Szímő község Érsekújvár és Gúta között fekszik. Nyugalmát nem zavarja nagyvárosba vezető főút. Az autóból kiszállva, az ember falusi hangulatot érez, tiszta levegővel, csönddel, amelybe néha bele-belevakkantanak a kutyák. A község szélén folyik a Vág, amely ma is része a falunak. Talán nincs ember a faluban, akinek ne lenne még ma is csónakja, kenuja vagy a manapság egyre divatosabb jet skije.
A Vág partja homokos, lassan mélyülő, hát nyáron kiváló lehetőség kínálkozik a strandolásra, strandröplabdázásra. (A motorosok és a strandolók megegyeztek, ki melyik partot használja, így nem zavarják egymást.) Sokan a horgászat szerelmesei.
Ahogy a Felvidéket járjuk, kezdem azt gondolni: falvaink sokkal élhetőbbek, mint városaink. Szímő már a sokadik példa arra, hogy falun sokkal jobban működnek a dolgok. Talán, mert itt a vezetőség nem azon töri a fejét, hogyan tudna borsot törni egymás orra alá... Nem azt nézi, kicsoda hidas vagy MKP-s, hanem egyszerűen csak teszi a dolgát.
Érdekes módon a falu két-három vállalkozója sem akarja megfojtani egymást. És láss csodát: az ilyen falu fejlődik, a lakosok a világ minden kincséért sem költöznének el innen.
– Minek is költöznénk el? – kérdez vissza Bombicz Edit (22), a Szent Márton cserkészcsapat tagja. Edit nemrég házasodott be Szímőre, férje a csapat kapitánya. – Itt mindenünk megvan: munkalehetőség, óvoda, iskola, orvos, élénk közösségi élet. Az én korosztályom például hétvégente összejár, jókat bulizunk. Mi, cserkészek elsősorban a gyerekeket és a fiatalokat fogjuk össze, öt-hat éves kortól harmincévesig. Összesen 34 tagunk van, valamint 7 avatásra váró kisgyermekünk.
A Csemadok irányítója Kantár Éva
A Csemadokon belül három csoport is működik. Az egyik a tiniké: az egyre nagyobb sikereket elérő Almácska citerazenekarnak hat tagja van. Gyakran együtt lépnek fel a Rozmaring éneklőcsoporttal, amely 25 éve alakult, és tagjai jórészt nyugdíjasok.
A huszon- és harmincéves irodalomkedvelők pedig a Kantár Csaba Irodalmi Körben találták meg magukat. Azt hiszem, ha a Csemadok csak ezzel a három csoporttal foglalkozna, már elismeréssel lehetne róluk beszélni.
– Szó sincs erről – nevet rám Kantár Éva, akiből csak úgy árad a tetterő. – Szervezünk mi író-olvasó találkozókat, mesemondó versenyt, folklórrendezvényeket és még sok minden mást.
A képen a becses krónikákat mutatja nekünk: az 1980-tól írt, gyönyörűen illusztrált dokumentum harmadik darabja idén telik be.
Kantár Éva
Külön társulást alkotnak a hagyományőrzők, Priskin Magdolna vezetésével, akinek egyébként néhány éve jelent meg Szímő története című könyve. Ők egy kis falumúzeumot hoztak létre. Van itt minden: az ötvenes évekből rádió, szentkép, régi kredencek, könyvek... (Népviselet azonban nincs: Szímő a 20. században rendkívül dinamikusan fejlődött, és a modern asszonyok hamar kivetkőztek a viseletből.)
– Legújabb célunk – mondja lelkesen Magdolna – egy községi levéltár kialakítása. Ugyanis új parókia épült, és a régiből sok-sok irat bukkant elő. Találtunk egy 1848-as, viaszpecsétes levelet is!
Priskin Magdolna
Ebben a csoportban is vannak fiatalok és idősek egyaránt, de ami a legfontosabb: mindenki kész az önzetlen munkára. Ha füvet kell nyírni, falat kell meszelni, senki sem vár a másikra. A közösségi munka egyébként is jellemző Szímőre, és a polgármester örömmel meséli, hogy a legutóbbi faültetésre százan jelentkeztek.
