„A futárnak egész évben karácsony van, a december pedig az idegek harcáról szól” – mondják Horváth Tamás (40) és Nagy László (36) futárok.
Hajtós a szezon! A futárok adventkor csúcsra járnak. Próbáljuk egy kicsit beleképzelni magunkat az ő helyzetükbe! Fogadjuk őket türelemmel és megértéssel.
Indul a „futi”!
A futár hajnali fél ötkor már a raktárban van. Mindenkinek megvan a maga területe, ez azért jó, mert ott lassan „otthon lesz“, és megismeri a címeket. A kisvárosi futár jobban érkezik, mert kisebbek a távolságok. Aki nagyobb távokat jár, az több kilométert megtesz, míg a címzetthez ér. Az a jó, ha az utca közössége összeszokott, s mindenki ismer mindenkit, mert hasznos információkkal segíthetik a „futit”. (Nem kedvez, ha sok a „betelepült“. Ők sem egymást, sem a futárt nem ismerik, nem tisztelik.)
Hiába gázolunk nyakig a pandémia második hullámában, s állunk egy gazdasági válság szélén: az online vásárlás népszerűsége 2020-ban elképesztő méreteket öltött. Vajon mit szól mindehhez a futár? A karácsony előtti hajszáról és a „kulisszatitkokról“ Horváth Tamás és Nagy László dunaszerdahelyi futárok rántják le a leplet.
– Hány éve dolgoztok futárként?
László: – Tizenkettő. Mindig megfogadom, hogy most már elég, de persze soha nem gondolom komolyan. A munka hihetetlen helyismeretet és emberismeretet igényel: ki kell tapasztalni a kliensek szokásait, azt, hogy mikor vannak otthon, hol tehetjük le biztonságban a csomagjukat.
Tamás: – Én tíz éve dolgozom. Engem a pörgés visz előre: elindulok reggel, és tudom, hogy aznap több, mint száz embert kell kiszolgálni. Képes vagyok reggel 8-tól délután 2-ig az összes címet ledarálni. Az adrenalin feltölt.
Az évek során viszont rengeteget változott a szakma, nem könnyű lépést tartani. Amikor kezdtük, ötven-hatvan címünk volt, mára napi száz a minimum, ez húzós időszakokban felmegy százötvenre.
– Mennyi a napi csomagmennyiség, amivel még elbírtok?
Tamás: – Kétszáz körül jár. Fél ötkor a depóban kezdünk, ahol a több ezer doboz közül – ezeket ropogósan, frissen hozzák a kamionok – válogatjuk ki körzetek szerint a szállítmányt. Jól állunk, ha nyolcra sikerül megpakolni az autót. Mivel magánvállalkozók vagyunk, a bért teljesítmény után kapjuk, tehát minden egyes cím – pontosabban minden egyes feladó, mert néha egy címre több feladótól is viszünk csomagot – jutalékot jelent. Az a jó, ha sok a doboz, a gyakorlatban viszont van egy üvegplafon. Többet már nem bír el a raktár, és mi sem győznénk a kiszállítást.
László: – Mi napi 300-400 címet kapunk, ezeken három-négy kollégával osztozunk. Ez maximum 500-600 dobozt jelent, mert, ugye, egy címre gyakran több csomag is érkezik. Tegnapelőtt viszont annyi cím érkezett, mint még soha. A 12 éves pályafutásom során ennyi sok csomagunk még nem volt. S még csak most kezdődik a karácsony! Januárban sem lesz nyugtunk, kezdődik a „Pénzt kaptam karácsonyra” vagy „Ki kell cserélni, mert nem jó a méret!”
– Hány napot dolgoztok egy héten?
Tamás: – Egyelőre csak a hétköznapokon dolgozunk, de a karácsony előtti hajrában már a szombatok is játszanak. Sajnos, nekem idén meghalt a szerelmem, az autóm. Eufrozinám nyolc év és hatszázezer kilométer után hagyott cserben. Most vakarhatom is a fejem, hogy mi legyen? Mint említettük, szerződésre dolgozunk, saját járművel, és a javítás költségeit mi álljuk.
– Vajon mi az oka annak, hogy annyira sok a megrendelés? Hogy látjátok ti?
