Újra itt a szeptember. Sok kisgyermek idén először lépi át az iskola kapuját. Ez a világ igencsak különbözik az óvodától. Itt bizony gyakran kerül megmérettetésre a nebuló – nem elég, hogy kedves, jókedvű vagy ügyesen fut, most hosszú időn keresztül szót kell majd fogadnia, alkalmazkodnia kell az oktatás rendjéhez – és teljesítenie kell. Ez pedig nem könnyű feladat, hiszen a felsőbb osztályosoknak is gyakran meggyűlik ezzel a baja.
Az iskolakezdés nehézségeiről, a nyelvtanulásról, a szakkörök ésszerű mennyiségéről, kérdeztük Ujpál Emőke tanácsadó szakpszichológust.
– Sok szülő már az óvodában elkezd aggódni, hogy vajon jól fog-e majd teljesíteni a gyermeke. S ezzel kimondatlanul is átadja aggodalmait a kicsinek – mondja Ujpál Emőke. – Fontos, hogy ne ébresszünk szorongást a gyermekben, mindenképpen kerülni kell az olyan kijelentéseket, melyek már előre elveszik a kedvét az iskolától (vége a jó dolgodnak, a gondtalanságnak). Ilyenkor újra előjönnek a régi emlékek, saját félelmeink, szorongásaink a tanulással kapcsolatban. Inkább beszélgessünk sokat arról, hogy milyen lesz az iskola. Mi fog ott történni, hogyan fog zajlani a nap, hogy sok érdekes dolgot fog tanulni a tanító néniktől, hogy lesznek szünetek az órák közt, amikor játszhat. Lesznek tanszerei, könyvei, iskolatáskája. Találjuk meg a gyermekkel együtt a neki leginkább megfelelő táskát, utána lehet nézni annak is, hogy az ortopédus milyen típusú hátitáskát ajánl a kicsinek.
– Lehetőleg együtt alakítsunk ki egy tanulósarkot is, ahol íróasztala, vagy elkülöníthető fiókja, polca van, ahol a saját iskolai dolgait tárolhatja. Fontos a napirend és hogy megfelelő időben bújjon ágyba, mert a kialvatlanság is okozhat figyelmi problémákat az iskolában. Iskolából hazatérve pedig elengedhetetlenek a közös beszélgetések, hogy a szülő érdeklődjön, meséltesse a történteket, és örömmel hallgassa gyermeke élményeit. Lényeges, hogy ne legyen központi kérdés az iskolai teljesítmény (ne az legyen az első kérdés, hogy hányast hoztál ma). Hiszen ha az otthoni hangulatot az érdemjegy, határozza meg a gyermek otthoni közérzetének romlásához, és a családi harmónia megbomlásához vezethet. Az érzelmi biztonság, az együttlét adja a legtöbbet a gyermeknek.
Semmiképp se váljon a szülő gyermeke önjelölt fejlesztőjévé, aki már az iskolakezdés előtt gyakoroltatja a gyermeket, hogy ezzel „segítse“ őt. Ez kerülendő az iskolakezdés után is, mert a gyermek csak megutálja a tanulást, feszült lesz, nem tud kikapcsolódni, feltöltődni. Arról nem is beszélve, hogy a szülő-gyermek kapcsolat látja kárát. (A házi feladatban, a napi felkészülésben természetesen segíthet a szülő.)
– Melyek az iskolakezdéssel kapcsolatos leggyakoribb problémák az elsősöknél?
– Probléma adódhat az iskolaérettség hiányából. Ha egy gyermek iskolaérett, akkor tud alkalmazkodni. Tudja késleltetni szükségleteit, képes a tartós figyelemre, érdeklődik a feladatok iránt, kialakult a feladattudata, képes a feladattartásra. Elfogadja a felnőtt irányítását, intellektuálisan és testileg is érett. Ha egy gyermek ezen szempontok alapján éretlenül érkezik az iskolába, beilleszkedési és tanulási problémák merülhetnek fel (gondot jelenthet az olvasás, írás, számolás megtanulása), szorongás, agresszivitás, félelmek, visszahúzódás jellemezheti. Gondot okozhat az is, ha nem marad szabadideje, nincs lehetősége mozgásra, játékra, rajzolásra, helyette egyik szakkörről és sportkörről a másikra cipeli a szülő. Vagy otthon túlgyakoroltatja a gyermeket, mert rivalizálási kérdést csinál abból, hogy a hasonló korú gyermekek között hol tart a sajátja. Ez káros lehet az egészségre.