Dolgoznak a falu nyugdíjasai, a régi parókia körül tesznek rendet. Mint kiderül, az újat a falubeliek maguk építették, és nyugodtan mondhatjuk: jókedvükből. A templom körüli munkálatok „fővezére” az egyházközösség vezetője, a 67 éves Morvai István. Mikor megkérdezem, mi jót csinálnak, csak ennyit mond: „Mink csak itten tevíkenykedünk.”
A falu lakosainak száma egyébként 2272, amelyből a 2001-es adatok alapján 75% magyar, 15% szlovák, 10% pedig roma nemzetiségű. A 2011-es adatok valószínűleg kevesebb magyart mutatnak majd. Ennek oka – az asszimiláción kívül – a szlovákok egyre nagyobb arányú betelepülése, valamint a romák szaporasága. A romákkal való együttélésnek itt is megvannak a maga nehézségei. A szímőieket elsősorban hangoskodásuk és rendetlenségük zavarja.
Bűnözés azonban nincs a faluban (több helyen láttam, hogy a bicikliket sem lakatolják le). Ez talán annak is köszönhető, hogy van falurendőrség, és a két rendőr rendszeresen járőrözik.
A parókiával szemben található a katolikus templom, amelynek alapjait 1376-ban építették. (A község nagy múltra tekint vissza: az első feljegyzések 1112-ből valók.) A templom a most látható formáját az 1700-as évek elején kapta. A szímőiek többsége katolikus, de a vasárnapi misére nem sokan járnak. Az itteniek mindig is erősen baloldali beállítottságúak voltak. Ennek ellenére a szentélybe – Morvai István „tevíkenykedésének” köszönhetően – csodálatos új oltár került, amelyet 2000-2006 között épített egy pöstyéni mester.
Az oltár költségeit támogatásokból, pályázatokból, valamint önkormányzati forrásokból fedezték. Tetejére a Szent Korona jókora másolata került, és a polgármester szerint ennél jobban semmi sem fejezhetné ki a magyarok és a szlovákok ezeréves békés együttélését.
– 1958-tól vagyok tagja a tűzoltócsapatnak – húzza ki magát Morvai István, aki a Szímői Önkéntes Tűzoltóegyesületnek is a vezetője. (Egyébként a rendszerváltás után nyolc évig polgármesterkedett.)
A képen két kocsit láthatunk, mindkettő nagy büszkeség. A régebbi igazi kuriózum az 1800-as évek végéből, és még mindig működik! A másik pedig egy modern Mercedes. Éles bevetésekre csak felnőtt férfiak járnak, évente 3-4 alkalommal kell tüzet oltani.
A bemutatott civileken kívül aktív közösség még a vöröskeresztesek és az egészségkárosultak szervezete, a vadászszervezet, a horgász-, a jet ski- és a futballklub. A nyugdíjasokról se feledkezzünk meg: nekik is megvan a maguk klubja. Remélem, nem hagytam ki senkit!
– Azért azt el kell árulnom, hogy az egyes csoportok tagjai több egyesületben is jelen vannak – szerénykedik a polgármester. – Összesen lehet olyan 30-50 ember, aki mozgatja a falut. Én azért azt hiszem: ha kétezer lakosra jut 50 tevékeny ember, akkor az a közösség hatalmas teljesítményekre képes.
A község ékessége a néhány éve felújított Jedlik Ányos Ház, előtte a Szent Márton-szoborral. Az új kultúrház igazán gyönyörű, nézőtere könnyen filmteremmé, illetve táncteremmé alakítható. Itt kapott helyet a községi könyvtár, nevezetessége a Jedlik Ányos Terem.
A község nagy szülöttje Jedlik Ányos István, az első magyar elektrotechnikus, fizikus-feltaláló. Bencés papként a pesti királyi tudományegyetemen tanított. Összesen 86 találmány fűződik a nevéhez, amelyek közül legkiemelkedőbb a dinamó és az elektromotor (Jedlik-forgony) megalkotása. (Sajnos nem szabadalmaztatta őket, ezért e találmányok végül a későbbi feltalálók, Siemens és Jacobi nevéhez fűződnek.)
