A téma nagyon érzékeny. És fáj. Az élet alapjában véve tragikomikus, és néha nincs menekvés. Elvisz bennünket az ördög, nem kerülünk be a mennyek országába. Egy keveset magam is tudok erről, mert nyolc éve magam is fájdalmasan vágyódom egy második gyerekre. Sikertelenül. Pedig igyekszem.
Hányszor, de hányszor előfordult, hogy ismerőseim gratuláltak az újabb terhességemhez... Pedig csak többet ettem a szokásosnál, vagy nem jó szabású ruha volt rajtam. Megszámlálni sem tudom a napokat, amikor boldogan észleltem magamon a terhesség „bombabiztos” jeleit. Hányszor képzeltem el magamban, hogy hogyan fogom elmondani a férjemnek, a barátnőimnek, a rokonaimnak a jó hírt, hogy ők is örüljenek velem. Hányszor ábrándoztam arról, hogy milyen jegyben fog születni a kisbabám, meg hogy milyen nevet adunk majd neki!
(© Lance Calkin)
S mennyiszer csalódtam, törölgettem könnyeimet a vécén. Mennyi tesztet dobtam a szemétbe, mennyit szorongtam a rendelő előtt a többi nővel, akik a leghalványabb reménysugárba is belekapaszkodtak! Velük együtt milyen sokszor tettem föl a kérdést, hogy tévedhetnek-e a terhességi tesztek? Lehetek-e várandós annak ellenére, hogy menstruálok? Hiszen a szomszédasszonyom is menstruált, amikor terhes volt!
Ők, a próbálkozók!
„Nem szabad folyton ezen rágódni!” Ez a leggyakoribb tanács, amit hallani szoktam. És a leghaszontalanabb is... De hogyan lehet megbüntetni az elsuhanó gondolatokat? Sehogy. Nem haragszom azokra, akik jó tanácsokkal akartak segíteni. Sok olyan tanács van, amit jó hallani. „Menjetek föl a hegyekbe! Minél magasabb a tengerszint feletti magasság, annál nagyobb esély van a sikerre!” „Utazzatok le a tengerhez legalább két hónapra.” „Vegyetek egy kutyát, annyi bajod lesz vele, hogy elfeledkezel minden másról. A sógornőm is szerzett egy ír szettert, és egy éven belül bölcsőt ringatott!” Vettünk tehát egy kutyust, és valóban, ráment pár hónapom, mire megtanítottam szobatisztának lenni. Akkor csak az volt a fontos, a kutya lekötötte az energiáimat. De hiába! A teszten csak nem akart megjelenni a két csík...
Engedelmesen megfogadtam minden tanácsot, kipróbáltam a százszázalékosnak mondott tinktúrákat, táplálékkiegészítőket, a kínai receptek alapján készített főzeteket, a speciális medencegyakorlatokat, gerinctornákat. Részt vettem több gyanús szeánszon egy habókos asszonyságnál, aki teafüvekből gyógyitalt állított össze. Ráadásképpen adott egy jó tanácsot is, mégpedig hogy spájzoljunk be sok kiló krumplit és konzerveket, mert a kártya szerint hamarosan itt lesz a világvége.
A gyógyteáktól a férjemmel teljesen eltompultunk, de a baba nem jelentkezett (szerencsére a világvége sem). Egyszer elmentem egy ezotériával foglalkozó nőhöz, aki égő gyertyával furcsa ábrákat rajzolt a testem körül, majd kijelentette, hogy engem nem szeret az édesanyám, azért nem sikerül gyermeket fogannom és megszülnöm. Dühösen robogtam el az alagsori garázsból – hétszáz euróval szegényebben.
Természetesen szakemberektől is segítséget kértünk, egy brünni asszisztált reprodukciós klinikán. Összesen négyszer. Sajnos, innen is dolgavégezetlenül (és általában sírva) mentünk haza. Azaz a tudomány sem tudott segíteni rajtunk. Szerencsére egymással akkor is rendben voltunk. Sőt azt mondhatom, hogy a megrázkódtatások csak megerősítették az egymás iránti ragaszkodásunkat.
