Az étterem-látogatáshoz számos apró illemszabály kötődik: az érkezés, a társalgás, a viselkedés és a távozás etikettje, noha a hétköznapokban és a munkahelyeken is rengeteg olyan szabállyal találkozhatunk, amelyeket illik betartani.
Kolléganőnkkel, Kórósi Lillával új sorozatot indítunk, melyben az illemszabályok rejtelmeibe szeretnénk bevezetni a kedves Olvasókat!
Melyik pohárból isszuk a vizet, és melyikből a bort?
A poharakra is ugyanaz a szabály vonatkozik, mint az evőeszközökre. A poharak a jobb kéznél találhatók, az evőeszközök fölött. Mindig a kanáltól haladunk befelé. A legelső az aperitifnek szolgáló pohár, általában pezsgőspohár. Ezt követi a borospohár és a vizespohár.
A vizespohár a legtöbb esetben kissé távolabb van elhelyezve. A poharaknak az étkezés végéig ugyanazon a helyen kell maradniuk.
A száras poharakat – a borospoharat is! – mindig a száránál fogva emeljük a szánkhoz. Kivételt csak a konyakospohár képez. Ott épp a tenyérrel való melegítés által jönnek ki az ízek.
Melyik villát válasszuk a desszerthez?
Amikor a tányérok mellől minden evőeszköz elfogyott, már csak a desszert marad hátra. A desszertesvilla és -kanál mindig a tányérok felett helyezkedik el. A villa van közelebb a tányérhoz, és a szára balról, a villás sortól indul – míg a kanál, ami fölötte található, épp ellenkezőleg. A szára jobbról indul, ahonnét a leveseskanál is.
Hová kerül a textilszalvéta?
A textilszalvéta a ruhánkat védi a pecsétektől. Mielőtt az ölünkbe simítanánk, félbehajtjuk, mindig a visszájával befelé. Így ivás és beszéd előtt a belső felével meg tudjuk majd törölni a szájunk sarkát. Ez kötelező! Azért fontos odacsippenteni a szánkhoz, hogy a poháron ne hagyjunk zsír- és rúzsfoltot.
Ha étkezés közben felállunk az asztaltól, a szalvétát diszkréten ejtsük a szék közepére. Ha például kimegyünk a mosdóba. Egy úrihölgy ugyanis nem vécére jár, hanem „kimegy a mosdóba megigazítani a sminkjét”.
Evés után a teríték bal oldalára rakjuk a szalvétát, kicsit meggyűrve. A damasztszalvétát sem illik szépen összehajtani, ez ugyanis azt jelentené, hogy „még a szalvétát se kellett használni, annyira nem ízlett az étel”. (A papírszalvétát sem illik összegyűrve a tányéron hagyni. Hajtsuk össze úgy, hogy a zsír- és rúzsfoltok legyenek belül, és úgy tegyük a tányér mellé.)
Hogyan jelezzük a pincérnek, hogy rendelni, esetleg fizetni szeretnénk?
A fogások kikérése a férfi dolga, a nő az étlap összecsukásával jelzi, hogy eldöntötte, mit kér. Miután a férfi is választott, megkérdezi a nőt, majd odahívja a pincért, és elmondja, hogy mit szeretnének fogyasztani.
A pincérnek nem illik hangosan szólni, kiáltani, inkább csak a szemünkkel keressük a tekintetét, s ha megvan a szemkontaktus, bólintással jelezzük, hogy jöjjön oda. A számla kikérése mindig akkor történjen meg, amikor már a partner is befejezte az étkezést. Távozáskor bólintással, köszönéssel illik elbúcsúzni a pincértől, és megköszönni sem árt a kiszolgálást.
Hogyan üljünk az asztalnál?
A székünkkel ne zörögjünk, hanem egy határozott mozdulattal húzzuk be magunk alá. Az asztalnál a nőknek nem illik keresztbe tett lábbal ülni. Lábunkat párhuzamosan egymás mellett tartva, jobbra vagy balra húzva illik ülni úgy, hogy a térdek mindig zárva legyenek. A férfinak egyenes háttal, laza kis terpeszben illik ülni.
Kézzel vagy villával?
Ha nem tudjuk, hogy melyik fogásnál melyik evőeszközt használjuk, várjunk egy picit, míg valaki elkezd enni. Az éttermekben felszolgált szinte összes ételt evőeszközzel fogyasztjuk. Kivételnek számítanak a száraz sütemények vagy a mézeskalács – ezeket kézzel is el lehet venni.
A kenyeret illetlenség harapni, nyugodtan vegyük el kézzel, majd törjünk belőle falatokat. A kész szendvicset nyugodtan haraphatjuk. A csontot és az egyéb nem ehető darabokat a szánkból toljuk az evőeszközre, majd tegyük a tányér szélére. A fűszert csak szórni szabad, illetve kiskanállal kivehetünk egy keveset a fűszertartóból. Semmiképp ne kézzel csípjünk, például, a sóból.
Ki lépjen be először az étterembe? Hogyan távozzunk?
Érkezéskor nem mindegy, hogy ki lép be először az ajtón. Az étterembe először mindig a férfi lép be. Belép az ajtón, és az ajtót tartva arccal a nő felé fordul, követi a tekintetével, hogy épségben beért-e. Ha többen vannak egy társaságban, akkor a férfi megy elöl, utána a nők, majd szintén férfi zárja a sort.
A férfi szól a pincérnek az asztalfoglalásért is. Ha van rá lehetőség, akkor a nő választ asztalt, és azt is ő dönti el először, melyik székre szeretne ülni.
Távozáskor a férfi felsegíti a nőre a kabátot, és ő megy ki először, tartva a hölgynek az ajtót.