A községben hűségesen ápolják a Jedlik-hagyatékot. Egy szép szobát rendeztek be a tiszteletére, ahol nyílt fizikaórákat is lehet tartani.
Ezenkívül minden évben megrendezik a Jedlik Napokat, amelynek keretén belül egy-egy kiemelkedő szlovákiai magyar természettudós és társadalomkutató Jedlik-díjban részesül.
A szódavizet (szikvíz) is Jedlik Ányosnak köszönhetjük. Felvételünkön egy régi palack látható. Szerencsére ezt a találmányát szabadalmaztatta. Gondoljunk erre, amikor fröccsöt iszunk!
Érdekesség, hogy 2000-ben, Jedlik Ányos születésének 200. évfordulóján mind a Szlovák, mind a Magyar Posta bélyegsorozatot adott ki, méghozzá ugyanazon a napon! Jedlik Ányos egyébként mindvégig szímőinek tartotta magát, rendszeresen hazalátogatott. Akárcsak a másik nagy szülött, az ismert időjós, H. Bóna Márta is. H. Bóna Mártát gyermekkorában telepítették ki.
Sokan az építőiparban dolgoznak, de ez új jelenség – egyébként a szímőiek hagyományosan mezőgazdászok. Régen majdnem mindenki rendelkezett saját földdel, amelyből a családja jómódban élhetett. Még a kilencvenes években sem volt olyan ház, amely mellett ne lett volna két-három fóliasátor, és a község híres volt finom dinnyéjéről.
A nagy áruházláncok betelepedése után azonban már nem volt értelme tovább foglalkozni a földdel. A szövetkezet ma 75 falubelinek ad munkát. És akadnak olyanok is, akik nem adták fel. Például az Asztalos család (Erzsébet lányuk hiányzik a fotóról), amely rendkívül szívós munkával húzta fel ezt a csodálatos, két hektáron fekvő, modern holland technikával működő fóliaházat. Asztalosék első osztályú uborkát termesztenek, és könnyen lehet, hogy az övékét esszük, ha a Kauflandban vásárolunk.
Ahol ennyi minden történik, nem árt lekamerázni az eseményeket. A községben helyi televízió is működik, heti egy adással. Jelenleg Döme Beatrica (képünkön) szerkeszti a műsort, két munkatárssal, Borka Évával és Izsák Renével.
Lehetetlen úgy végigsétálni a falun, hogy ne vennénk észre: a közelmúltban minden fontos létesítményt felújítottak. Nemcsak a sportközpont, hanem az óvoda, az iskola (1-9. évfolyamos, szlovák és magyar tagozattal) és annak tornaterme is új külsőt kapott, nem beszélve az iskolaudvaron található teniszpályáról és játszótérről.
Persze, a község mindig fejlett volt, és azelőtt állítólag Kis-Moszkvának hívták, a környékbeliek szocialista szellemisége miatt.
A huszadik században elsők között vezették be ide a villanyt, később a gázt. Mára sikerült saját ipari zónát is kialakítaniuk: ide telepedett a Tectum Novum cég, amely 50 falubelit foglalkoztat. A lakosok többsége Gútán, Újvárban és Galántán dolgozik, illetve a dél-komáromi Nokiában.
Bób János 1998 óta polgármester
– Mi, dél-szlovákiai polgármesterek jól tudjuk, hogy csak magunkra számíthatunk. Hiába kérjük a minisztériumok segítségét, azoknak Nyitra alatt megszűnt Szlovákia. Éppen ezért nagyon ügyesnek kell lennünk. Figyeljük a pályázatokat, és minden lehetőséget megragadunk. Szerencsére a szímőiek találékony emberek, szeretek velük együtt dolgozni. Megtiszteltetésnek érzem, hogy a polgármesterük lehetek.
Bób János