Mindenki jól ismeri a furfangos és csalfa jelenséget, mely áthatja az emberek mindennapjait. A szóbeszédet, a mendemondát, a híresztelést, magát a csúfos pletykát!
Biztos velünk is megtörtént már, hogy embertársunk fülébe súgtunk valami szaftos kis történetet. Sőt, rosszabb esetben saját magunkról hallottunk vissza néhány dühítő dolgot. Ekkor, persze, háborgunk, fintorgunk, vagy jobb esetben legyintünk az egészre. Mi ez az aprócska és láthatatlan dolog, ami képes mindenkit megmozgatni?
A pletyka legfőbb jellemzője a terjedés
Persze, az információ is fontos, és az is, akiről a fáma szól. Ennek ellenére talán a gesztusban rejlik a híresztelés ördöge. Gondoljunk csak bele: ha pletykát hallunk, általában halkan és gyorsan közlik velünk a tényállást. „Hallottad, hogy…”, vagy „Képzeld, mit hallottam XY-ról…” – és gyorsan elmesélik a történteket. Ez válthatja ki a másik emberből azt az érzést, hogy mivel nagy “titokról”, feltételezésről van szó, így minél több emberhez kell, hogy eljusson, hogy mielőbb alátámasszák a hírek bizonyosságát.
Igazság, kontra hazugság: van-e alapja a pletykának? Sok esetben rosszmájú és rosszindulatú álhíresztelések terjednek a leggyorsabban, melyek banális kijelentésekből vagy félreértett mondatokból születnek. Egyértelműen jobb kimaradni belőlük!
Lássuk be, szenzációt akarunk!
Ezért is terjedt el annyira a sztárokról szóló híresztelés. Nagyon sokan nem lelik örömüket saját életükben, így más életének eseményeiben keresik a vigaszt. Nyilván egyszerűbb mások életén csámcsogni, mint a sajátunkat rendbe tenni. Ugye, érezzük az iróniát?
Közösségromboló és összetartó ereje van
Bizony. Hiszen olyan ez, mint az érdeklődési kör. Szereted a sportot? Igen! Akkor itt az olimpia, tudunk miről beszélgetni. A pletykához pedig elég egy közös ismerős, amit a Facebook saját magától generál, és máris van miről, illetve kiről tárgyalni. Persze, visszafele is elsülhet a dolog. Hiszen van, aki elhatárolódik a pocskondiázásoktól, így kívülálló marad a pletykás közösségben.
Ítélkezés
Sokszor nem ismerjük személyesen a másik felet, és hiszünk a híreknek. Így egyfajta képet alakítunk ki arról a másikról, és így is viszonyulunk hozzá. Komolyan, nincs is annál szomorúbb, mint amikor ez alapján ítéljük meg a másik embert. Ilyenkor mindig gondoljunk arra, hogy mi se szeretnénk, ha velünk csinálnák mindezt!
Önnek mi a véleménye a pletykálkodásról? Mi az, ami pletykának számít, és mi az, ami még belefér egy baráti csevejbe?