László: – Az online vásárlás egyre nagyobb teret nyer, főleg a Covid alatt. Rengeteg magánszemélyt szolgálunk ki. Az ügyfél böngészget a neten, előugrik a reklám, rákattint, s pár nap múlva már érkezik is a csomag. Erre rá lehet szokni, mint a cigire, addiktív lehet! Volt egy ismerősöm, aki hetente rendelt, s mindig Olaszországból. A nagyobb márkáknál két héten belül ingyen visszaküldhető az áru, ha a kliens nem elégedett vele. Mindent a vásárlóért! Egyszer rákérdeztem a lánytól, hogy mi a baj? Miért küld vissza mindent? Erre közölte, hogy ő csomagból öltözködik: felveszi a szép ruhát a munkába, majd este becsomagolja, és másnap visszaküldi.
Tamás: – Van, aki nem jár üzletbe, csak a netről rendel. Vannak kliensek, akiknek minden áldott nap van csomagjuk. Ha nem álltunk meg nála a héten, akkor tuti, hogy pénteken legalább tizenöt doboza van.
Tamás és László (Dunaszerdahely). Mindketten a Slovak Parcel Service szerződéses partnerei
– Milyen áruféléket rendelünk?
Tamás: – Nem defibrillátort – ennyit elárulhatok. Persze előfordul, hogy van egy-egy gyógyszercsomag, de főleg a ruhanemű, a hobbikellékek dominálnak. És vittem már ki egy pár cipőbetétet is.
László: – Igazából nem az látszik, hogy a járvány miatt olyan nagy bajban lennénk. Az első hullám alatt is főleg ruhát, cipőt, kozmetikát rendeltek.
– A férfiak kevesebbet rendelnek, mint a nők?
László: – Nincs különbség. A férfiak elsősorban kocsialkatrészeket, elektronikát és hobbicuccokat rendelnek. És szinte mindenki utánvéttel fizet.
Tamás: – Pedig az utánvétnek nincs jövője. Amerikában és Németországban ma már mindenki előre fizet. Nálunk egyelőre készpénzzel is lehet fizetni, persze a cégek kártyás fizetésre ösztönözik a vásárlókat. A bankkártyás fizetés kényelmesebb, másrészt nem biztonságos sok készpénzt magunknál tartani.
– Előfordul, hogy a csomagot nem a megrendelőnek kézbesítitek. Mi a garancia arra, hogy eljut a címzetthez?
László: – Csak a megrendelő kifejezett kérésére adjuk át másnak. Gyanús körülmények esetén nem kézbesítjük ki, hiszen a csomagért mi felelünk. Ha eltűnik, a mi zsebünk bánja. Előfordul, hogy a kliens közli, most nem tudja átvenni a csomagot. Ilyenkor felajánlom, hogy leteszem az édesapjánál. Ekkor visszakérdez: maga tudja, hogy ki az apám? Hát hogyne tudnám: tíz év alatt csak összeállt a kép. Mi mindenkit ismerünk, de minket igazából senki.
Akad olyan ügyfelünk, akivel a tíz év során egyszer sem találkoztunk. A pincében hagyjuk a dobozait. Az egyik kollégánk erre nem volt hajlandó, mire közjegyző által hitelesített engedélyt kapott: nyugodtan ott hagyhatja.
– Mi történik olyankor, ha valakit nem tudtok elérni? Másnap újra kiszállítjátok a csomagot?
László: – Az előírás szerint három egymást követő napon még velünk van a csomag. Ha a címzett nem veszi át vagy nem elérhető, akkor sikertelen küldeménynek minősül.
Tamás: – Az a jó, mikor megrendelő arra a címre kéri a csomagot, ahol a következő napokban tartózkodni fog – ha a munkahelyén, akkor oda. Ezzel tehermentesít bennünket.
– Ha eltűnik a csomag, az a ti felelősségetek. Ha összetörik, az is?
Tamás: – Minden csomag biztosítva van, így a vásárlót kártalanítják. Sajnos, néha külsérelmi nyomok is vannak a csomagon, de azért igyekszünk vigyázni.
– Mindenkit megtaláltok?
László: – Igen, ha van telefonszámunk. Külföldön nem is tudom, hogy tájékozódnak a „futik“ egy nagyvárosban. Hisz ahol nincs utánvétel, ott telefonszámok sincsenek.
Tamás: – Az illető kap egy ímélcímet, és ezen keresztül kapcsolatba tud lépni a futárral.
– Mennyire látjátok stresszesnek a munkát?
