Mi, emberek valahogy úgy vagyunk „beprogramozva”, hogy akarva-akaratlanul is ítélkezünk mások felett. S tesszük mindezt rendkívül sokszor. Megesik, hogy észrevétlenül, megesik, hogy tudatosan, és az is előfordul, hogy az esetek nagy részében teljesen jogtalanul mondunk ítéletet mások felett.
De miért tesszük mindezt? Miért baj az, ha a másik egy kicsit különbözik tőlünk? Hát nem pont az bennünk, emberekben a legszebb, hogy különbözünk egymástól?
Kicsit más, mint én
Ha találkozunk egy idegen emberrel, akivel sok a közös bennünk, rögtön barátkozni akarunk. De mi van akkor, ha nem szimpatikus az illető a számunkra? Feljogosít minket arra, hogy rögtön ítélkezzünk felette? Azonkívül, hogy úgysem fogunk összehaverkodni, muszáj beskatulyáznunk őt, majd mindenkinek elmesélni, hogy a saját szemünkkel milyennek láttuk őt? Furcsának, vékonynak, kicsinek, félnótásnak, vagy éppen smink nélkül, megöregedve... Lehet, hogy az, amit mi magunk rossznak és különösnek találunk, azt a másik ember szépnek látja! Bennünk is ugyanannyi hiba van, mint mindenki másban. Elsőként nézzünk önmagunkba!
A tökéletesség két oldala
A mai világban az az érdekes, hogy nem a plasztikázott nő fog ítélkezni felettünk, hanem pont fordítva: mi magunk nézünk rá ferde szemmel, és gondoljuk magunkban: „Mire volt ez jó?, Teljesen elcsúfítja önmagát!, Elment az esze!” Ilyen és ehhez hasonló megjegyzések és kérdések hada sorakozik a fejünkben.
Miközben ez a nő tesz azért, hogy jobban érezze magát a saját bőrében, s amikor elsétálunk mellette, lehet, hogy ő pont ezt gondolja rólunk: „Milyen jó kisugárzása van ennek a nőnek/férfinak! Milyen jó neki, hogy ilyen összhangban van önmagával, nem úgy, mint én...”
A 21. század legnagyobb vitája
A gender-elmélet szerint a nemek megkülönböztetése az egyénre bízott döntés, tehát mindenki az, aminek vallja magát. Lehet homoszexuális, transznemű az illető – a gender egyenrangúként kezel mindenkit. Sokan ellenzik a gender-elméletet, s nem létezik számukra semmi más, csak nő és férfi, úgy, ahogy az a maga nemében megszületett. Betakarhatjuk a szemünket, és ráfoghatjuk, hogy ez a modern világ és a 21. század kitalációja, de attól még vannak homoszexuálisok és transzneműek is. Jogunkban áll ítéletet mondani felettük? Mi alapján?
Felcímkézés
Ahányan vagyunk, annyi különféle gonddal, testi és lelki problémával küzdünk. Széles csípő, görbe orr, vörös szeplők, pörge láb, félelem a sötétségtől, depresszió, alkoholizmus, és még sorolhatnám. S ha véletlenül vagyunk olyan szerencsések, hogy nekünk egyikből sem jutott, akkor tanuljuk meg elfogadni azt, hogy más nem volt ennyire szerencsés helyzetben. Ezt követően pedig igyekezzünk segítséget nyújtani embertársunknak, akinek lehet, csak néhány kedves szó is elég, vagy az, hogy meghallgassák őt. Mindig egyszerűbb kinevetni a másikat, de valóban ez a helyes út?
Tabudöntögetések
Nem azzal van a gond, hogy ma már mindenről nyílt vitát indítanak, hanem azzal, hogy milyen stílusban teszik mindezt. Ha van véleményed, és ki mersz állni embertársaid igazáért vagy egy súlyos probléma mellett, akkor ne habozz! Viszont tedd mindezt úgy, hogy valóban figyeljenek rád, a stílusod legyen lehengerlő, a mondanivalód pedig tanító célzatú. Kiállhatsz te a gender-elmélet mellett, támogathatod a szabad menstruációs mozgalmakat is, lehetsz természetvédő, de sose ítéld el embertársadat, mert fogalmad sincs róla, neki mivel kell nap mint nap szembenéznie és megküzdenie.
Te azért lógj ki a sorból, mert nem hagyod magad megfőzni a tömeg által, és mert nem ítélkezel rögtön, első ránézésre! Miért is tennéd? Az élet tényleg attól szép, hogy különbözünk egymástól, csak meg kell tanulnunk elfogadni a másikat...
