Bartalos Tóth Iveta novelláskötete, az Élet lejárt szavatossággal a múlt év egyik meglepetése volt. Bármi lehet fikció, minden lehet valóság – írja a könyvben. Ezt ajánljuk a könyv hónapja alkalmából, a szerzőt pedig megkérdeztük: Miért jó olvasni? Miért olvas ő?
Gárdonyi Géza A láthatatlan ember című regénye volt az első könyv, amelyik kilencéves koromban rabul ejtett, magába szippantott, és kaput nyitott számomra egy másik világba. A nyolcvanas évek végén nagyon kevés művészeti hatás érhetett egy gyereket. Nem voltunk a képernyő rabjai, internetről pedig akkor még nem is hallottunk. S itt jön a képbe a nagymamám, aki nyolcvannégy éves koráig olvasott.
Először csak miatta jártam könyvtárba, hétről hétre szállítottam neki az új olvasnivalót. A könyvtár mágikus hely volt, az okosság és a kalandok birodalma; a könyvillatba beleszippantva mindig azt éreztem: egy élet is kevés lesz ahhoz, hogy minden könyvet el tudjak olvasni. (Miközben tudtam, hogy minden könyvet el kell olvasnom.) Nyolc-kilenc évesen próbálkoztam először az írással, ami természetes volt számomra a könyvek, a könyvtár és a szavalóversenyek bűvkörében keringve. Kedves alapiskolai tanító nénim, Dosztál Gabriella készített fel hosszú évekig a versenyekre. Emlékszem, rendszerint a könyvtárszobájában gyakoroltunk, s ami pedig a legfontosabb, sokat beszélgettünk az irodalomról. Sajnos, később a kötelező olvasmányok megtörték buzgó olvasási kedvemet. Nem tudtam olyan könyvet olvasni, amit feladat volt elolvasni!
Középiskolásként Molnár Ilona tanárnő hatására találtam vissza a könyvekhez; magyarórái kész előadások voltak, gondolkodni tanított minket az irodalom segítségével. Elbűvölve hallgattuk, verseket, regényeket és festményeket elemeztünk vele. Ezekben az években kezdtem el rendszeresen írni, azt pedig már akkor felismertem, hogy az írás és az olvasás kéz a kézben jár. Most is így vagyok ezzel. Fontosnak tartom, hogy ismerjem a klasszikusokat. Jókai Mór, Szabó Magda, Márai Sándor, Szerb Antal – örök kedvenceim maradnak.
Fontosnak tartom azt is, hogy a szlovákiai magyar írók könyveit is ismerjem, olvassam. Az utolsó olvasási élményeim közül Nagy Hajnal Csilla Hét című könyve volt rám a legnagyobb hatással.
Mellettük elsősorban kortárs magyar irodalmat olvasok. Szvoren Edina, Dragomán György a legnagyobb kedvenceim, de szívesen olvasom Grecsó Krisztián írásait is. Fiatal kortárs írók műveit is nagy számban fogyasztom, szeretem látni és figyelni pályatársaim munkáit. Az elmúlt évben Puskás Panni A rezervátum visszafoglalása című novelláskötete volt a kedvencem.
Hazait is!
Két lány anyukája vagyok. Olvasmányaimról rendszeresen beszámolok nekik: ez jó alapja lehet egy tartalmas beszélgetésnek. Az olvasási élmények utat nyitnak az elmének, a képzeletnek és az érzelmeknek. Ha színházba, kiállításra megyünk, látunk egy jó filmet, szép plakátot, grafikát, olvasunk egy jó verset, órákig el tudunk róluk beszélgetni – és nem kell hozzá vájtfülűnek lenni. Az pedig, hogy én ezek után még írni is tudok, történetek születnek meg a fejemben, a világ legnagyobb áldása.
Bartalos Tóth Iveta Élet lejárt szavatossággal című könyve (Kép forrása: womanpress.sk)
Bartalos Tóth Iveta Most már tényleg minden tökéletes című novellája az Élet lejárt szavatossággal című könyvben jelent meg. Olvassák sok szeretettel!
MOST MÁR TÉNYLEG MINDEN TÖKÉLETES
Nem gondoltam volna, de kellett az egy hét az alapos takarításhoz. Mindent gondosan áttöröltem, elpakoltam, nem hagytam ki semmit sem. A lakásba új légfrissítőt vettem, arra gondoltam, talán meglepi majd a felismerés, hogy néha én is újítok. Egy tisztasági festés is ráfért volna a nappalira és a konyhára. Még frusztrál egy kicsit, hogy ezekkel nem érkeztem. Vettem hát egy kis doboz festéket, és a falra csapott szúnyogok foltjait gondosan átkentem egy óra harmincnégy perc alatt az egész lakásban. Két soron. Negyvenkét fekete foltot találtam. Elszégyelltem magam miattuk. Ha a bejárat felől néztem, itt-ott látszott az árnyalatnyi különbség a fal színében, így elhatároztam, hogy a nappaliban tíz centivel beljebb húzom a drapériát. Működött.