Tamás: – A legnagyobb stresszfaktor, hogy egy átlagos napon is több, mint száz hívásunk van. Reggel a kliens megkapja az sms-t vagy a Viber-üzenetet, hogy a nap folyamán csomagja érkezik, mire egyszerre hívnak: „Mikor jössz? Mikorra érkezel?” Mi mindenkinek hívunk, amikor ott vagyunk, de sokszor csúszunk. A legkeményebb dió a lakótelepi kézbesítés. Vannak, akik megkérnek, hogy szaladjak fel a csomaggal, néha viszont hosszú percekig várok lent: és a kliens csak nem jön. Ötször öt perc már huszonöt perc késést jelent. Néha furák az emberek. Nemrég összetört az autóm. Megállás nélkül hívogattak, hogy hol vagyok már? Mondtam, hogy elnézést, de karamboloztam, az autóm totálkáros, mire az első kérdés az volt: „Ejnye! És nem adnak tartalékkocsit?” A környékbelieket felcsörgettem, jöttek is szépen sorban: az összetört autóból pakolták ki a csomagokat.
László: – Ez a szakma az emberi momentumokról szól. „Nem találom a kártyám! Elfelejtettem a kódot! Vissza kell szaladnom a pénztárcámért!” „Hogyhogy még nincs itt, hisz most írt sms-t?!” Komolyan elhiszik, hogy azokat a rendszerüzeneteket mi írjuk? Szeretem, imádom az embereket, de vannak kellemetlen perceink is. Elmondható, hogy aki bunkó a Tescóban a kasszás nénivel, az velünk is bunkó lesz. Aki viszont tisztelettudó, az velünk is tisztelettel bánik.
– Sikerül kikapcsolódni ebben a hatalmas pörgésben?
Tamás: – Hajtós napokon nem tudom letenni a munkát, otthon is azon agyalok, hogyan lehetne optimálisan betáblázni a napot... A héten mindennap fél négykor keltem. Persze, próbálom fenntartani a munka és a magánélet közti egyensúlyt: van két gyönyörű szép lányom, minden szabadidőmet velük töltöm. Ha pedig szabadságon vagyok, nem veszem a telefonokat.
László: – Engem is hazavár a gyönyörű családom. Észrevettem, hogy a munkám a jellememre is hatással van: közlekedési pontokban gondolkodom. S mivel megszoktam, hogy nekünk, futároknak mindenhová bejárásunk van, még a kórházba is, nehezen viselem, ha valahol várni kell.
Vannak megdöbbentő sztorik is. Régen a romateleppel szemben volt az irodánk. Az egyik srác tévét várt a Telekomtól. Minden egyes nap megállt nálunk: „Helló, megjött a tévém?” Egy hónap után megjött a tévé: „Végre itt van, viheted!” Mire ő: „Nem veszel tévét?”
– A futárok is rendelnek?
Tamás: – Én soha. Kivétel az edzőcipő, mindig 42-es Nike-t rendelek.
László: – Szeretem a szépet, nem sajnálom rá a pénzt. De nem vagyok „ráfüggve“. A feleségem jóval többet rendel. S most felnő egy újabb generáció, amelyiknek már ez a természetes.
– Mi kell ahhoz, hogy valakiből jó futár legyen?
László: – Az embert behúzza ez a szakma. Szépen fial, de rutin kell hozzá. S ha az ember már gyakorlott és ügyes, illetve szót tud érteni az emberekkel, akkor sikeres lehet. Nálunk is volt már olyan srác, aki reggeltől estig csak két falut tudott bejárni: a végén azt mondta, köszöni szépen, de ez nem neki való. De van diplomás kollégánk is. A futár egész nap mozog, és ez az agyat, a gondolkodást is felpezsdíti.
– Mire figyeljünk oda, ha a karácsonyi időszakban szeretnénk kicsit tehermentesíteni a futárokat?
Tamás: – Oda rendeljünk, ahol napközben tartózkodunk! A karácsonyi dugóban nem könnyű átvágni a városon.
László: – Szeretjük a klienseket, hiszen értük vagyunk. Szakmai etikett, hogy mindig előre köszönünk. Rugalmasak vagyunk, de kis kíméletet kérünk. Vigyünk kis kultúrát az online shoppingba: nem tudunk egyszerre a város elején és végén lenni, főleg ha a csomag a város közepére szól. A futárközösség pedig összetartó, a mi célunk tényleg a vásárló elégedettsége.
Nagy a hajtás!
