fokozott rizikót jelent a felnőttkori csontritkulásra. Arra kell tehát törekedni, hogy a legnagyobb csonttömeg alakuljon ki gyermekünk szervezetében. Ezért fontos az oszteoporózis megelőzésének elkezdése már a magzati élet során. Ez az anya D-vitamin-ellátását jelenti a 20. terhességi héttől (legalább 400 egység D3 naponta).

A születés utáni csontosodás legfontosabb szakasza a csecsemőkor. Ezért még a szoptatott, anyatejjel táplált csecsemőnek is szüksége van a gyógyszeres D-vitamin-bevitelre; fokozottan érvényes ez a koraszülöttre. A csonttömeg-növekedés folytatódik a kisded és az iskoláskorban is. Ezért a napfényben szegény hónapok idején, ősztől tavaszig e korosztály számára is fontos a gyógyszeres D-vitamin-bevitel. A tejtermékekben dús diéta a megfelelő kalciumpótlást biztosítja.

A csúcscsonttömeg elérésének idején, a serdülőkorban ugyancsak szükséges a gyógyszeres D-vitamin-pótlás és a megfelelő – legalább napi 1500 mg – kalciumbevitel is. Az utóbbi évek fontos felismerése, hogy a D-vitamin nem csak a csontokra hat. Az úgynevezett extra osszeális (csontokon kívüli) hatások közül fontos az immunrendszerre való pozitív, illetve bizonyos rosszindulatú daganatok (vastagbélrák, hólyagrák) kialakulásának kockázatát csökkentő hatása is.