A fodrász csak egy centit vágott a hajamból, megkértem, hogy szép nagy hullámokba bodorítsa a mézszínű, frissen festett fürtjeimet. A kozmetikus alaposan fixálta a sminkemet, mert most egy ideig tartania kell. Karesz rámírt egy hete a facen, hogy nálam maradt az okirataival teli cipősdoboza, szüksége lenne belőle a születési anyakönyvi kivonatára. Biztosan nem vettem észre, mert a ruhásszekrényben nagy volt a kupi, ez a doboz pedig a legfelső polcon lapult, írta. Nagy volt a kupi, kijegyzeteltem.
Igyekeztem laza és vicces benyomást kelteni, megkérdeztem hát, mire kell most hirtelen az az okmány, csak nem nősülni készül? Eltelt néhány perc, mire visszaírt.
Annyit válaszolt, hogy de. Sose akart megházasodni. Az csak egy papír, mondogatta. Most meg, amikor ráébred, hogy az eddigieket is elhagyta néhány hónap után, hirtelen még egy papír kell neki. Egy csak papír. Egy újabb. Hogy majd azt is jól elhagyhassa!
Annyit írtam neki, rendben, gyere érte kedden hét óra húszkor. A dobozról persze tudtam. Gyakran belenéztem, néhány okirat, bizonyítvány, igazolás, egy pohár borhoz elég gyerekkori fotó volt benne. Fekete-fehér kép kisgyerekkel, mellette egy szál gyertya a tortán. Talán ha nekünk, talán rá hasonlított volna. Sose derül ki, gondoltam, és felhajtottam az utolsó korty boromat is. Kedd este hét óra húszkor lépett ki az ajtón utoljára. A teavíz éppen felforrt a vízforralóban, aminek a hangja röviden és hangosan kattant. Pont mint a zár. Igen. Egy rigó szállt le a szemközti fa ágára és befelé bámult. A spanyolországi nyaralásról hozott hűtőmágnes ferdén állt a hűtő ajtaján. Az azt megelőző két órában, miközben gyorsan pakolt, elmondta, hogy mennyire sajnálja, de ez már nem szerelem, ez már barátság, megszokás, fiatal ő még ehhez így, negyven évesen.
Negyven leszek én is szeptember huszonharmadikán. Én már nem vagyok fiatal ehhez, gondoltam. Nekem ez is éppen elég lett volna hat év után. A nyugalom a kanapé és a fotel közt megülve térdmagasságban, a vita nélkül visszahajtott vécéülőke, a kosárba a másik kedvéért bepakolt chiliszósz és szotyi. A táskáját a vállára akasztotta, annyit mondott, sajnálom, szia. Nem szóltam semmit. Leforráztam a teámat, és megigazítottam a nyaralásról hozott hűtőmágnest a hűtő ajtaján. Ma este érkezik. Igen, hét óra húszkor. Mondtam, hogy jöjjön be nyugodtan, ha nem nyitnám ki az ajtót, megvan még a kulcsa, nem cseréltem ki a zárat. A lakás tökéletes tisztaságban, a hálószobai ruhásszekrényben sincs már kupi. Nem hiszem, hogy ezt tudni fogja, de ha véletlenül mégis kinyitná, meglepődhetne. A fiókokban gondosan áthajtogattam a ruháimat, kidobtam mindent, ami viseltes. Igen, a bugyikat is. A szemetet levittem a kukába.
A nappali asztalára készítettem az okiratokkal teli cipősdobozt. Belerejtettem egy képet magamról, amelyiken én is egyéves vagyok. Mellettem torta, rajta egy szál gyertyával. Mikor a kezébe kerül, elgondolkodik majd rajta egy pillanatig, milyen lehetett volna, ha talán nekünk, és rám hasonlítana.
A sötétkék ingruhámat választottam ki mára, öltözködés közben gondosan ügyeltem a frizurámra és a sminkemre is. Egy hete alig eszem, hogy ez a ruha vadítóan álljon rajtam. A lábkörmeimet halvány rózsaszín lakkal festettem ki. Mindig is szerette ezt az árnyalatot. Egy kevés a kedvenc parfümömből a nyakamra, hogy ha majd fölém hajol, érezze az illatát.
A gyógyszertárból még a szabadságom előtt elhoztam az altatókat, többet is, mint amennyivel biztosra mehetek, merthogy biztosra megyek. Nem jött rá senki, pénteken lesz csak leltározás. Lassan mindet beveszem. Déli tizenkét óra, a szomszéd lakásban beindul a mikró, melegítik az ebédet. A lakótelepen hangosbemondó hirdeti a hétvégi bulit. Még egyszer végigsétálok a lakáson. A hűtőből kidobtam a romlandó ételeket, nem szeretnék senkire se gondot hagyni. A hűtő ajtaján ferdén áll a spanyolországi nyaralásunkról hozott hűtőmágnes. Odamegyek, megigazítom. Lassan szédülni kezdek, lefekszem a kanapéra. Körülnézek, mennyire látszanak a falon a javítások. Semennyire. Most már tényleg minden tökéletes.
Bartalos Tóth Iveta: Élet lejárt szavatossággal, Phoenix Library 2020
