A lenti képen világszép modellünk épp vasvillavégre kapna egy kis silót... A két asszisztens kislány, akik fotózásnál segédkeznek, csak az orrukat húzogatják: Hát mit csinál ez Klau? Ganét hány? Mind a két kislány tűzrőlpattant falusi lányka volt, a Csallóköz legközepéből.
Így múlik el a világ, akarom mondani a siló dicsősége. Régen minden faluvégén ott állt az istálló, és az istálló mellől nem hiányozhatott a szecskaszilázs. Az egész falu tudta, hogy ott tejelnek jól a tehenek, ahol kukoricasilóval takarmányoznak. Ki tudja ma vajon, mi fán terem a siló?
Ahogy megyünk előre az időbe, úgy vesztjük el kapcsolatunkat a földdel és az állatokkal. A silókukoricát egyre kevesebben ismerik fel: pedig ott terem az út mentén. A silókukoricából készül a szecskázott silótakarmány, más néven a szilázs. A silókukoricát ma már magajáró szecskázó gépek takarítják be a földekről. A szecskázott silót utána felhalmozzák és jól összetömörítik a silógödrökben. Következhet az érés, mikor is a keletkező tejsav konzerválja a silót. (Akár több évtizedre.)
A friss (zöld) szecskát régen még a pelenkások is meg tudták különböztetni a többéves silótól. Ez itt már egy jó egyéves kukoricaszilázs. A silót a tejelő tehenészetekben egész évben etetik. Ahol jó a silókukorica szilázs, ott jól tejelnek a tehenek. A silókukorica adja a legtöbb energiát a kérődzők számára – és igen jól tartósítható silózással.
Jó silót akkor kapunk, ha a szecskánkhoz nem jut levegő, ami csak alapos tömörítéssel lehetséges (taposás, gép általi tömörítés). A silózás fő időszaka a késő ősz. Fontos még, hogy a nagyon száraz növényekben a tejsavbaktériumok nehezen szaporodnak el, ezért mérik állandóan a növények szárazanyagtartalmát a mezőgazdászok. A jól időzített betakarítás is befolyásolja a silókukorica emészthetőségét. A silóba hordást és a tömörítést is minél előbb be kell fejezni (vagyis jól meg kell taposni gépekkel a silógödröket), hogy a silót minél előbb le tudjuk zárni fóliával. A szakemberek 35-40 százalékos szárazanyagtartalomról beszélnek, a levegőtlen viszonyokat pedig támogatja a kis szecskaméret.
A kukorica könnyen silózható, mert gazdag szénhidrátban. A szénhidrátban gazdag növények pedig könnyen silózhatók, mert a rajtuk levő tejsavbaktériumok szénhidrátokból, cukrokból képezik a tejsavat. Ez a tejsav konzerválja utána a silót, vagyis a takarmányt.
A silózás időszaka a kora ősz
Zörgő száraz kórók az út mentén: a silókukorica aratásra vár. Most folyik a betakarítás, a hatalmas silógödrök megtelnek szecskázott silóval, körülöttük pedig fura szagok terjengenek. Aki látott már „erjedő” silógödröket, az se a látványt, se a szagokat nem felejti. Mert milyen is a jó siló? Bizony „büdi”. A felhalmozott és jól összetömörített, szecskázott silóban a (növényeken amúgy mindig jelen levő) tejbaktériumok tejsavat állítanak elő. Ez aztán a szilázst hosszú időre tartósítja. Ha a takarmányhoz nem jut levegő, hosszú ideig eltartható romlatlan állapotban, akár évtizedekig. Régi gazdák mondják, hogy a jó siló készítésének titka a levegő kizárása, ami alapos tömörítéssel lehetséges. Ez igazából akkor sikerül, ha a kukoricát apróra szecskázzuk. (A legjobb a 20 mm-es szecska.)
A képen a silókukorica betakarítása történik éppen egy arra alkalmas önjáró silózógéppel. A növényeket bizonyos magasságban a föld felett vágja el a gép (ez lehet 15, de akár 40 centiméter is). A tarló magassága függ attól, hogy a növény egyes részeinek milyen az emészthetősége.
Betakarítás közben a kombájn tornyából (ürítőcső) ráfújja a „felszecskázott” kukoricát a mellette haladó traktor pótkocsijára, amit aztán a telephelyre szállítanak.
A telephelyre beszállított kukoricát a traktorok lefordítják, majd egy rakó felnyomja a rakás tetejére, és eligazgatja a frissen beérkezett anyagot.
Esetünkben két traktor érkezik, melyek a szilázs meggyúrására alkalmas speciális hengereket húznak maguk után. A lényeg, hogy siló jól össze legyen tömörítve. Nem szabad, hogy levegős maradjon, mert a takarmány csak így lesz hosszú ideig eltartható. (Ugyanis ha levegőt kap, akkor megromlik). Ezt a rakást aztán letakarják, hogy az érési folyamatok beinduljanak.
A szárazanyag-tartalom mérése: vesznek 100 gramm anyagot, amire a gép fújja a meleg levegőt. Addig van ebben a gépben a termék, amíg a tömege nem csökken. Ha kiszáradt, akkor, ugye, nincs nedvességtartalma – és akkor ki tudják számolni, hogy hány százaléka a szárazanyag. A szárazanyag-tartalom fontos a silókukorica betakarításakor, mert csak megfelelő szárazanyag-tartalmú kukoricából lehet jó takarmányt készíteni (amitől aztán tejelnek a tehénkék).
Fotó: Dömötör Ede
