Advent 24 napja a karácsonyra való várakozást jelenti. Öltöztessük ünneplőbe a szívünket, legyünk megint gyerekek, nyissunk adventi naptárt!
A tévében már majdnem két hónapja karácsony van. Idilli reklámokban hullik a hó, csengő szól. Ám mi ne stresszeljünk! Menjünk be az üzletekbe, és csodálkozzunk rá a sok fényre és színes gömbre. Elvégre a mi kedvünkért pompáznak!
Izzítsuk be a virtuális kandallót!
A tűz ropogása az otthon melegét juttatja eszünkbe. Ha nincs kandallónk, akkor irány a net. Számtalan videót találunk a kandallóban ropogó tűzről. A kedvencem a tízórás verzió: nem kell fát hasogatni, nem kell gyújtogatni, mégis pattog a tűz. Vagy simán csak gyújtsunk gyertyát, és nézzük, ahogy a fény árnyjátékot játszik a falon, és az apró lángnyelv táncot jár a kanóc végén...
Büszkén nassoljunk!
A december arra is jó, hogy alaposan meghízzunk. Erre mentség lehet az, hogy a hidegben jól jön az extra párna. Ellentételezzük a sok szaloncukrot mandarinnal. Télen jó mandarint enni, mert télen a legfinomabb! Mandarin nélkül nincs karácsonyi nass. (Pluszban magas a C-vitamin-tartalma, és antioxidánsban is gazdag.) Tanács: Ne dobjuk ki azonnal a héját, élvezzük kicsit az illatát. A párologtatóba és a tenyerünkbe dörzsöljünk narancsos illóolajat!
Tüdőzzük le a karácsonyt!
A habfürdőzésnek három szabálya van: ne kevés vízben, ne kevés habbal, ne kevés ideig. Karácsonykor adjunk hozzá még egy pluszt: vegyünk karácsony- vagy mézeskalács-illatú aromaterápiás fürdőt. Ettől majd úgy érezzük magunkat, mintha egyenest a karácsonyt tüdőztük volna le. A lubickolás nagyszerű alkalom arra, hogy dúdolgassunk vagy teli torokból énekeljünk.
Csomagoljuk be magunkat! Én csak a nappalimban három plédet tartok. Novemberben állnak munkába, de a decemberi teaszürcsölgetés alatt dolgoznak a legkeményebben. Soha ne kuporodjunk le a fotelba kötött pléd nélkül.
Utazzunk az időben!
Tíz éve még sorjáztak a képeslapok a távol élő rokonoktól. Ma már előre generált netes „lapokat“ kap az ember. Micsoda meglepetést okozhatunk szeretteinknek, ha mégis a retrós-postásos változatot választjuk! Jó móka takarítás közben vagy a könyveinkbe rejtve régi képeslapokra bukkanni, mert néha a legfurább helyeken tűnnek fel. Könnyfacsaró fapados időutazásban lesz részünk.
Repüljünk a csillagok között!
Vagyis csillagszórózzunk. Ne a lakásban vagy a házban (már csak tűzvédelmi okok miatt sem), hanem kint a hidegben, a csillagos ég alatt. A villogó szikrákba bambulva a szikrázó csillagok szinte elérhető távolságba kerülnek. Közben képzeljük azt, hogy az égben vagyunk: pörögjünk, forogjunk, nevessünk. Csillagszórásban lehetetlen, hogy szürke kis egerek maradjunk, hiszen csillagok pattognak a kezünkből!
Viseljük az ünnepeket!
Kutatások bizonyítják, hogy a mókás ünnepi pulóverek mosolyra fakasztanak bennünket. Semmi sem hoz jobban karácsonyi lázba, mint egy jópofa meleg pulcsi. A hatás borítékolva van: még a száncsengőt is halljuk, mikor meglátjuk a pulcsin a bohókás, piros orrú rénszarvast.
Karácsonyozzunk a sztárokkal!
Hollywood tudja, hogyan kell instant karácsonyi hangulatba rántani az embert: elég egy hóvihar, a feldíszített fa, kis kalamajka, és máris beindulunk. Vannak kötelező darabok, mint az Igazából szerelem, a Grincs és persze az örök klasszikus (amelyért egyszer már petíció is indult), a Reszkessetek betörők. Nem szabad megfeledkeznünk a Tři oříšky pro Popelku című örökzöldről sem.
Süssünk mézeskalácsot!
A mézeskalács illatánál karácsonyibb illat nem létezik. Már csak ezért érdemes megsütni, ráadásul a fán is jól mutat. A cukormázas díszítés pedig (ami a kész mázak és díszítőtubusok korában nem nagy ördöngösség) jobb, mint egy felnőtt kifestő.