– Az idegen nyelvek tanulása ma már elengedhetetlen, mégis mikortól és hány nyelven ajánlatos tanítani egy gyereket? (Idegen nyelvnek az a nyelv számít, ami egyik szülőnek sem anyanyelve.)
– Divatos manapság már akár az óvodában elkezdeni az idegen nyelv oktatását. Erre semmi szükség, elsődlegesen a gyermek anyanyelve rögzüljön abban az időszakban. Ajánlatos óvatosan bánni a túl korai nyelvtanítással, mert rongálhatja az anyanyelvi struktúrát. Vekerdy Tamás, az ismert szakértő szerint 7 és 9 éves kor között érdemes elkezdeni az idegen nyelvtanítást. Viszont elsősorban a spontán utánzásra építve (mint az anyanyelvet), nyelvtan, füzet, lefordítás nélkül. Kutatások bizonyítják, hogy a korai nyelvtanulás nem hozza meg a várt eredményt. A gyerek előrébb járhat, ha 7 évesen kezdi, mintha már az óvodában tanították volna.
– Mennyi szakkört látogasson, mennyi idejét töltse különórákkal egy alapiskolás?
– Ha valami nagyon érdekli és örömét leli benne, akkor csinálja. Viszont a gyermek nem attól lesz boldog, hogy minél több különórára jár! Hanem ha szabadon játszhat, mozoghat örömére, elviszi a szülő sétálni, beszélgetnek, fagyizna. Manapság sokan úgy gondolják, hogy attól lesz jobb és több a gyermekük, ha minél több szakkörre, és tanítás utáni elfoglaltságra jár. Sajnos, ennek a hátterében az is állhat, hogy nincs elég idő a gyermekre, és így legalább lefoglalják. Előfordul az is, hogy a szülő saját be nem teljesített törekvéseit szeretné a gyermekével valóra váltani. Ezzel azonban sajnos több kárt tehet, mint hasznot. Ebben az esetben is, mint mindenhol máshol, fontos az egyensúly, hogy ne legyen túlterhelve a gyermek. Az iskolai követelményrendszer elég magas, és ha még különórára is megy, aztán még otthon leckét ír, mikor marad ideje játszani? Ne erőltessünk olyat a gyermekre, amit nem érez magáénak. Azt a szakkört válasszuk, amit a gyermek szeret. Ha még nem körvonalaződott, nem kell görcsösen erőltetni! Majd rájön, mi érdekli, miben jó ő. Szerencsésebb lenne, ha a sportjátékokban sem az eredményre törekvés lenne a cél.
Ahogy Vekerdy Tamás és Ranschburg Jenő gyermekpszichológusok számos tanulmányukban hangsúlyozták: fontos a gyermeknek az is, amikor „semmit tesz“, mert ezalatt regenerálódik az idegrendszere.
- Ha egy gyermek iskolaérett, akkor tud alkalmazkodni. Tudja késleltetni szükségleteit, képes a tartós figyelemre, érdeklődik a feladatok iránt, kialakult a feladattudata, képes a feladattartásra. Elfogadja a felnőtt irányítását, intellektuálisan és testileg is érett.
- Vekerdy Tamás szerint 7 és 9 éves kor között érdemes elkezdeni az idegen nyelvtanítást. Viszont elsősorban a spontán utánzásra építve (mint az anyanyelvet), nyelvtan, füzet, lefordítás nélkül.
- Ne erőltessünk olyat a gyermekre, amit nem érez magáénak. Mindig az érdeklődésének megfelelő szakkört válassza.
