A nő a munkában kemény, szürke ruhát visel, nem mosolyog, hanem professzionálisan hűvös. Viszont a nő nemcsak kemény tud lenni, de egyben lágy, befogadó és odaadó is.
Vannak helyzetek, mikor annyi a stressz, hogy jó visszatérni nőiségünk gyökereihez, az anyatermészethez, a tiszta egyszerűségbe, a hagyományokhoz.
Mihálko Erika sminkmester (Nána) gyönyörű videót készített a nő hazatéréséről. A hűvösre sminkelt lányról, aki ledobja nehéz táskáját, átszalad árkon-bokron, hogy megmártózzon az anyatermészetben, a gabona illatában. Fut a földön, amely ősei lábnyomát őrzi, fut vissza falujába, Bénybe, hogy nevessen, szabad legyen, elég legyen: levesse a férfias szürkét, s felvegye a kurtaszoknyát.
A viseletben a nő igazi nő, dereka mozdul, koppan a piros csizma, piros pántlikát kötnek a hajába, a karjára, mert a piros őriz és megvéd. A viseletben kibomlika nő, hát még ha kurta szoknya!
Amikor borul az ég a kemény nő körül, jó visszatérni a női lágysághoz.
Infó
Bényben minél több szoknyája volt egy lánynak, annál gazdagabb volt. A 13 szoknya volt a maximum, s a pufándli, a hurka volt az, ami megemelte a szoknyákat. A lányok akarták, hogy minél kurtább legyen a szoknya, minél csábosabban ringjona derék. A fordítható, csörgős piroscsizma pedig mindkét lábra jó volt.
• Produkció: Mihálko Erika • Fotó: Hurton Orsolya • Bény: Compál Viktória, Šmíd Erzsébet • Zene: Méry Rebeka • Modell: Forró Lilla