- A címzett nem elérhető! Az első címre körülbelül 8 órakor érkezik: a jó futár név és cím szerint ismeri a hűséges megrendelőket, ki mikor van itthon, ki viszi iskolába a gyereket. Az első szállítmányt a jól ismert címeken teszi le. Igazi logisztikai tudor. A leggyakoribb probléma: „Nem vagyok otthon, mert elmentem dolgozni.“ „Nincs pénzem, nem vártam ilyen hamar a csomagot, hiszen csak előző nap adtam le a rendelést.“ A többséggel azonban zöldágra lehet vergődni. „Ugorjon át az apuhoz, pár utcával arrébb lakik...“, vagy „Megadok egy másik címet, ahol az unokabátyám, vagy a barátnőm át tudja venni.” Csak épp a város másik végén van a cím, és ha a futár odahajt, akkor az összes többi aznapi kiszállítás időpontja csúszik. Húsz elfuserált címnél ez akár három óra késést is jelenthet.
Érdekesség: nálunk még kevesen fizetnek előreutalással, úgy érzik, ezzel „előre lekötik“ a pénzüket. A legtöbben a futárnak fizetnek, ami azért jó, mert ilyenkor általában a futár kap borravalót. Előrefizetésnél vagy kártyás fizetésnél a jatt elmarad.
- Miért nem telefonált előtte? Gyakori tévhit, hogy a futárnak kötelessége telefonon bejelentkezni. Ha a feladó külön nem rendelt ilyen szolgáltatást, akkor a címzett bizony hiába várja a hívást. Néha a futár a nyuszis viccben érzi magát: ha van sapkája, azért kap, ha nincs, azért. „Miért nem tud idejönni? Ja, hogy messze van? Na és?!“
- Hová rakjam le? A futár megjelent a címen, előre kifizették a dobozt, hova tegye? A legtöbb cég szabályzata szerint a futár a csomagot az első zárható kapuig vagy ajtóig köteles vinni. De lakótelepen nem egyszerű parkolni, ajtót keresni, így sokan lefutnak a csomagért. (Ezer köszönet érte.) Mások mindig terhesek, operáltak, alig élnek vagy nem nyitnak ajtót.
- Kibontani a csomagot? Az ügyfél csak akkor akar fizetni, mikor kibontotta a csomagot. Ilyen is megesik, pedig szabályellenes. Ha mégis kibontja, és nem veszi át, akkor bizony megtörténhet, hogy a futárnak kell kifizetni a csomag árát.
Egy átlagos munkanap: ha minden klappol (ügyfél otthon, pénz megvan, csomag sértetlen, köszönöm, viszontlátásra), normál esetben egy cím 5 perc alatt letudható. De ilyen ritkán van, s akkor sok időt (néha órákat) tölt állással a „futi“. És akkor még nem vezetett a karácsonyi csúcsforgalomban.
Futársztorik
Ádám (28)
,,Egyszer egy női kliens „természetben” akart fizetni. Már az elején fura volt, mert rákérdezett, hogyan intézzük a fizetést? Még nem volt kártyás rendszerünk, így hát mondtam, hogy csak készpénzt fogadok el. Erre ő: elintézhetnénk másképp is! Tényleg nem viccelt: egy szál babydollban állt az ajtóban, mikor feltrappoltam a csomaggal. Zavaromban dadogni kezdtem: Ne haragudj, sietnem kell, még hatvan címem van. Kifizettettem vele a csomagot, és nyakamba szedtem a lábam."
Viktor (40)
,,Egyszer egy néni zoknival a kezében várt. Ő csak akkor hajlandó fizetni, ha előbb felpróbálhatja a cipőt! A csomagot a kliens nem bonthatja ki, csak ha kifizette, ám ő ezt nem akarta megérteni. Nincs ember, aki annyira megsértődött volna rám, mint az a néne!"
Robi (39)
,,A romatelepre is szállítunk. Nem fogok hazudni: a ház rettenetesen rozoga volt, a falak omladoztak. A hölgy egy 92 eurós babakocsit rendelt, 100 euróssal fizetett. Keresni kezdtem a visszajárót, de azt mondta, tartsam meg, neki óriási segítség volt, hogy nem kellett cipekednie!"
Tibi (33)
,,Egy buliban találkoztam az egyik ügyfelemmel. Megkérdeztem: „Hogy vagy mostanában?”, de csak nézett rám tágra nyílt szemekkel. „Ismerjük egymást?” Megtévesztette, hogy nem egyenruhában látott. Ez van: láthatatlanok vagyunk. Az emberek nem minket látnak, őket a szolgáltatás érdekli, amit nyújtunk."
