Marikát közülünk mindenki sajnálta: már harmadik éve karácsonyozik egy szál magában. Szerelme, Józsi az ünnepek előtt mindig megbetegszik, ezért nem tudják együtt tölteni az év legszebb napját. Marika pedig ontja a könnyeit, és sajnálja szegény Józsit, aki a világ legszerencsétlenebb embere, mert gaz felesége nem akar válni, mindenféle akadályokat gördít boldogsága elé.
Idén karácsony előtt azonban kiderült: Józsi egész idő alatt hazudott, az orránál fogva vezette szeretőjét. Felesége ugyanis megunta az alakoskodást, azt, hogy az ünnepekben a rokonok miatt el kell játszani a szent családot, és beadta a válókeresetet. Hiába fenyegette Józsi, elköltözött, s ezzel minden hazugság napfényre került.
(Kép forrása: instagram.com/artistwonders)
Ha szerelme szépen viselkedik, ha jól érzi magát a társaságában, ha semmi gyanúsat nem észlel vele kapcsolatban: ne kételkedjen, és adjon szabad folyást az eseményeknek. De, ha felvillan agyában a figyelmeztető jelzés, ha egy belső hang azt súgja, vigyázzon, akkor könnyen lehet, hogy valami nincs rendben ezzel az úriemberrel (naponta órákon át beszélget a volt feleségével, éjszaka órákra eltűnik, elveri az egész havi fizetését, vagy tanár létére több ezer eurót keres). Ilyen esetben lásson munkához. Öltse magára Colombo felügyelő legendás ballonkabátját, és koppintson a barátja orrára modernebb és elegánsabb eszközökkel, mondjuk, vegye igénybe az internetet.
Háborúban és szerelemben minden megengedett, a cél-egyén ellenőrzése megmentheti a hadműveletet. Emlékszik még nagyanyáink módszerére? Ők bizony „leinformáltak” mindenkit, aki hosszú távú céllal közeledett a család leányához. Ezt mindenki természetesnek és helyénvalónak tartotta.
Jó, ha tudjuk: a férfiak szemrebbenés nélkül képesek hazudni. Arcizmuk se rándul, amikor letagadják a feleségüket, a gyerekeiket, akár a saját nevüket is. Ezért idejében szólunk: nem árt, ha előbb leteszteljük azt, akit be akarunk fogadni az életünkbe. Mindegy, hogy az Interpol, egy magándetektív vagy akár kristálygömb segítségével...
Szemrebbenés nélkül
Nemrégiben szétnéztünk az internet társkereső oldalain. Teljesen elképedtünk, mi mindenben hazudnak a férfiak (és persze a nők is), amikor becses személyükről kell ezt-azt elárulniuk. Főleg a szexszel kapcsolatban olvashatunk hihetetlen történeteket. Legelőször is a feleséget és a gyerekeket tagadják le, vagy találnak ki képtelennél képtelenebb históriákat. A lehetetlenre is képesek, hogy az „új nőnél” elérjék a céljukat. Például nem vallják be, hogy egyszerű festőként dolgoznak. Inkább azt mondják, „építészmérnök vagyok”. Ha úgy hozza kedvük, titokzatosak, mint Zorro vagy Batman. És a nők hisznek nekik, mert alapjában véve minden nő romantikus lélek. Azt hiszik, megfogták az isten lábát. Aztán a hajukat tépik, hogy be kell érniük egy egyszerű villanyszerelővel.
A csalóka személyi igazolvány
Rengeteg siralmas példát találhatunk saját környezetünkben is. Döbbenetes, hogy a nők milyen hiszékenyek. Az egyik ismerős elvált asszony megismerkedett egy jóképű sráccal, aki azt mondta magáról, hogy francia (kimondhatatlan neve erre utalt), holott arab volt, továbbá, hogy vállalata van, pedig csak felszolgált egy külföldi cégnél, ráadásul hihetetlenül nagy adósságai voltak. Amikor meglett a második gyerek, a fickó felszívódott, a fiatalasszony azóta sem látta. Nem maradt más utána, csak az elkeseredett düh. Ma az asszony a gyerekekkel fizetéstől fizetésig él. Három évig hitegette a férfi, és a nő csak most jött rá, kiféle-miféle volt.
Egy másik barátnőm sem volt szerencsésebb. Egy reggel arra ébredt, hogy élettársát elviszik a rendőrök. Mert (ismételten) kábítószert találtak nála. Olyat is hallottunk, hogy egy pasi olyan agyafúrt volt, hogy az élettársával fizettette meg a gyerekei tartásdíját. (Ja, és elfelejtette közölni, hogy alkoholista, és eláll a keze a munkától.) A harmadik barátnőm is megismerkedett egy elvált férfival. A harmadik randevún kiderült, hogy csak készül válni – hamarosan. Meghallgatva a fenti történeteket, csak mérgelődhetünk, hogy a mai személyi igazolványok nem tartalmazzák az illető családi állapotának adatait. Mert hol lehet legegyszerűbben információt szerezni valakiről? Természetesen a személyi igazolványból, ahol ellenőrizhető a neve, a fényképe, és régen az is szerepelt benne, hogy az illető nős-e vagy nőtlen. Ennek az adatnak a hiányát csak férfiak találhatták ki! Nem elég, hogy a férfiak gondosan a pénztárcájukba rejtik a jegygyűrűjüket, vagy hogy a Facebookon nem az évet, hanem a napot jelölik meg, amikor születtek.
Anna sokkal szemfülesebb, mint a többi nő, és hamar túljár a férfiak eszén. Amikor megismerkedik valakivel, azonnal felhívja egyik ismerősét, aki a Google-ban végigfuttatja a nevet a cégjegyzékeken és a bűnügyi nyilvántartáson, kártyavetőhöz is elmegy, sőt egyszer egy magándetektívet is felfogadott. Az a jelszava, hogy bízzál benne, de ellenőrizd. És jól teszi. Egy új szerelemnek örülni akar az ember, nem pedig szenvedni miatta.
Szép, szép a bizalom, de csak akkor, ha az illető méltó a bizalomra. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy másszunk bele a másik mobiljába, vagy gőz fölött nyissuk fel a leveleit. Ezek nem illő dolgok, és méltatlanok is hozzánk. Mindazonáltal nem árt az óvatosság...
Utóirat
Végül azokhoz szólunk, akik boldog párkapcsolatban élnek. Ha olyan szerencséje van egy nőnek, hogy rendes pasit talált, aki kedves, évek óta hűséges, akivel békességben, nyugalomban él, aki hazaadja a pénzt, és rendesen viselkedik – az most ne figyeljen ide, ne nyomozzon, ne gyanakodjon. A boldog kapcsolat törékeny jószág. Persze, nem szabad elfelejteni egy aranyszabályt, amelyik kimondja: aki keres, talál. Ez a legjobb férj esetében is igaz lehet.