A termékeny napok
Ismerek olyan párokat, akiknek nem sikerült kitartani egymás mellett. „Csak erről szólt az életünk – mondja Szilvia. – A szex már nem öröm volt számunkra, hanem kemény munka. Képes voltam arra is, hogy lemondassam a barátom szolgálati útját, mert azalatt lett volna a legtermékenyebb napom. Gondolkodtam az örökbefogadáson is, de a barátom ezt nem akarta. Az lett a vége, hogy szakítottunk.” Szilvia hatszor vett részt mesterséges megtermékenyítésen, de egyszer sem járt sikerrel. Most 43 éves, új barátja van, és megint örülni tud a szexnek. Azt mondja, már belenyugodott, hogy talán soha nem lesz saját gyereke. „Már nincs kedvem kísérletezni. Testileg és lelkileg is nehéz procedúra ez, a végeredmény pedig bizonytalan. Már nincs erőm hozzá.”
Vannak párok, akik még nem adták fel. Ilyen párokkal dolgozik a pszichológus. „A sikertelen beavatkozások miatt a nők magukat okolják. A férfiak másképpen oldják a feszültséget: többet dolgoznak vagy sportolni kezdenek. Nem tudják, hogyan enyhíthetnének párjuk szenvedésein. Például észreveszik, hogy az asszony sokat sír, de nem tudják, hogyan segíthetnének rajta. A megfigyelések szerint a nőknek leginkább az segít, ha a férfi nem rejtegeti az érzelmeit, hanem beszél róluk” – mondja.
Sok a probléma a gyerekre vágyó párok szexuális életével. Az eredménytelen beavatkozásokat sok lelki fájdalom kíséri. Ezt a szexualitás is megsínyli. Sok olyan pár van, akikből eltűnik a szexuális érdeklődés, már nem éreznek vágyat egymás iránt.
A kudarcot kísérő fájdalomnak más megjelenési formája is van, például az irigység, amelyet a nő a várandós asszonyok láttán érez. A nők gyűlölik magukban ezt az érzést, gonosznak tartják magukat, és úgy érzik, nem érdemlik meg, hogy gyermekük szülessen. Ekkor valójában „védekező harag”-ról beszélhetünk, amely védi a nőt attól a fájdalomtól, amelyet a babaváró nőkkel való találkozáskor érez. Nem szabad bűntudatot érezni azért, ha nem tudunk együtt örülni a terhes barátnővel. Beszélni kell a fájdalomról, és meg kell egyezni a barátnővel, hogy most egy ideig nem fogunk találkozni...
A terápia során arra tanítják a nőket, hogy fogadják el a negatív érzelmeiket is. Amikor félelmet érzünk, alapvető szükségletünk a biztonság keresése. Amikor szomorúak és magányosak vagyunk, elemi szükségletünk, hogy elinduljunk egy másik irányba, ahol érezhetjük mások közelségét és támogatását. Röviden szólva: lépni kell! Ha csak veszteglünk a kikötőben, akkor agyunk érzi a veszélyt, és a maga módján védekezik. Általában azzal, hogy olyan hormonokat bocsát a véráramba, amelyek harcra készítenek fel bennünket.
Ez az állapot pedig leállíthatja a szaporodási képességet. Ha életünkben állandósul az érzelmi feszültség, akkor eltart egy ideig, amíg a szervezet állapota stabilizálódik. Az érzelmeknek fel kell szabadulniuk. Amint jobb lelkiállapotba kerülünk, közeledni kezdünk az egyensúlyhoz hormonális szinten is. És ekkor már közelebb kerülünk a termékeny állapothoz.
A PSZICHOLÓGUS TANÁCSAI
Mit tegyünk, ha az igyekezet betölti minden gondolatunkat?
- Kérjük szakember segítségét, ha úgy érezzük, hogy teljesen elbizonytalanodtunk, nem vagyunk képesek elvégezni napi feladatainkat, csak a kudarcainkra gondolunk, és elment a kedvünk az élettől.
- Foglalkozzunk azokkal a dolgainkkal, amelyek örömet szereznek. Ez lehet filmnézés, fagylaltozás a tévé mellett, de lehet a jóga is. Az a legfontosabb, hogy ne éljünk örökös feszültségben.
- Próbáljuk ki a lazító technikákat, a hormonjógát vagy a teherbeesést elősegítő alternatív módszereket, közben pedig hagyatkozzunk a megérzéseinkre. Ha a gyakorlatok során kellemetlen érzéseink támadnak. vagy feszültek leszünk, föltétlenül hagyjuk abba őket.
- Legyünk kritikusak, ne ugorjunk fejest semmi csodamódszerbe, őrizzük meg a józan eszünket.
- Keressük azokat a helyzeteket, amikor biztonságban érezzük magunkat, ellazultak és szabadok vagyunk; s igazán önmagunk lehetünk.
