Vajon megvédhet-e valakit a toroknyavalyától a kétkarú gyertya fényében osztott Balázs-áldás? Nekem minden balázsoláskor, amikor ott állok a lila szalaggal összefogott gyertyapár lángjai között a füleksávolyi templomban, nem a torokgyík, hanem a nagymamám jut az eszembe.
Sokat megélt nagymamám jó keresztény módjára élte le az életét. Soha nem vágyott semmi különlegesre, csak arra, hogy legyen meg a mindennapi kenyerünk és az egészségünk. Mindig is úgy tartotta, hogy aki hisz és remél, annak általában adatik. Nálunk egyébként a hal kizárólag böjti időben került az asztalra, az is a mákos guba mellé amolyan pótfogásnak. Betegesen félt a szálkától. Ő nem is ette.
Ez a halszálkafóbia végül is kiterjedt az egész családra. Mi is a lehető legnagyobb óvatossággal csipegetjük a tányérról a halhusit. Egyébként tőle tanultuk azt is, ha valakinek torkán akad a szálka, azt kenyérbelsővel kell leküldeni a gyomorba. Ekkor azt volt szokás mondani: „Szent Balázs vértanú és Krisztus szolgája mondja: Vagy le, vagy föl!” Nem történt még nagyobb „szálkatragédia” a családban – de anno egy életre megjegyeztük, mit kell ilyen helyzetben tenni.
Tudatd-e, hogy...
Február 3-a az iskolások ünnepe is. Ezen a napon a palóc térségben a diákok házról házra jártak köszöntőket kántálva. Főképp az iskoláskorú gyermekeket látogatták meg, akiket arra biztattak, hogy ők is üljenek be az iskolapadba. Közben étel- és pénzadományt gyűjtöttek a tanítómesterüknek.
A fehérbe öltözött, fejükön koronaszerű csákót viselő kislegényeket, akik fakarddal a kezükben jártak, „Balázs vitézeinek” is nevezték. A diákok Balázs-napi köszöntője, a balázsjárás igazából a március havi gergelyjárás párja. Utóbbi szokás az enyhébb időjárás beálltával a diákok körében más térségekben is népszerűvé vált.
A balázsjárás egyik palóc házköszöntő versikéje:
„A Szent Balázs doktorunknak hogy ma vagyon napja,
többször is, hogy megérhessük, az Úristen adja!
Kérjük ajándékát, a szent áldomását,
Távoztassa mindnyájuknak torkunknak fájását!”
Ki is volt Szent Balázs?
Szent Balázs (születési ideje ismeretlen, meghalt 316. február 3-án) orvos és püspök volt az örmény Sivas városában (a mai Törökország területén). Életéről nagyon keveset tudni. Püspökké választása után visszavonult egy magányos hegyi barlangba, ahonnan imádkozva vezette népét, tanácsokat osztott, és gyógyította a közösséget. A keresztényüldözések idején bebörtönözték, majd kivégezték. A legenda szerint egyszer egy asszony malacát elvitte a farkas, de a szent imádságára visszahozta neki.
Szent Balázs
Az asszony hálából gyertyát és ételt vitt a börtönben raboskodó püspöknek, aki ígéretet tett, hogy mindenkit megáld, aki hozzá folyamodik. A hozzá kötődő legismertebb csodatétel az, amikor megmentette egy özvegyasszony gyermekének az életét, akinek a torkán akadt a halszálka. Két égő gyertyát kereszt alakban a gyerek álla alá helyezett, miközben kérte az Úr segítségét.
Balázs püspök a torok, a kikiáltók, a hírnökök és énekesek védőszentjévé vált. Szent Balázs segítségül hívása a különböző torokbetegségekben nagyon régi időkre nyúlik vissza. A 14. század közepén dühöngő rettenetes pestisjárvány nagymértékben hozzájárult Szent Balázs tiszteletének általánossá válásához. Ez a szörnyű betegség ugyanis legtöbbször torokfájással és fulladási rohamokkal kezdődött.
De hosszú évszázadokon át szedte gyermekáldozatai tömegeit a torokgyík is. Az édesanyák ki mástól kérhettek volna védelmet a gyilkos kór ellen, mint Szent Balázs közvetítésével az Istentől? A hagyomány szerint Balázs-napkor a szülők elvitték gyerekeiket a templomba, hogy a pap Balázs-áldásban részesítse őket.
A magyar nép kedvelt szentje, akinek segítségében erősen hittek a régiek. A Balázs-napi szokás vidékenként változó rituálét is jelentett. Volt, ahol almát is szenteltek, amivel aztán a torokfájást gyógyították. Nálunk, a palóc térségben a torokfájósokat parázson sült alma héjával füstölték be, mert úgy vélték, hogy az is enyhíti a fájdalmukat.