Legyen csokis az arcunk!
Európa-szerte nincs olyan főváros, ahol ne rendeznének legalább két nagy karácsonyi vásárt. Lődörögjünk nagyot az árusok bódéi között, keressük a kézműves holmikat, mert azok képviselik az adventi vásárok igazi lelkületét. Az adventi vásárok (mint sok egyéb karácsonyi hagyományunk) Németországból érkeztek. Bécsben már a 13. század végétől kezdve tartottak téli vásárokat.
Vegyünk abból, amit a szemünk megkíván, igyunk a legjobb illatú puncsból, csipegessünk gesztenyét és citromolajos bonbonokat. Csokis arccal hasonlítunk legjobban a gyerekekre. És mindenképpen várjuk meg, míg felgyúlnak az esti fények! Pozsonyban a városháza tornyából a legszebbek.
Mütyürkézzünk!
Felejtsük el a lakberendezési szabályokat, és engedjük szabadjára a fantáziánkat! Pakoljuk tele a polcokat kis mikulásokkal, mackókkal, lógjanak hópelyhek a csillárokról. Érezzük, hogy fejbe csap az ünnep hangulata.
Legyünk tobozkémek!
Esténként menjünk ki sétálni. Figyeljük meg, hogy ki kapcsolja fel először a karácsonyi égőket, esetleg gyűjtsünk tobozokat. Ha van betlehemünk, az nagyon jó, mert azonnal eszünkbe juttatja, hogy mi is az advent lényege. Sétáljunk ki a város/falu főterére, elmélkedjünk kicsit a távozó esztendőn, hisz lassan belépünk 2019-be.
Porszívózzunk lelkesedéssel!
Tiszta körülmények között mi is boldogabbak vagyunk. Gyerekkoromban mindig azt hallottam: ha nem lesz tiszta a szobád meg a csizmád, akkor a Mikulás be nem teszi a lábát hozzád. A jó hír az, hogy minden idők egyik legismertebb karácsonyi dala – Mariah Carey All I Want For Christmas Is You-ja – remekül illik a felmosáshoz.
Adjunk a konyhára!
Terítsünk meg úgy, hogy jól mutasson a fényképeken, hiszen szép környezetben jobban ízlik az ünnepi vacsora. Adjunk hálát az ételért, és mindenért, amiben nem szenvedünk hiányt.
Fényképezőgépet feltölteni!
Készítsünk fotókat. Gyúrjunk az ujjainkra, mert sok a rokon, akire ráfér egy szamárfül. Karácsonykor általában sikerül összehozni a családot. Ilyenkor mindenki az ünnep (meg a forralt bor) bódító hatása alatt van, még a morcos családtagok is simulékonyak. Kivételek, persze, akadnak, de legyenek akármilyenek is a murci rokonok, örüljünk annak, hogy legalább vannak.
Szerezzünk meglepetést!
Kössünk sálat, fessünk egy képet, keretezzünk be egy kiemelkedő emléket, varrjunk táskát, ragasszunk szemet egy kőre, és nevezzük el, mondjuk, Bobnak.
Legyen a zsebünkben répa!
Ha hóra ébredünk, ne vesztegessük az időt. Mindig legyünk készek: télen mindig hordjunk a zsebünkben egy sárgarépát meg pár fekete gombot. Nem lehet tudni, mikor csap le az első hó... Hóhulláskor pedig kötelező a hógolyózás és a hóemberépítés.
Növesszünk jetilábat! Egészségügyileg fontos a lábak melegen tartása, de mosolyfronton is nyerésre állunk, ha jópofa szőrös papuccsal, mondjuk, egy jetilábbal sasszézunk körbe a lakásban.
Társasozzunk!
Poroljuk le a minimum húsz éve szekrényben pihenő táblajátékokat, csörgessük meg a dobókockákat. Vagy csak beszélgessünk, hallgassuk meg az elfeledett nagynénit. Egyszóval: próbáljunk meg időt szánni a szeretteinkre. Mert mit érnek a fényképek, ha csak mi magunk vagyunk rajtuk? Ki neveti ki a rénszarvasos pulcsinkat, ha egyedül kuksolunk a fa alatt? Egyáltalán: kit mosdatnánk meg a friss hóban? Égetős kérdések ezek, amelyekre minden boldog ember tudja a választ.
Ne féljünk néha gyereknek lenni!
Ha felöltöztettük a fenyőfánkat, akkor feküdjünk be alá. Szívjuk be az illatát, és nézzünk a fejünk fölött hintázó üvegdíszekbe, hogy milyen muris arcot vágunk. Furcsamód az élet haszontalan pillanatai adják az élet valódi értelmét.
